A feminizmus nem „női ügy”, és végképp nem egy zárt klub, ahova csak különleges feltételekkel lehet belépni. Sokkal inkább egy társadalmi keretrendszer, amely az egyenlő lehetőségek és méltóság mellett érvel. És amikor bizonyos rendszerek igazságosabbá válnak, annak nem feltétlen győztesei és vesztesei vannak, hanem jó esetben mindkét fél profitálhat belőle.

Hogyan segíti a feminizmus a férfiakat mentálisan?

A hagyományos férfiszerep egyik alaptétele az érzelmi kontroll. A fiúk nem sírnak. Katonadolog! Ne panaszkodj. Bírd ki.
Ez a fajta érzelmi zártság azonban komoly mentális terhet jelent. A férfiak körében világszerte magasabb az öngyilkossági arány, és sokan későn vagy egyáltalán nem kérnek segítséget pszichés nehézségek esetén.

A feminizmus egyik fontos állítása, hogy az érzelmek nincsenek nemhez közve. A sebezhetőség nem gyengeség, a terápia nem szégyen és a gondoskodás nem „nőies”.
Ez a szemlélet felszabadító lehet: a férfiak ma sokkal szabadabban beszélhetnek szorongásról, apahiányról, kiégésről vagy párkapcsolati bizonytalanságról,a nélkül, hogy sérülne az identitásuk. Ez nem elhanyagolható tényező, sőt maga a mentálhigiénés fordulat.

Az apaság újradefiniálása

Apáink, nagyapáink generációiban az apaság gyakran a „családfenntartó” szerepre szűkült. A gondoskodás, a mindennapi jelenlét, az érzelmi nevelés az anyák feladata volt.

A feminizmus egyik nagy üzenete, hogy a gondoskodás nem kizárólag női kompetencia. Az apák világszerte egyre inkább részt vesznek a gyermeknevelésben, és jobb helyeken társadalmi szinten is elfogadottabbá vált, ha a férfi marad otthon a gyerekével, részmunkaidőben dolgozik, vagy aktívan részt vesz a hétköznapi logisztikában.

Kapcsolódó: Beárazott férfiak? – A modern férfi szerepei

Ennek nemcsak a gyerekek, hanem a férfiak is nyertesei. A kötődés, az intimitás, a mindennapi jelenlét olyan élmény, amely hosszú távon érzelmi stabilitást és mélyebb családi kapcsolatokat eredményez.

A mindennapi jelenlét mindenkinek fontos élmény. (Fotó: Getty Images)

Egyenlőbb teherviselés a párkapcsolatban

Az „alapértelmezett szülő” jelensége – amikor a családi mentális és szervezési teher döntően az egyik félre hárul – nemcsak a nőket terheli, hanem a férfiakat is beszűkíti, többek között kimaradnak bizonyos kapcsolati tapasztalatokból.

Az egyenlőbb teherviselés nemcsak igazságosabb, hanem kiegyensúlyozottabb kapcsolatokat eredményez. Kevesebb a kimondatlan feszültség, több a közös döntés, nagyobb az érzelmi felelősségvállalás.

A partnerség nem vesz el a férfiasságból. Épp ellenkezőleg: növeli a kapcsolati kompetenciát.

Teljesítménykényszer és nyomás

A teljesítménykényszer, a „légy domináns” és a „ne maradj alul” típusú elvárások komoly pszichés nyomást jelentenek. A versengő, hierarchikus férfikép sokszor megnehezíti a segítségkérést, az együttműködést vagy akár a kudarc egészséges feldolgozását.

A feminizmus által kritizált merev nemi szerepek lazulásával többféle férfiidentitás válik láthatóvá és elfogadottá. Lehet valaki empatikus vezető, introvertált alkotó, gondoskodó partner vagy érzékeny apa – és ettől még ugyanúgy férfi.

Férfiidentitás és önreflexió

Amikor megkérdőjelezzük a nemi normákat, nemcsak társadalmi vitát indítunk el, hanem magunkba is nézünk. Ki vagyok én a szerepeimen túl? Mit jelent számomra a férfiasság? Melyik elvárás az enyém, és melyik csak örökölt minta?

Ez az önreflexió sok férfi számára új teret nyit. Több tudatosság a kapcsolatokban, a munkában, a testhez és az érzelmekhez való viszonyban.

A feminizmus nem elvenni akar, hanem kérdezni. És a kérdések gyakran felszabadítóbbak, mint a kész válaszok.

Ez is érdekelhet: A feminizmus ma osztálykérdés – Interjú Szécsi Noémi íróval

Kimelet kép: Getty Images