- A cápák a tengerek és óceánok legősibb ragadozói, több százmillió éve sikeresen alkalmazkodnak a változó környezethez.
- Egy német tudományos vizsgálat azonban arra utal, hogy még ezek a rendkívül ellenálló állatok sem védettek az emberi tevékenységek okozta hatásokkal szemben.
- Milyen következményei lehetnek hosszú távon a tengerek elsavasodásának?
Az óceáni állapotok romlása évtizedek óta égető kérdés a klímakutatásban. A fosszilis energiahordozók égetésével kibocsátott szén-dioxid feloldódik a tengerekben, és lassan, de biztosan savasabb tartomány felé tereli az alapvetően enyhén lúgos kémhatású vizeket.
A kutatók régóta vizsgálják a folyamat hatásait. A figyelem középpontjában eddig elsősorban a korallzátonyok és a mészvázas tengeri élőlények pusztulása állt, ám egy német kutatás szerint már az óceánok legszívósabb ragadozói, a cápák sincsenek biztonságban.
A cápák túlélőképességének egyik alapja, hogy folyamatosan cserélik a fogaikat. A tengerek fokozódó savasodása viszont a nagy porcos halakat sem kíméli, és úgy tűnik, hogy még ez a biológiai szuperképesség sem tud lépést tartani azokkal a változásokkal, amelyeket az emberi tevékenységek idéznek elő.
A klímaváltozás eddig kevéssé ismert hatása
A düsseldorfi Heinrich Heine Egyetem kutatói azt vizsgálták, miként reagálnak a cápafogak a savasabb tengervízre. A vizsgálathoz több száz, természetes módon kihullott cápafogat gyűjtöttek, amelyeket különböző savasságú vízben helyezték el, így modellezve a jövőben várható óceáni körülményeket.
A világ korallzátonyainak közel fele már elpusztult. (Forrás: Getty Images)
Az eredmények egyértelműek voltak: a savasabb közegben tárolt fogakon repedések és mikroszkopikus méretű üregek jelentek meg, amelyek hosszú távon a ragadozók fogazatának töréséhez és pusztulásához vezethet.
A cápák számára a vadászat a túlélés záloga. A tudósok szerint az, hogy egész életükben cserélik a fogaikat, nem jelent teljes védelmet, hiszen savas közegben az új fogak növesztése jelentős energiafelhasználást igényel, amelyet az állatoknak más fontos élettani folyamatoktól kell elvonniuk. A változás különösen érzékenyen érintheti azokat a fajokat, amelyek nyitott szájjal úsznak vagy lassabban cserélik a fogaikat.
Kapcsolódó: A cápatámadás nagyon ritka, de azért érdemes figyelni néhány dologra
A kutatók egyelőre nem tudják biztosan, hogy a megfigyelt hatások valamennyi cápafajt hasonló mértékben érinthetik-e, és azt is érdemes figyelembe venni, hogy a kísérlet során olyan savas környezetet modelleztek, amely a jelenlegi előrejelzések alapján több mint 200 év múlva lehet esedékes.
A kapott eredmények mindenesetre aggasztóak. Egyrészt a klímaváltozás már most is rohamtempóban zajlik – gondoljunk csak az éppen aktuális El Niñóra –, a tengervíz megfigyelések szerint pedig tízszer gyorsabban savasodik, mint az elmúlt 300 millió évben bármikor.
Másrészt a tengeri csúcsragadozók szabályozzák a zsákmányállatok számát, megelőzik a túlhalászásból eredő kockázatokat, és fenntartják a fajok közötti egyensúlyt is. Ezt jól szemlélteti egy észak-amerikai eset is: az Atlanti-óceán partvidékén évtizedek óta zajló túlhalászás drasztikusan megritkította a nagytestű cápafajok állományát, ennek hatására viszont a cápák egyik fő zsákmányállata, a tarvágó rája elszaporodott.
A megnövekedett rájaállomány aztán olyan mértékben kezdte el pusztítani a tengeri kagylókat, hogy North Carolina állam egyik kagylóhalászati területét végül teljesen be kellett zárni. Ha a cápák fogazata tönkremenne, az állatok nem tudnának vadászni, és idő előtt elpusztulnának, ami hasonló láncreakciókon keresztül a teljes tengeri ökoszisztéma felborulásához vezetne.
Milyen következménye lehet a tengerek elsavasodásának?
A szakértők szerint a folyamat elpusztíthatja a már egyébként is sérülékeny korallzátonyokat, megváltoztathatja az óceáni táplálékhálózatokat, és csökkentheti számos tengeri herkentyű és halfaj túlélési esélyeit. Szárazon megúszni a jelenséget pedig mi sem fogjuk, a halászatot, a turizmust és a part menti közösségek megélhetését egyaránt érzékenyen érintheti a folyamat.
A helyzetet pedig tovább súlyosbítja, hogy az óceánokba jutó szén-dioxid nem tűnik el egyik napról a másikra. A mélytengeri rétegekben akár évezredeken át is tárolódhat, így a mai kibocsátások következményei még nagyon sokáig éreztethetik a hatásukat.
Ez is érdekelhet: Mennyire ismered a tengereket és óceánokat? Töltsd ki kvízünket!
Kiemelt kép: Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!