Mosolygó Sára (26) színész Szendrey Júlia szerepében a Most vagy soha! című filmben
Pécsett született, tizenhét éves korában azonban önállóan Budapestre költözött, hogy Waldorf-gimnáziumba járhasson. Osztálytársai családjai fogadták be, ami az alkalmazkodás magasiskolájának bizonyult. Azt mondja, ez a képesség végső soron a színészetben is jól jön. Tanárai biztatására a színművészetire jelentkezett, ahová elsőre fel is vették, és ahol tavaly végzett. Nem voltak átlagosak a Coviddal és az egyetemfoglalással tarkított egyetemi évek, ezzel együtt nagyon jól érezte magát új közösségében. Az ezen a héten a mozikba érkező Most vagy soha! című filmben Szendrey Júliát alakítja. A filmbéli Júlia karakán, harcos nő. Sára azt mondja, inspirálja, ha valaki nem marad csendben, hanem kiáll a számára fontos emberekért és ügyekért, igyekszik ő is így cselekedni. Jelenleg szabadúszóként dolgozik, emellett pedig párjával, Lelkes Botonddal és barátjukkal, Gloviczki Bernáttal létrehozták saját filmes cégüket, a NoN Lieu film productiont.
Lugosi Dániel Ali (24) klarinétművész – Virtuóz a Föld körül
Ózdon született, szülei örökbe fogadták. Budapesten nőtt fel, zenekedvelő nagycsaládban. Tizenkét éves kora óta sorra nyeri a klarinétversenyeket. A 2014-es Virtuózok abszolút győztese, idén pedig a nemzetközi Virtuózok V4+ magyar győztese lett. Napi nyolc-tíz órát foglalkozik zenével, ebből három-négy órát tesz ki a hangszeres gyakorlás, a többi publikációírás és kutatás. Ha nem zenél, akkor közösségimédia-menedzserként dolgozik. Kedvenc zeneműve Mozart A-dúr klarinétversenye (KV 622). A zenének köszönhetően beutazhatta a világot: hol koncertezik, hol pedig mesterkurzust tart. Saját bevallása szerint maximalista, határ a csillagos ég. Mint nevetve mondja, ötvenéves korára szeretne Kossuth-díjas lenni. Komolyra fordítva a szót kijelenti, hogy egyetlen feladatának azt tekinti a színpadon, hogy az emberek lelkét felemelje, elfeledtesse velük a gondokat, és gyógyítsa őket.
Regős Krisztina (25) építész – Matematikusi tehetségét bontogatja
Szegeden született, majd a budapesti BME-n végzett építészként. Matematikusként is emlegetik: hivatalosan nem az, bár tény, hogy kutatásai matematikai jellegűek, és hogy húszéves korában talált egy algoritmust a híres Conway-sejtésre. A gömböc egyik feltalálójának, Domokos Gábornak a Morfodinamika Kutatócsoportjában dolgozik. Kriszti olyan test után kutat, amelynek egyetlen stabil és egyetlen instabil helyzete van: a gömböc is ilyen, ám most sík lapokkal határolt testet keresnek. Mintázatok geometriájával is foglalkozik, például geológiai repedésmintákkal. A NASA-nak a Curiosity marsjáróját üzemeltető csapata fel is kérte őket külső szakértőnek: a kőzetekről készített fotókat elemezve akár a víz múltbeli jelenlétére is lehet következtetni. Együttműködik a Pennsylvaniai Egyetem geofizikusaival, a Berni Egyetem vegyészeivel, valamint a Szingapúri Nemzeti Egyetem és a Bázeli Egyetem fizikusaival is. Doktori képzéséből két év van hátra.
Kellerwessel Klaus (24) költő – Költeményeivel színesíti a világot
Kecskeméten született, most Budapesten szerez pszichológusdiplomát. Első kötetében versek, színdarabok és saját illusztrációk is helyet kaptak: szereti, ha a „lényeg” több szinten is hat ránk. Második kötete tavaly jelent meg, és bekerült a Nők Lapja 100 legjobb könyv Bookazine verseskötet-válogatásába. Kemény István szerint Klaus „már-már a szemtelenségig szabad”, Turi Tímea szerint pedig „a fiatal költőnemzedék egyik legtehetségesebb képviselője”. Klaus ADHD-s, és úgy érzi, nagy bajban lenne, ha nem lenne előtte mindig papír és toll. Nagyon izgatja a mesterséges intelligencia, amit a művészetre nézve nemcsak fenyegető rémnek lát, hanem izgalmas lehetőségnek is. Szerinte a költészet a mindennapjainkban is jelen van, például a dalszövegekben vagy a közösségi médiában – csak észre kell venni. Ettől függetlenül szerinte megéri mosogatás közben verssorokat járatni a fejünkben, mivel a költészet tisztíthatja és színesebbé teheti a lencsét, amelyen át a világot látjuk.
Ekler Luca (25) parasportoló – Sorra nyeri a versenyeket
Győrben született. Tízéves korában stroke-ot kapott, aminek következtében lebénult a bal oldala. A komplex kezelésnek köszönhetően felépült, és ma már csak a bal kézfején, karján érzékelhetők maradványtünetek: izmai kötöttebbek. A kórházban töltött időszakból azt idézi fel, hogy valamelyik szülője vagy nagyszülője mindig ott ült az ágya mellett, és ez nagyon sokat jelentett neki, bár nehéz volt megélni azt, hogy másokra van utalva. Gyerekkorában versenyszerűen teniszezett, ezt azonban a stroke után nem tudta folytatni. Végül az atlétikában találta meg azt, amit keresett. Az ép sportolók között is versenyez, de mindig azt érezte, hogy nem tartozik oda igazán. A parasport adta meg számára az önelfogadást, a kiteljesedést. Maximalista. Tavaly a párizsi világbajnokságon négy számban is indult (rövidtávfutóként és távolugróként), három arany- és egy ezüstérmet szerzett. A 2023-as év parasportolónőjének választották, az idén pedig jelölt a sportolói Oscar-díjnak is nevezett Laureus-díjra. Két diplomát szerzett a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen, ahol az inkluzív sportoktató szakirányú képzés szakfelelőse.
Dalnoki Bence (29) séf – A legjobbak között versenyez
Budapesten született, Gödön nőtt fel. Tíz év munkájával jutott el odáig, hogy 2023-ban a lyoni Bocuse d’Or szakácsversenyen csapatával harmadik helyezést érjen el. Korábban kajakozott, azóta is vonzza a versenyzés, doppingolja a megmérettetés drukkja. Szereti, hogy a világ legjobbjaival mérkőzhet meg, miközben igyekszik minden apró részletet a tökéletességig fejleszteni. Lelkesíti, ahogyan az alapanyagból művészi alkotás lesz. Nyitott az újra, a tavalyi világversenyen például 3D-nyomtatásos technológiával előállított, általa alkotott formákat is felhasznált a versenyfogások elkészítése során. Amikor nem versenyez, akkor a két Michelin-csillagos Stand étterem séfhelyettese, Széll Tamás és Szulló Szabina jobbkeze. Egy nap akár tizenkét-tizennégy órát is dolgozik, de nem érzi megterhelőnek. Kollégáival üvegfalú látványkonyhában dolgozik, és bár mindenki óraműpontossággal végzi a feladatait, Bence nem mulaszt el kipillantani a vendégek arcára, amikor megkóstolják a fogásokat: azt mondja, az a legnagyobb beteljesedés, amikor látja, hogy sikerül maradandó élményt szerezni.
Iváncsik Fanni (24) közösségszervező – A híd szerepében
Budapesten született, a nyolcadik kerületben nőtt fel, ahol ma is él. Gimnazista korában figyelt fel rá a Romaversitas Alapítvány, oktatási programjuknak köszönhetően bonthatta ki szárnyait, hamarosan végez az Edutus Egyetem turizmus-vendéglátás szakán. A Józsefvárosi Önkormányzat Közösségi Részvételi Irodájának közösségszervezőjeként dolgozik. Igyekszik döntésekbe bevonni a roma közösséget, amelyben már kialakult egyfajta bizalmatlanság az intézményekkel kapcsolatban. Fanni vállalja a híd szerepét, és nem csak a munkában. Más roma női aktivistákkal – a „romazonokkal” – együtt létrehozta a Roma Női Hálózatot, meg egy józsefvárosi női klubot is szervez. Fanni édesapja borsodi romungró, édesanyja szabolcsi oláhcigány, de bizonyos hagyományokat (például a nyelvet) már ők sem adtak át a gyerekeiknek. Ő viszont szeretné továbbadni ezeket az értékeket, ezért is tanít szabolcsi cigány néptáncot.
Nagy Blanka (17) párbajtőrvívó – Világbajnok az iskolapadból
Debrecenben született, ma is ott él. Hat évig szertornázott, de a végén egyértelművé vált, hogy nem az az ő sportja. Csak édesapja unszolására ment le a vívóterembe, de aztán megragadta a vívás sokszínűsége, a társaság és az edzések hangulata, onnantól pedig már egy alkalmat sem akart kihagyni. Korosztályában kadétvilágbajnok, csapatban Európa-bajnok, többszörös világkupagyőztes, közben pedig már a felnőttek között is versenyez. Hatosztályos gimnáziumba jár – már amikor bemegy a suliba, hiszen egyáltalán nem könnyű összeegyeztetni a tanulást a sok versennyel és utazással, a heti négy, háromórás edzésről nem is beszélve. Blanka most tizenegyedikes, és biológia–kémia faktot választott, hiszen gyógytornász szeretne lenni, hogy a civil életben is a sporthoz kötődő tevékenységet végezzen. A párizsi olimpián még nem lesz ott, de a következőn jó eséllyel már szurkolhatunk neki.
Nyitó képünkön: Mosolygó Sára a Most vagy soha! című film egyik jelenetében Berettyán Nándorral
Fotó: Fórum Hungary, Kondella Misi, Blasius Photography, Fekete Antonio Designfood, családi archívum
