Kérdőjel nélkül – Akovács Éva főszerkesztő beköszöntője

Néhány évtizede a Nők Lapjának futott egy hirdetése a tévében, melynek szlogenje az volt, hogy „Nőnek lenni jó”. Nem kérdeztük, állítottuk, magabiztosan, így, ponttal a végén.

Ma viszont odaírtuk a kérdőjelet.

Mi változott azóta? Talán az, hogy tapasztaltabbak és nyitottabbak lettünk. A női lét ma olyan sokrétegű, annyi mindentől függ, hogy éppen kérdőjelet vagy felkiáltójelet használunk. A válasz is bonyolult, nem mindegy, hány évesen kérdezik meg, milyenek a körülményeink, tanulhatunk, vagy tizenévesen már dolgoznunk kell több műszakban.

Tudunk érvényesülni a szakmánkban, vagy fájdalmasan belefejelünk az üvegplafonba?

grafika egy nőről, aki szabadon gondolkodik

Illusztráció: Getty Images

Annyi szerepben kell helytállnunk, nyolc óra munka után a következő, „láthatatlan műszakban” anyukák, gondozónők, szakácsok vagyunk. Néha bizony leállnánk. Ahogy Jakupcsek Gabriella mondja ebben a lapszámban: „Nőként nehezebb előrejutni, de azt is megtehetem, hogy időnként hátralépek.” Sokan érezzük így, hogy az erő nem mindig az előretörésben, néha a tudatos lassításban mutatkozik meg.

2026-ban a lehetőségeink szélesebbek, mint néhány évtizede. Tanulhatunk, vállalkozhatunk, országot válthatunk. Viszont az elvárások is megsokszorozódtak. Legyünk kompetensek, fittek, versenyképesek, lehetőleg mindezt egyszerre, panasz nélkül. Hajlamosak vagyunk elhinni, ha nem ütjük meg a mércét, a mi hibánk.

Húsz éve még pontot tettünk a mondat végére. Ma kérdőjelet. És ez nem bizonytalanságot jelent, hanem érettséget.

Mert nem tudunk egyetlen választ adni, nem akarjuk leegyszerűsíteni azt, ami bonyolult. Tényleg, nőnek lenni jó? Beszélgessünk róla együtt!

Kapcsolódó: A vasladytől az érzelmes Z generációig – Női szerepek a generációkutató szemével

Ajánlott videó