Mitől olyan vonzóak a workshopok? A Nők Lapja Psziché 2020/4. számának cikke.

Parfümkészítés, selyemfestés, csokiszobrászat: ma már szinte bármit kipróbálhatunk. Ma egy ötvös, holnap egy virágkötő, holnapután egy barista bőrébe bújva, vagy egyetlen terület újabb és újabb bugyraiba merülve leshetjük el a különböző szakmai fogásokat. De mitől olyan csábítóak a workshopok?

Így tartsd a kezed… bátrabban keverd… ehhez inkább ülj le… – repkednek az instrukciók. Csillogó szemmel ülök a hasonszőrűek között, és csak úgy szippantom be a tudást. Nem töröm pályamódosításon a fejem, nem hajtok egy újabb papírra: azért tanulok, mert élvezem. Mellettem áll a profi, sokévnyi rutinnal a háta mögött, nekem pedig nincs más dolgom, mint csippenteni egy kicsit a tudása csúcsából, és kipróbálni magam. Ma már szinte nincs olyan gyakorlatias szakma, amelyből ne kaphatnánk ízelítőt egy-egy workshop keretében. Éhezzük az élményeket, a kizökkenést a hétköznapokból, a megértés és létrehozás örömét.

A saját két kezemmel…

Időnk jelentős részét virtuális tevékenységekkel és szellemi munkával töltjük. Ritka az azonnali és konkrét visszacsatolás, a hasznosság és megvalósítás élményét csak indirekt módon éljük át. Készen vesszük a kenyeret, a ruhát, asztalos gyártja a bútorunkat, és szerelőt hívunk, ha valami elromlik. Létezésünk mások ügyességétől függ, kevés olyan tapasztalásunk van, amikor a kezeink között valami valóságos, kézzelfogható születik. Részben ez a hiányérzet sarkall sokakat arra, hogy valamilyen alkotótevékenységbe fogjanak egy workshop keretében.
Dobos Beát a mindennapokból való kikapcsolás és az alkotás iránti vágya terelte a sütemények és az ételfotózás világába. Notórius workshopra járóként folyton kutatja, kinél tanulhatna valami újat.
„A munkám során a fejemet és a számat használom, de szükségem van rá, hogy valamit a két kis kezemmel is előállítsak, hogy legyen kézzelfogható eredménye annak, amit csinálok. Számomra a workshop a feltöltődés, egy intenzív flow-élmény. Kikapcsolok a melóból, és teljesen elmerülök az alkotásban, legyen az cukorvirág-készítés vagy fotózás – meséli Bea. – Már a készülődés is élmény: lelkesen várom a workshopot, utána pedig azt, hogy egyedül is gyakoroljam a tanultakat. A workshop nyújtotta azonnali sikerélmény erős motivációt jelent, hogy otthon is elővegyem a témát. Macaront például egyedül is sütöttem korábban, a workshopokon ellesett nüansznyi kis finomságok, trükkök azonban nagyot lendítettek a tudásomon. Az, hogy tovább tudok fejlődni, és valaki pontosítja az ismereteimet, megéri az időbeli és anyagi ráfordítást. Akár több workshopra is elmegyek ugyanabban a témában, ha azt érzem, valami még mindig nem kerek. Mindenkinek más a stílusa, és máshogy áll ugyanahhoz a kérdéshez, így mindenkitől kapok egy pluszt, ami lökést ad.”

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Mit ad még nekünk ez a kikapcsolódási forma és milyen fajtái vannak?
Próbáld ki most kedvezményesen!