Sokan elsiratták már a könyveket. Sokan azt mondják, a fiatalok már nem is olvasnak, a digitális bennszülöttek már nem fogyasztanak betűket. Az analóg olvasás kulcsfontosságú képességeket fejleszt: általa tudunk absztrahálni, az irodalom segíti az empátia kialakulását. Sokan pedig amiatt aggódnak, hogy ha nem olvasnak a fiatalok, és ezek a fontos képességek nem lesznek benne az emberekben, akkor milyen lesz a jövő társadalma.

Néhány éve egy Ipsos-kutatás szomorú képet festett a fiatal felnőttek olvasási szokásairól. A reprezentatív felmérésből kiderült, hogy a megkérdezettek 28 százaléka soha nem olvas könyvet, további 35 százalék is csupán ritkábban, mint havonta vesz kézbe olvasnivalót. Az Ipsos összegzése szerint „a 18-25 éves korosztályról elmondható, hogy csaknem kétharmaduk lényegében a könyvektől függetlenül éli az életét”.
Idén nyáron a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet is végzett egy vizsgálatot a könyvolvasási és könyvvásárlási szokásokról. A kutatás azért is volt különleges, mert a TÁRKI 2005-ben is rögzített egy hasonló felmérést, így lehetőség volt a 15 évvel korábbi eredményeket a frissekkel összevetni, és azokból trendekre következtetni. A kutatás szerint a 2005-ös eredményekhez viszonyítva 12 százalékponttal esett vissza a könyvolvasó felnőttek aránya: míg 2020-ban a felnőtt magyar lakosság 13 százaléka olvas rendszeresen (legalább hetente), addig ez az arány 2005-ben 25 százalék volt.

Akár a fiatalok is olvashatnak

– A vizsgált időszak egészét tekintve 2020-ban a legalacsonyabb mind a rendszeresen, mind az alkalomszerűen olvasók aránya – állapítják meg a felmérés készítői. Ugyanakkor kiemelik, hogy eredményeik alapján éppen a fiatal felnőttek (18-39 évesek) azok, akik az országos átlagnál nagyobb arányban olvasnak. (Az átlagnál többet olvasók közé tartoznak még a nők, a 60 évnél idősebbek, valamint a legalább középfokú végzettséggel rendelkezők, a budapestiek és az aktív korú inaktívak, azaz a munkanélküliek, a tanulók, valamint a szülési vagy gyermekgondozási szabadságon lévők.) A TÁRKI-nak a teljes felnőtt magyar társadalmat reprezentáló kutatása szerint a könyvet sohasem olvasók közül a legtöbben azt említették okként, hogy egyszerűen nem szeretnek olvasni (45%), míg a második leggyakrabban említett indok az időhiány (33%). Érdekességként emelik ki a kutatók, hogy a nem olvasó népesség a korábbi kutatásokban jóval kisebb arányban mondta azt nyíltan, hogy nem szeret olvasni. Azt, hogy a fiatalok mégiscsak olvasnak, már egy korábbi felmérésből is kiderült is kiderült. Néhány éve három, olvasással foglalkozó szakember, Dr. Gombos Péter, Hevérné Kanyó Andrea és Kiss Gábor kifejezetten a fiatalokat, azaz a netgeneráció olvasási attitűdjét vizsgálta. Kutatásukba közel hatszáz, 9-12 osztályos középiskolást vontak be. Az Új Pedagógiai Szemlében megjelent tanulmányukban írt összefoglaló szerint a középiskolás diákok 84 százaléka évente legalább egy könyvet olvas, de 30 százalék felett van azok aránya, akik havonta legalább egy könyvet. A megkérdezetteknek csupán 14 százaléka állította azt, hogy évi egy könyvet sem olvas el. Az olvasók magas aránya miatt feltételezhető, hogy a diákok esetleg az iskolai kötelező irodalmat is számításba vették, illetve a kutatók azt sem zárták ki, hogy az online kérdőíves felmérésben történhettek „szépítések”, de az adatok akkor is figyelemre méltók, különösen az irodalomtanítás szempontjából. A fiatalok olvasáshoz való viszonyát mutatja, hogy a válaszadók 44 százaléka szerint „az olvasás rendkívül fontos dolog”.

Forrás: Dr. Gombos Péter, Hevérné Kanyó Andrea, Kiss Gábor: A netgeneráció olvasási attitűdje / Új Pedagógiai Szemle, 2015./1-2

– Vagyis az a terület, amelyen még jól állunk, az az olvasás presztízse. Egyelőre még nem kell arról győzködni a diákjainkat, hogy fontos tevékenység ez. Bizonyság erre az is, hogy a második legtöbb válasznak (30,11%) is van hasonlóan pozitív üzenete: „Szerintem az olvasás jó, de nem mindenki születik olvasónak.” Bár a megkérdezett ezzel mintegy felmenti magát a „felelősség” alól, de érzi, tudja, hogy jó lenne – állítják a kutatók, akik arra figyelmeztetnek, hogy az irodalmi szövegekkel kapcsolatban – ezekkel találkoznak a tanórán –inkább negatív a véleményük. A válaszadók közel 35-40 százaléka szerint az irodalmi szövegek általában nehezen érthetők, „régiek”, és magas volt azoknak az aránya is, akik szerint ezek a szövegek „általában nem nekem szólnak”.
– Szögezzük le hát, hogy ez az irodalomhoz való (v)iszony nem csupán abból adódik, hogy a „netgeneráció” eredendően idegenkedne az olvasástól, a könyvektől. E felmérés is azt látszik erősíteni, hogy leginkább a felső tagozatos irodalomtanítás során „romlik el” valami – összegzik a kutatók az eredményekből levonható egyik legfontosabb tanulságot.
És ez persze azonnal eszünkbe juttatja saját kötelező olvasmányélményeinket. 

Én magam is küszködtem 13 évesen Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényével, de 15 évesen Homérosz Odüsszeia című eposza is korán érkezett. A kötelező olvasmányok az elmúlt évtizedekben alig változtak, pedig rengeteg vita folyik arról, miket kellene a gyerekekkel az iskolában olvastatni.

Olvasási szakértők, gyakorló pedagógusok is gyakran elmondják, több ifjúsági és populáris irodalmat kellene behozni az általános iskolai tananyagba. Ekkor ugyanis inkább az olvasás megszerettetése lenne a cél, nem pedig a műveltség- vagy a kánonközvetítés. (A netgeneráció olvasási szokásait vizsgáló kutatásból kiderült: a válaszadó fiatalok nagy többségben jelölték meg kedvenc műfajként a fantasztikus irodalmat, a szerelmes, romantikus regényeket, a meséket, a vámpíros történeteket.)

Forrás: Dr. Gombos Péter, Hevérné Kanyó Andrea, Kiss Gábor: A netgeneráció olvasási attitűdje / Új Pedagógiai Szemle, 2015./1-2

– Nagyon sokan azt gondolják, hogy az 5. és a 8. osztály között már nem nagyon változnak az olvasási szokások, aki negyedikig olvasóvá vált, az már olvasó is marad, és aki nem olvasó, az már nem is lesz az. Miközben a legkülönbözőbb olvasási felmérések azt mutatják, hogy sokan az 5. és a 8. évfolyam között szoknak le az olvasásról, és néhányan ekkor szoknak rá – a leszokásban talán az irodalomtanítás is szerepet játszik. Emellett a hazai kompetenciamérés eredményei azt mutatják, hogy negyedik és nyolcadik között a szövegértési képesség is romlik, vagyis elég valószínű, hogy változtatni kell, mert döntő dolog, hogy mi történik a felső tagozatban – világította meg a problémát Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola vezetőtanára egy, az Eduline-nak adott interjújában. Sajnos az idén, felmenő rendszerben elinduló új Nemzeti Alaptanterv ezen a helyzeten szinte alig változtat. Maradnak a nehéz olvasmányok, és nincs paradigmaváltás az irodalomoktatásban.
Amikor olvasásról beszélünk, gyakran kerül az is elő, hogy mit tekintünk „értékesebb” olvasásnak. Hiszen ma már – és ez nem csak a fiatalokra jellemző – a közösségi médián, az internetes oldalakon keresztül rengeteg írott szöveggel találkozunk. Ha az ember tömegközlekedik, alig lát könyvet, újságot olvasó embereket, a legtöbb utas belemered a telefonjába.

De vajon ugyanúgy értjük-e a szöveget, ha képernyőről olvassuk?

– Az olvasás, a szövegértés olyan területe az írásbeliségünknek, amelyről a nemzetközi és a hazai szakterületen is elég sokat tudunk. Az olvasás tanulását két szakaszra bonthatjuk. Az elsőben az olvasás elsajátítása történik. Ekkor ismeri fel a kisgyerek a hang-betű kapcsolatot, és betűről-betűre, hangról-hangra építkezve alakul ki a szövegolvasás készsége. Ez nagyjából az első osztály év végére megtörténik, a második osztály végére pedig már folyékonyan olvasnak a gyerekek. A második szakasz a szövegértés, ami folyamatosan, de elsősorban a felső tagozaton történik. Ez már az olvasási képesség fejlesztésének szintje – magyarázza a nőklapja.hu megkeresésére Pintér Henriett, anyanyelvi tárgyak tanításával-tanulásával foglalkozó kutató, a Semmelweis Egyetem Pető András Karának docense. Emlékeztet, hogy a magyar diákok szövegértési képességei nem túl jók. Ezt az eredményt a fejlett országok oktatási rendszereit vizsgáló, illetve összehasonlító úgynevezett PISA-mérésekből tudjuk, ahol háromévenként nézik meg, hogyan teljesítenek a 15 éves diákok szövegértési, természettudományos illetve matematika képesség területeken.
A két legutóbbi mérés – a 2015-ös és a 2018-as – azt mutatta, hogy a 2009-es eredményekhez képest a szövegértés és a természettudományos képesség területén a magyar diákok eredménye drámaian esett. Bár a 2018-as szövegértési eredmények némi javulást mutattak a 2015-ös mélyponthoz képest, még így is az OECD országok átlaga alatt maradtunk. De nézzük csak meg közelebbről ezt az eredményt! Közel tíz év leforgása alatt (a 2009-es méréssel összevetve) a leggyengébben teljesítő diákok aránya csaknem nyolc százalékkal bővült. Ez azt jelenti, hogy a magyar 15 évesek negyede nagyon gyengén olvas, azaz funkcionálisan analfabéta.
Pintér Henriett szerint az eredményeket sokféle tényező alakítja, amelyek közül meg kell említeni, hogy egyre több a rosszul teljesítő, hátrányos helyzetű diák, akiknek az iskolai kudarcain nem sikerült javítani az elmúlt években. Az okok között húzódnak pedagógiai módszertani problémák is, illetve az, hogy ez a generáció már nagyon sok időt tölt az interneten és az ott bejövő különböző ingerek hatására szembetalálkozik az információkkal.
– A digitális olvasó eszközök átformálták a hagyományos olvasási szokásokat.

Az, hogy mobilon, számítógépen olvasunk, hatással van az olvasás közbeni jelentésalkotás összetett, kognitív folyamatára.

A képernyőn történő olvasás hozott előnyöket is a papíralapúhoz képest.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Milyen előnyöket hozott a digitális olvasás?
Az olvasás által jobbak leszünk. De vajon miben?
Mi az az Analóg Olvasó Mozgalom?
Bakelitlemez és papírbolt – Mi a közös bennük?
Próbáld ki most kedvezményesen!