Hogy lehet ma is vonzó az elrendezett házasság az indiai fiatalok számára?

Milyenek az elrendezett házasságok Indiában? Sokan rögtön kényszerházasságokra gondolunk, ami világméretű probléma, de másról van szó. Egy Kalkuttában élő antropológus vezetett be minket ebbe az idegen világba.

Korábban, amikor a jóléti állam még nem létezett, a nőket főleg a gazdasági biztonság érdekében kényszerítették házasságra, és azért, hogy utódokat szüljenek. A házasság kiváló találmány volt a nők alárendelt szerepének bebetonozására, hogy a reprodukció váljon gyakorlatilag az egyetlen dologgá, amelyre hatásuk lehet. Nem volt választás kérdése: a házasság az egyetlen módja volt annak, hogy ne vesse ki őket a társadalom magából, sőt, gyakorlatilag az életben maradás feltétele volt. Úgy is mondhatjuk, hogy a történelem során hosszú-hosszú ideig két család stratégiai szövetsége volt a házasság, amelynek a hosszútávú stabilitás biztosítása volt a célja. Változtak az idők, a nők kivívtak bizonyos fokú függetlenséget és egyenjogúságot (persze messze még a teljes társadalmi egyenlőség), a házasság választható életforma lett, amelybe a szülőknek már nem sok beleszólása van. Persze vannak helyek a világon, ahol ma is a régi hagyományok élnek. Például India, ahol furcsa egyvelege keveredik a modernizációnak és a tradíciók megtartásának, és gyakran, nagyon gyakran olyan emberek is az elrendezett házasságot választják, akik egyébként teljes mértékben emancipáltak és urai saját életüknek.

Modernség és tradíciók szorításában

A modern, városi indiaiak házassági szokásairól Bakos Bettina kulturális antropológussal beszélgettem, aki már több mint két éve él Kalkuttában, és a szakdolgozatát is a témában írta, így talán kijelenthetjük, hogy egészen széles ismeretekkel rendelkezik a témában. De mielőtt belevágunk a meglepő, sokszor tanulságos részletekbe, kezdjük a téma komorabb oldalával:

egy 2018-as statisztika szerint a 26 millió 250 ezer kötött házasság több mint fele, pontosabban 53,25%-a volt elrendezett házasság globálisan. A szerelmi házasságok tehát a frigyek kevesebb mint felét tették ki, egész pontosan 46,75%-ot. Indiában jóval az átlag fölötti az elrendezett házasságok száma: a statisztika szerint 88,4%.

A több évszázados hagyomány tehát ma is él és virul – ez európai fejjel, 2020-ban olvasva akár rémisztőnek is tűnhet, pedig a jelenségnek igen sok árnyalata van, a tanultabb, középosztálybeli városi közösségekben főként annyit tesz, hogy az összehozott fiatalok, kölcsönös szimpátia esetén, egymást alig ismerve ugyan, de összeházasodnak.

Feleség és férj, Új Delhi, India. (Fotó: Getty Images)

Bakos Bettina az ELTE indológia szakán diplomázott, ami után egy éven át Nepálban tanított. Miután visszatért Magyarországra, egy filmes cégnél kezdett el dolgozni, ahol a legnagyobb, Magyarországra látogató indiai sztárokkal dolgozott együtt, és közben folytatta tanulmányait az ELTE Kulturális Antropológia Tanszékén, ahol szintén Indiával foglalkozott, azon belül is a házassági szokásokkal az indiai kasztrendszer tükrében. De honnan jött az ötlet? „Amikor Nepálban voltam, néha úgy mentünk el bulizni, hogy piros bindit ragasztottunk a homlokunkra – ezt egyébként a házas nők hordták régen, de most már divat és sokan viselik – meséli. – Mivel Nepálban a piros a házas nők színe, ezért ha bindit vagy piros szárit viseltem, mindig megkérdezték, hogy házas vagyok-e. Akkoriban egyébként az voltam, és miután ezt megmondtam, a következő kérdés mindig az volt, hogy szerelmi vagy elrendezett házasság-e. Innen jött az ötlet, hogy ezt a témát kutassam, az volt a tervem, hogy visszamegyek Nepálba ezt a kérdést kutatni.

Bettina és Terry a holi, vagyis a színek fesztiválja, a hindu tavaszköszöntő ünnep után.

Oda végül nem tudtam még egyszer kijutni, mert nem volt rá lehetőség, ezért az ötletet transzportáltam Indiába, és két évet töltöttem el Kalkuttában terepmunkán, végül idén fejeztem be ezt az új szakdolgozatot.A két év letelt, az újabb diplomamunka elkészült, Bettina viszont maradt, Kalkutta pedig második otthonává vált. Most már ide köti az újabb szerelem is: kedvese Terry szikh pándzsábi, így a kutató már a terepmunkán túl, a valódi életben is látja (persze egy antropológiai terepmunka is úgy zajlik, hogy a kutató a vizsgált közösség tagjává válik), hogyan működnek az indiai családok. Kedvesével néhány napja nyitották meg éttermüket, a videóbeszélgetésünket néha meg is zavarja egy-egy izgatott munkatárs, hiszen befutnak az első házhoz szállításra váró rendelések. Néha nevetek is rajta, hogy kicsit talán elégtétel lehet nekik, hogy a gyarmatosítás után most egy szőke, európai nő szolgálja fel a vacsorát – mondja Betti nevetve, majd komoly hangnemben, vélhetően hindiül szót vált egy felszolgálóval.

 

Az elrendezett házasság nem mindig kényszerházasság

Bettina, kutatási területéből kifolyólag az elrendezett házasságok világát ismeri. Viszont létezik az elrendezett házasságnak egy súlyosan jogtipró formája, a kényszerházasság (olyan házassági forma, amelyben az egyik vagy mindkét fél beleegyezése nélkül, esetleg akarata ellenére házasítják össze őket), amely Indiában már főleg csak az elmaradottabb vidékeken, a szegényebb, tanulatlan rétegek között jellemző, ami viszont az ország méretéből adódóan így is rengeteg áldozatot követel – mert ezek a főleg gyerekkorú lányok, akiket házasságba kényszerítenek, áldozatok, akik nemcsak szexuális erőszaknak vannak kitéve, de általában az oktatásból is kiesnek, hiszen asszonyként már a háztartással, a családdal kell törődniük.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Világszerte rettenetesen sok lány lesz a kényszerházasság intézményének áldozata.
Ilyen, amikor egy indiai család belekezd a párválasztásba.
A család mindenek felett?
Sok ember jövője függ egy-egy házasságtól, de vajon miért?
Próbáld ki most kedvezményesen!