Czank Lívia összesen négy évet töltött íróként és fotóművészként a Magyar Nemzeti Balett társulatával, illetve a Magyar Táncművészeti Egyetem balettnövendékeivel. A balettművészek és balettnövendékek mindennapjairól két könyve jelent meg: A függöny mögött – A balett titkos világa (2019) és a Szép, zárt világ – Az első balettlépésektől a színpadig (2020). Cikksorozata generációkon keresztül mutatja be a legkisebbektől a már aktív pályáját elhagyó, de még balettmesterként oktató művészekig a balett különleges körforgását.

A balettre fizikailag és lelkileg is születni kell. A gyerekek tízévesen hoznak egy döntést az életükről, amelyre többük már évekkel azelőtt készülni kezd, hogy egyáltalán megpróbálja a felvételit. Hogy kiből lesz végül balettművész, számtalan megjósolhatatlan tényezőn áll… vagy bukik. Miért választja valaki a balettet ilyen fiatalon? Milyen szempontok elengedhetetlenek a sikeres felvételihez? Min vagy kin múlik egy növendék fizikai és mentális állapota? Meddig táncolhat egy balettművész, mi történik azután, hogy vége az aktív karrierjének? A válaszokhoz egykori növendékek, jelenleg is aktív művészek, balettmesterek és szakemberek engednek bepillantást a balett szép, ám sokszor kegyetlen világába.

1. rész: Kezdetek

Szelényi Dorka, Katona Blanka, Horváth Péter és Leblanc Győző egykor mind a Magyar Táncművészeti Egyetem balettnövendékei voltak. Közös volt bennük a genetikai adottságuk, valamint az álmuk, hogy balett-táncosok legyenek. Mindannyian ugyanarról a startvonalról indultak, de az évek folyamán hol fizikai, hol mentális problémák sorozata nehezítette céljuk elérését.

Az első élmények

Dorka idén fejezte be tanulmányait az egyetemen. Nem tudja megmagyarázni, gyerekként mi vonzotta a balett felé, egy belső késztetésnek érezte, hogy táncoljon.

„A balett számomra egyfajta szeretetnyelv. Egyrészt, mert a táncosok szeretetet tudnak általa közvetíteni és kapni is, valamint a nézők lelke is töltekezik az előadások alatt. Persze, amikor kicsi voltam, ez így még nem kristályosodott ki bennem, de éreztem, hogy valami különleges dologról van szó.”

Dorka 4-5 éves volt, amikor elkezdett kislány balettra járni. „Orsi néni szerettette meg velem a balettot. Később Pécsen egy alapfokú művészeti iskolába jártam, zenét tanultam, délutánonként balettoztam. Mindkét gyerekkori balettmesternőm mai napig fontos része az életemnek.” Különös a sors, hogy Dorka 7-8 évesen éppen attól az elismert balettművésztől olvasott néhány gondolatot a balettról, aki évekkel később a Magyar Táncművészeti Főiskolán (az intézmény 2017. február elseje óta egyetem) a mesternője lett. „Volf Katalin egy kislányoknak szóló balettkönyv hátoldalára írt ajánlást. Ebből a néhány sorból szereztem először tudomást a magyar balett kultúrájáról. Mivel ennek a központja az Operaház, már akkor egyértelmű lett a célom: a Magyar Nemzeti Balett társulatában táncolni.

Balett előkészítő (Fotó: Czank Lívia)

Blanka két éve diplomázott klasszikusbalett-művész szakon. Már az általános iskolában is táncolt, versenyeken indult, ahol kis szóló táncokat bíztak rá a tanárai. „Szinte mindenkinek az első balettel kapcsolatos élménye A diótörő. Nekem viszont a Hófehérke volt az első előadás, ami teljesen elvarázsolt. A szüleim mesélték, hogy megláttam egy hirdetést az MTF felvételijéről. Kijelentettem, hogy oda akarok menni, balerina leszek és kész.”
Peti egy konkrét élmény hatására kezdett táncolni. „7-8 éves lehettem, amikor egy fesztiválon láttam egy táncos előadást. Mondtam anyának, hogy én is szeretnék táncolni. A szüleim egy alapfokú művészeti intézménybe írattak be, később felvételiztem az MTF-re.”
Győző és az öccse, Geri nagyon eleven kisfiúk voltak az iskolában, nehezen tudtak megülni az iskolapadban. Operettművész édesanyjuk úgy döntött, elviszi őket a Magyar Táncművészeti Főiskola balett felvételijére, hátha a mozgás és a tánc majd leköti a figyelmüket. „Megvoltak a testi adottságaink a baletthez, ezért Gerit és engem is felvettek az iskolába. De, mivel nem magamtól jelentkeztem, kellett két-három hónap, mire érezni kezdtem, hogy szeretek táncolni és tetszik a balett. Egyre jöttek a sikerélmények, amelyek motiválttá tettek a folytatáshoz.”
Ahogyan a fenti történetekből is kiderül, a gyerekek többsége egészen kicsi korban ilyen-olyan formában már megismerkedik a tánccal, amatőr balettórákra, művészeti iskolákba jár. Ez azonban még kevés ahhoz, hogy valaki tízévesen feltegye az életét a balettre. Legtöbbükkel már pici korban komolyan foglalkozni kezdenek, ha ezt ők még nem is érzékelik olyan tudatosan.

Balett előkészítő. (Fotó: Czank Lívia)

A balettmesterek szerepe gyerekkorban

Egy Budapesten tanító mesternőnek, Paksa Eszternek a legfiatalabb tanítványa négyéves. Ha ezt a korosztályt vesszük alapul, Eszternek öt-hat éve van arra, hogy a balettórái segítségével elérje, a gyerekek megpróbálják a Magyar Táncművészeti Egyetem felvételijét. Hogy a gyerekek hogyan jutnak el a sikeres felvételiig, sok mindentől függ. Egy másik, Szegeden tanító tanárnő, Fekete Mercédesz szerint az egyik legnehezebb feladat az, hogy a gyerekek úgy fogadják el a Vaganova-módszerben is megtalálható szigort és rendet, hogy közben képesek legyenek megszeretni a táncot. „Erre a fegyelemre azonban nem mindenki képes. Van, aki nagyon szép testalkatilag, de a lelke törékeny, nem biztos, hogy kibírja a távollétet és a mindennapi terhelést.” Emiatt Mercédesz óráin főleg játékos feladatok vannak, de játék nincs. „Az életkorukból adódóan kellenek olyan keretek, amelyek között ki tudnak bontakozni, bohóckodnak, önfeledten játszanak, de amikor munka van a teremben vagy felvételi az egyetemen, akkor mégis képesek maximálisan koncentrálni a feladatukra” – meséli a tanárnő. Eszter óráin is fegyelem van, ugyanakkor a dicséret sem maradhat el. Szerinte a lényeg, hogy a gyerekek önmagukhoz képest tudjanak fejlődni. Véleménye szerint a legtöbben nem szánnak időt arra – pedig ez lenne a legfontosabb része a felkészítésnek –, hogy beszélgessenek a tanítványokkal. „Ahogyan telnek az évek, kialakul közöttünk egyfajta bizalom. A testi fejlődés mellett nálam a lelki is pont olyan fontos. Ha a gyerekek megszeretik a balettot az órán, otthon is gyakorolnak. A szülők elképesztő történeteket mesélnek olyan apukákról, akiknek A hattyúk tavát kell eljátszaniuk otthon, és az óvodás kislányukat az egekbe emelniük.”

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Mi rettenti el leggyakrabban a szülőket attól, hogy erre a pályára adják a gyermeküket?
Mi a legfontosabb alkati szempont a felvételin?
100-ból átlagosan hány gyereknek sikerül a felvételi?
Próbáld ki most kedvezményesen!