Valóban öngyilkos lett Rotschild Klára? 44 éve hunyt el Kelet-Európa Coco Chanelje

A divat magyar nagyasszonyát már életében is legendák kísérték útja során, amelyek halála után is továbbélnek.

Kelet-Európa Diorja, a szocialista blokk Coco Chanelje, a vörös divatdiktátor (ugyan nem volt „vörös”, sem meggyőződésében, sem életvitelében) – ilyen és ehhez hasonló neveken emlegették Rotschild Klárát, aki zsidóként öltöztette a Horthy-kor arisztokráciáját és polgárasszonyait (sőt, 1940-ben Horthy Miklós menye, Edelsheim Gyulai Ilona grófnő az ő ruháját viselte a Horthy Istvánnal való esküvőjén), majd később is folytatta tevékenységét, akkor már a Kádár-kor elitjével. Hihetetlen életút az övé, amely 44 évvel ezelőtt ezen a napon ért véget. De hogy miért vonták sokan kétségbe, hogy tényleg öngyilkos lett volna? Többek között ennek is utánajártunk. 
Rotschild Klára 1903. február 2-án született Rotschild Ábrahám zsidó szabómester és Spirer Regina, szintén izraelita szabásznő harmadik lányaként. A szülők a mai Petőfi Sándor utcában vittek forgalmas női szalont, így nem meglepő, hogy Klára a nővéreivel, Erzsébettel és Rózával, majd később Margit húgával a szabászasztal mellett nevelkedett, és az évek múltával egyre több feladatot vállalt a családi szabászatban. Klára csak hat osztályt végzett és nyelveket sem beszélt (annak ellenére sem, hogy aztán éveken át rendszeresen járt külföldre), mégis az ország első self-made womanje lett, korának legendás alakja, aki mestere volt a networkingnek (a professzionális kapcsolatrendszer építésének) és az önbrandingnek. Abban, hogy már életében városi legendák kísérték alakját, saját magának is nagy szerepe volt, hiszen előszeretettel terjesztett különös történeteket személyével kapcsolatban. Például azt, hogy ő készítette Faruk egyiptomi király feleségének 1938-as menyasszonyi ruháját. Hogy ez nem volt igaz, az Simonovics Ildikó divattörténész (emellett a Magyar Nemzeti Múzeum 20. századi és kortárs textilgyűjtemény vezetője) Rotschild Kláráról szóló könyvéből (Rotschild Klára – A vörös divatdiktátor) is kiderül, ahogyan az is, hogy a divatmogul saját magáról kezdte azt híresztelni, hogy önszántából ajánlotta fel cégét és szolgálatait az államnak. Az igazság az volt, hogy Deák téri szalonját 1949-ben egyszerűen államosították. 

Egy kivételes asszony kivételes élete

Noha a szabóból lett divatkirálynő neve korábban is sokak számára volt ismert, 2019-ig mégis csupán három ruhája volt fellelhető közgyűjteményben. Végül tehát Simonovics Ildikó vállalkozott arra, hogy kutassa életét, majd könyvet írjon róla, aminek végeredménye nemcsak az izgalmas kötet lett, hanem egy lenyűgöző kiállítás (CLARA – Rotschild Klára – divatkirálynő a vasfüggöny mögött) a Magyar Nemzeti Múzeumban. A divattörténész elképesztő munkát végzett sok éves kutatómunkája során: minden fellelhető adatnak utánajárt, felkeresett mindenkit, aki még él, és akinek valamilyen köze volt Rotschild Klárához. A levéltári adatokból, újságcikkekből és beszámolókból állt össze a Rotschild Klára könyv, amelyben a szerző nem találgat, nem mitizálja hősét, nem ítélkezik, viszont annál több izgalmas részletbe avat be életével, és persze halálával kapcsolatban.

De hiába a sok történet és legenda, arról például Simonovics Ildikó is csak igen kevés dokumentumot talált, hogy mi történt a Rotschild családdal a holokauszt idején.

A könyvből megtudhatjuk, hogy illusztris védőangyalai voltak az akkor már sztárnak számító Klárának és családjának, hiszen magas státuszú, politikailag is befolyásos vendégköre igencsak kitartott mellette. Az is kiderült, hogy az asszony vélhetően bejáratos volt Raoul Wallenberg irodájába is, aki segített Schutzpasst (svéd menlevelet) szerezni a család számára. Az biztos, hogy a famíliából legtöbben túlélték a második világháborút, egyedül férje veszett oda a holokauszt idején. Az azonban nem derül ki, hogy milyen körülmények között: halálának oka ugyanis tüdőgyulladás volt, a halotti anyakönyvi kivonatban viszont nem Klárával közös lakcíme szerepel.

Párizsi divat

A két világháború között a ruhaszalonosoktól nem azt várták el, hogy saját kollekciókat és kreációkat hozzanak létre, hanem hogy szinte egy az egyben másolják a párizsi divatot. Ez nemcsak Budapesten volt gyakorlat, de az összes európai nagyvárosban is, Bécsben például Rotschild másolatait másolták. A két világháború között a kor szakemberei, szalontulajdonosai mind kijártak az párizsi nagy házak bemutatóira, és az ott látott modellek közül kiválasztották azt, ami a saját klienseik igényeinek is megfelelt. Ezeket volt, hogy megvásárolták, volt, hogy szabónőikkel egyszerűen lerajzoltatták. Rotschild Klárának egészen különös tehetsége volt ahhoz, hogy fejben tartsa a modelleket, szinte egy az egyben le tudta diktálni a szabászoknak Chanel, Dior, Yves Saint Laurent és a többi sztártervező modelljeit. Az így elkészült ruhák sokkal olcsóbbak voltak, de még így is többe kerültek, mint egy havi magyar átlagkereset. 1950-ben a szalonok helyébe a Ruhaipari Tervező Vállalat (később Magyar Divat Intézet) lépett, nem volt többé szükség egyediségre, feltűnést keltő szépségre, az egyedi, csinos ruhák helyét átvették a puritán munkáserkölcs által megkívánt uniformizált ruhák. Természetesen csak az átlag állampolgárok számára, hiszen az elit tagjai továbbra is vágytak az elegáns darabokra, ebben pedig Rotschild Klára és a Különlegességi Női Ruhaszalon szívesen állt rendelkezésre.

Az ügy rejtélyes, az azonban biztosnak látszik, hogy ha üzletét akkoriban meg is tarthatta, azt nem sikerült megakadályoznia, hogy elszakítsák tőle férjét. Az már önmagában hihetetlen, hogy Budapest ostromáig működött a szalon, amit végül bombatalálat ért, és Rotschild a háború alatt is kijárt Párizsba, ahol évtizedeken keresztül szinte minden évben kétszer megfordult, hogy törvényszerű, féllegális, esetleg teljesen illegális módon megszerezze az az évi modelleket. 1949 után két évig biztosítási ügynökként dolgozott, de aztán az ötvenes években újra eljött Klára ideje. 1952 és 1954 között az ÁTEX (Állami Textil Vállalat) mérték utáni szabóságát vitte, majd 1956-tól a Váci utca 12-ben nyílt elegáns állami Különlegességi Női Ruhaszalonnak lett a művészeti vezetője, amelynek kirakatát az egyenlő elvtársak csodálhatták, míg a portékákat a még egyenlőbbek meg is vásárolhatták. A pártelit asszonyai, a diplomaták feleségei persze akkoriban is szerettek igen elegánsan megjelenni, Rotschildnak pedig különösen jó érzéke volt ahhoz, hogy vendégei szinte egy párizsi szalonban érezzék magukat. Többek között ez a tehetsége is hozzájárult ahhoz, hogy végül rá bízzák a Különlegességi Női Ruhaszalont. Rotschildnak tehát a Kádár-rendszer tervgazdálkodásában sem akadt versenytársa, a korszak csillagai és elitjének tagjai mellett még a híresen puritán stílusú Kádárné is el-ellátogatott hozzá.

A csillogó szalon a vasfüggöny mögött egyfajta cukormázas zárványként működött, Klára és az 1969-től Clara néven futó szalon pedig a rezsim országimázsának része lett.

 

Rotschild Klára (Budapest, 1903. február 22. – Budapest, Belváros, 1976. november 13.) divattervező. (Forrás: smagpictures.com)

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Hogyan halt meg Rotschild Klára?
Kinek állhatott érdekében meggyilkolni? Mire jutott a divattörténész?
A róla szóló kiállítás katalógusbemutatóját te is megnézheted!
Próbáld ki most kedvezményesen!