A kiberbiztonság egy átlagembernek dióhéjban azt jelenti, hogyan védjük meg az adatainkat – például az e-mailjeinket, a fotóinkat vagy a bankszámlánkat – az online visszaélésektől.
Anett és munkatársai azonban sokkal nagyobb léptékben, stratégiai szinten gondolkodnak, fő szakterületük a kibertérben folytatott hadviselés, az általa alapított cég ügyfelei főleg nagyvállalatok és kormányok.
Ma ugyanis a szárazföld, a tenger, a levegő és az űr mellett a kibertér az ötödik hadszíntér, hiszen a modern háborúkban nemcsak tankok, rakéták és katonák harcolnak, hanem kódok és algoritmusok is,
amelyek képesek megbénítani akár a katonai kommunikációt, akár a létfontosságú infrastruktúrát.
Kissé megráz, amikor erről beszélünk, ezért Anett siet leszögezni: – Mi semmilyen módon nem foglalkozunk támadó tevékenységgel, és nem tervezünk, illetve nem gyártunk olyan szoftvert vagy szoftverkomponenst, amely kifejezetten támadásra optimalizált. Teljes mértékben a védekező, illetve a biztonsági oldalon vagyunk jelen, és ott is maradunk.
Anett egyébként azt mondja, a kiberszakértő munkája a valóságban sokkal szürkébb, izzadságszagúbb, komplexebb, lassúbb és életszerűbb, mint képzelnénk. Ő maga a kibertámadások mögötti folyamatokat figyeli, elemzi, és napi munkája legnagyobb részét ma már leginkább tárgyalások, vezetői feladatok teszik ki. De milyen út vezetett idáig?
Sztálingrád és Mexikóváros
– Békéscsabán nőttem fel – meséli. – Valószínűleg a kiegyensúlyozott, szeretetteli gyerekkor, a nagy és jól működő család nyújtotta biztonság is közrejátszott abban, hogy nem vagyok egy félős alkat, már-már a vakmerőség határáig belemegyek ismeretlen dolgokba. Amikor az élet új lehetőséget hozott, sokszor fejest ugrottam bele.
Anett őriz néhány olyan emléket, amelyekről utólag visszanézve világosan látja, hogy e felé a pálya felé sodorták. – Ötéves koromban, a nyolcvanas évek legelején apukám valamiért megengedte, hogy vele együtt nézzem a fekete-fehér tévénken a sztálingrádi csatáról szóló orosz dokumentumfilm-sorozatot.
Nagyjából ekkor dőlt el nálam, hogy nagyon érdekel a történelem.
Azon belül is az, hogy melyik szereplőnek mi a motivációja. Tulajdonképpen olyan geopolitikai folyamatokról beszélünk, amelyek a mai munkám fontos rétegét adják, hiszen ezek elemzése segít hozzá a lehetséges kibertámadó forgatókönyvek megértéséhez.
Szintén meghatározó gyerekkori élményt jelentett, hogy édesapja munkája miatt a család bő egy évre Mexikóba költözött. Anett kilencévesen megtapasztalta, milyen az élet egy többnyelvű közegben, spanyolul és angolul is megtanult. (Hazatérése után pedig belecsöppent a kötelező oroszoktatásba, így valamennyire ezt a nyelvet is elsajátította.) Máig emlékszik, mekkora hatással volt rá a mexikóvárosi archeológiai múzeum rendkívül látványos kiállítása.
Anett gyakran szerepel a médiában szakértőként
Nem meglepő, hogy Anett történelem–angol tanár szakon végzett az egyetemen, majd egy olyan nyelvstúdióban helyezkedett el, amely különböző NATO-sztenderdekhez kapcsolódó nyelvi képzéseket nyújtott az akkori Honvédelmi Minisztérium munkatársainak.
– Többek között békefenntartókkal, hírszerzőkkel és kiemelt katonai szakértőkkel kerültem kapcsolatba, és lubickoltam ebben a közegben. Később az ország egyik legnagyobb, hazai alapítású informatikai vállalatánál helyezkedtem el projektkommunikációs munkakörben. Jókor voltam jó helyen, mert a cég akkor kezdett nemzetközi terjeszkedésbe, és olyan kollégákat kerestek, akik idegen nyelven is képesek kommunikálni. Később bekerültem egy olyan etikushacker-csapatba, amely Magyarországon az akkori kritikus infrastruktúravédelemben letette a kiberbiztonság szakmai alapjait.
Nők és férfiak vegyesen
2010 elején az említett csapat fele átvándorolt az állam által frissen megerősített Nemzeti Biztonsági Felügyeletbe, ahol létrehozták hazánk első kibervédelmi hatósági osztályát. Másfél hónappal később Anett már rendszeresen külföldön találta magát, ahol NATO- és EU-s feladatokat látott el.
Elhíresült az a történet, amelyben hősnőnk 160 centis magyar nőként ül Belgium közepén egy föld alatti bunkerben, egy nemzetközi csapat tagjaként egy 1100 katona részvételével zajló hadgyakorlatot irányítva, és különböző nyelveken ordítozik a nála akár két fejjel magasabb tisztekkel.
– Van, aki stresszhelyzetben lemerevedik, és cselekvőképtelenné válik. De ha bizonyos helyzetekre nem reagálsz azonnal, akkor pár óra múlva már felesleges bármit is tenni – magyarázza Anett. – Én cselekvő típus vagyok, aki képes gyors döntéseket hozni, és ha kiabálok, az azért van, hogy tettekre sarkalljam azt, aki ledermedt.
Mindenesetre nem félek felemelni a hangomat, ha szükséges.
Amikor először hallottam ezt a történetet, arra gondoltam, Anettnek talán azért kellett erőteljesebben hangot adnia a véleményének, mert nőként nem vette komolyan a szakmai környezete. Bár a Women4Cyber európai alapítvány elnökeként számos ilyen esettel is találkozik, azt mondja, ő eddig alapvetően elfogadó, támogató közegben dolgozott.
Igaz, ma már elsősorban nemzetközi terepen mozog, ideje mintegy egyharmadát külföldön – leginkább Európa más országaiban és a Távol-Keleten – tölti, ügyfelei csaknem 90 százaléka nem magyar.
– Ebben a munkában nem az győz, aki gyorsabban fut, vagy akinek erősebb a karizma, hanem a szellemi teljesítmény számít. Nem nekem kell a legnagyobbnak, a legszőrösebbnek meg a legizmosabbnak lennem ahhoz, hogy képviselni tudjak egy álláspontot. Egyébként az a tapasztalatom, hogy vegyes közegben sokkal hatékonyabbak vagyunk. Nem véletlen, hogy a 2015-ben alapított cégem munkatársainak 40-45 százaléka nő.
Ezzel együtt nemrég előfordult egy mulatságos eset: a külföldi férfi tárgyalópartner mintegy húsz percen át Anett férfi beosztottjához beszélt, annak ellenére, hogy az elején átnyújtott névjegykártyákról láthatta volna, ki a vezető. Később észbe kapott, és a továbbiakban Anettnek címezte a mondandóját.
