Az Oscar-díjra jelölt kanadai őslakos színész, Graham Greene hosszú betegség után, Torontóban hunyt el. Greene-re nem csupán színészként emlékezünk. A színész saját közösségét, a kanadai őslakosokat is reflektorfényre hozta, és megmutatta a világnak valódi arcukat.
„Nagyszerű ember volt, aki mindig az erkölcs, az etika és a tisztesség pártján állt. Örökké hiányozni fog” – mondta róla (halálhírét is közlő) ügynöke, a Deadline-nak.
Színészi pálya
Greene 1952-ben született Ohswekenben, Ontario államban, a Six Nations rezervátumban. Hangmérnökként dolgozott, amikor egy barátja rábeszélte, hogy olvassa fel forgatókönyvét – ez indította el színészi pályáját.
A 70-es években színházi produkciókban játszott Kanadában és Angliában, és 1979-ben szerepelt először képernyőn a The Great Detective című sorozat egyik epizódjában. Első filmes szerepét az 1983-as Running Brave című életrajzi filmben kapta.
A hollywoodi áttörést Kevin Costner hozta el számára: a Farkasokkal táncoló című, többszörös Oscar-díjas 1990-es westernben Greene a lakota sziú sámánt, Vergődő Madarat alakította. A szerepért Oscar-jelölést kapott, ami berobbantotta hollywoodi karrierjét is.
Később olyan filmekben tűnt fel, mint a Miért éppen Alaszka?, a Viharszív (1992), a Maverick (1994), a Die Hard – Az élet mindig drága (1995), a Halálsoron (1999) vagy az Alkonyat: Újhold (2009).
Sztereotípiák ellen
Pályája során Greene folyamatosan hangsúlyozta, hogy az őslakosok történetei nem sztereotípiák, nem régi korok emlékei, hanem velünk élő, lélegző valóságok – tele humorral, fájdalommal, szoros családi kötelékekkel és méltósággal. Greene szerepeivel hidat épített közössége és a többségi társadalom között, és segített kihangosítani azokat, akiket korábban alig hallottak.
Egy évvel ezelőtt, a Kanadai Színházi Múzeumnak adott interjújában így emlékezett vissza a kezdetekre:
„Pályám elején nagyon furcsa volt, hogy a kapott szövegeket úgy kellett elmondanom, ahogy a produkciók készítői képzelték az indiánok beszédét. Komolynak kellett lenni, nem volt szabad mosolyogni, szikárnak lenni.
Eleinte belementem a dologba a karrierem érdekében, de aztán kiálltam magamért.
Én ugyanis nem ismerek senkit, aki így viselkedik. Az őslakosoknak fantasztikus humorérzékük van. Mondtam Kevinnek (Kevin Costnernek) is: tudod, a közösségünkben az embereknek csodálatos családjuk van, nagyszerű kapcsolataik, és a móka mindig is része volt az életüknek. Sőt, a szórakozás az életük fele, a család pedig a másik” – emlékezett vissza.
Változatos feladatok
Az elmúlt években Greene szerepelt Taika Waititi FX-sorozatában, A rezervátum kutyáiban, az HBO The Last of Us sorozatában, valamint Taylor Sheridan 1883 és Tulsa királya című produkcióiban. Az utolsó időkig aktívan dolgozott, több befejezett, de még bemutatásra váró munkája is van.
Pályafutása során Grammy-, Gemini- és Canadian Screen-díjakat is nyert, csillagot kapott a Kanadai Hírességek Sétányán, 2024 júniusában pedig átvehette a kanadai főkormányzó életműdíját is.
Az őslakosok elfogadásáért
Bár Graham Greene maga is sokat tett az őslakos közösségek láthatóságáért, Észak-Amerika viszonya az indián népekkel máig ellentmondásos. Az Egyesült Államokban és Kanadában hosszú évszázadokon át elnyomás, kitelepítések és kulturális asszimilációs kísérletek jellemezték a politikát.
Az utóbbi évtizedekben ugyan megindult a nyíltabb párbeszéd, az őslakos kultúrák megőrzésének támogatása és a történelmi sérelmek elismerése, de az út messze nem ért véget. Greene Hollywood széles vásznain mutatott rá, hogy az őslakos közösségek nem a múlt részei, hanem élő népek, akiknek történetei és hangja helyet követelnek a jelen közbeszédében is.
Greene-t felesége, Hilary Blackmore, lánya, Lilly Lazare-Greene és unokája, Tarlo gyászolja.
Kapcsolódó: Nemrégiben elhunyt az utolsó, kadó nyelvet beszélő indián
Kiemelt kép: IMDB/Canva
