Pesti lányok: ’56-ban a hátrányos megkülönböztetés falai is leomlottak

Hogyan álltak helyt a pesti lányok és nők 1956-os forradalom és leverése idején? Történész szakértőnkkel ennek jártunk utána.

„Fontos női olvasata lehet az ’56-os eseményeknek, hogy a forradalom alatt kirekesztés nem nagyon létezett, ilyen értelemben nemek szerinti kirekesztés sem. Olyanról nem tudok, hogy egy lány akart volna segíteni bárhol és elküldték volna. Legfeljebb féltették a fegyverek elől, de minden területen, beleértve az utcai harcokat is, részt vettek nők. Ugyanilyen szempontból rasszista megkülönböztetés sem létezett. Az egyenjogúság megvalósult a forradalomban” – mondja Eörsi László történész, a Pesti Lányok című könyv szerzője. Kötete a pesti srácok jelenség mintájára az utcai események aspektusából közelíti meg a kérdést és hangsúlyozza, hogy a nemek aránya és szerepvállalása egész másképp nézett ki a nagypolitika színterén, ahol Kéthly Annán kívül nem igazán ismerünk fontosabb szerepet játszó női politikust, ő viszont valóban fajsúlyos szereplő volt: a forradalom idején újjáalakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnöke és a harmadik Nagy Imre-kormány államminisztere lett.

A politikai ellenállás azon részében azonban, ami a röplapozást, szervezést a kádárista hatalommal szembeni fellépést jelentette, Eörsi László szerint legalább fele-fele arányban vettek részt nők, az egészségügyi szolgálat és az élelmiszer-ellátást nagyrészt nők biztosították, az utcai harcokban pedig a történész becslése szerint 20 százalékban vettek részt.

A nők szerepvállalásának meghatározó momentuma volt az a női tüntetés, amelyik 1956. december 4-én zajlott a budapesti Hősök terén. Több ezer asszony és lány emlékezett némán a szovjet hadsereg egy hónappal korábban történt bevonulására, amellyel kezdetét vette az 1956-os forradalom vérbe fojtása. Asszonyok tüntetésére ezekben a napokban más helyszíneken is sor került. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a tüntetést férfiak kezdeményezték és szervezték meg. Pontosabban a Péterfy Kórház alagsorában illegális nyomdát üzemeltető értelmiségi csoport – Abod László, Gáli József és Obersovszky Gyula – határozta el. A felhívást a tüntetésre az Élünk című illegális újságban jelentették meg, illetve stencilen sokszorosították. A felhívás ez volt: „Magyar anyák! Magyar lányok és asszonyok! Most rajtatok a sor! Roppant nagy a ti erőtök! Még a golyó sem fog bennetek! A Ti néma, tiszteletreméltó tüntetésetek fegyverletételre kényszerít és szent ügyünk iránti tiszteletre szólítja fel még azokat is, akik képesek fegyvert szegezni az igazság és a nép legszentebb vágyai ellen! Magyar asszonyok! Fejezzétek ki bátran, méltóságteljesen a nép akaratát. Parancsoló bátorsággal és méltósággal. Kezdjétek most ezzel a tüntetéssel, és folytassátok egységes és határozott kiállással, ahányszor csak szükség van erre!”

A golyó sem fog bennük?

Az asszonyokat tüntetésre buzdító felhívás mondatai bár lelkesítőek, mégis hatásvadásznak tűnhetnek – „még a golyó sem fog bennetek” – főként annak ismeretében, hogy számos olyan nőt ismerünk, aki az utcai harcokban vagy éppen sérültek ellátása közben, az egészségügyi szolgálat tagjaként vesztette életet. Köztük például Szeles Erikát, akit a Blaha Lujza tér környékén akkor ért a halálos találat, amikor elsősegélyben részesített egy sebesültet.

Tóth Ilona fényképe egyetemi indexéből (Forrás: Wikipédia)

Kezdetektől csatlakoztak nők a felkelő csoportokhoz, köztük volt az akkor 24 éves Tóth Ilona is, aki az egyik legtöbbet vitatott személyiség az ’56-os női karakterek sorában. Egyik tábor gyilkosnak, a másik nemzeti hősnek tekinti és igyekeznek letagadni mindent, ami dehonesztáló lenne az ő személyére nézve. Eörsi László szerint az igazság azonban az, hogy Tóth Ilona „kiváló ember és orvostanonc volt, akit még a professzorai is a legtehetségesebb tanítványuknak tartották. Ízig vérig honleány volt és mindvégig szívén viselte a forradalom sorsát. Elvállalta a Domonkos utcai kórház vezetését és mellette röpcédulákat terjesztett. Este 8-ig orvos volt, éjszaka pedig ellenálló.”
A fegyveres harc befejeződése után bekapcsolódott a politikai ellenállásba: részt vett röpcédulák, illetve az Élünk című illegális lap készítésében. November 18-án harmadmagával megölte Kollár István rakodómunkást, akit besúgónak véltek. Másnap röpcédulázás miatt letartóztatták. Vallomásaiban őszintén beszélt erről a tettről és tévedésnek értékelte, amit a forradalom hevében követtek el. Eörsi szerint Tóth Ilona egészen kiváló személyiség, ritka bátor, vakmerő, a szabadságért mindenre kész nő volt, aki egy forradalmi baleset áldozata lett. A vallomásaiból látszik igazán, hogy milyen személyiség: karakán, jóérzésű ember volt. Az ő történetével ma sem tudunk mit kezdeni” – mondja a történész. Tóth Ilonát végül halálra ítélték és tettestársaival együtt, 1957. június 28-án végezték ki.

Márton Erzsébet

Márton Erzsébet 1956. október 26-án délelőtt csatlakozott a Széna téri felkelőkhöz, ahol Szabó János parancsnok az egészségügyi szolgálatot javasolta neki. „Én azt mondtam, hogy azt nem bírom elvégezni, mert ha vért látok, rosszul leszek” – idézi Eörsi László kötete Márton Erzsébet szavait. Erzsébet először a konyhára került, ahol ételt osztott, mosogatott, takarított. November 1-én a II. század „különleges csoportjába” került, amelyben informálisan vezető szerepet játszott. Az ő raja fogta el és kísérte be többek között Marosán György PB-tagot
Nagy Dániellel, az Elnöki Tanács elnökhelyettesével együtt, akit azonban hamarosan elengedtek. Elfogtak több ÁVH-s tisztet, köztük Galambos István századost, aki később számos 1956-os ügyben vezette a vizsgálatot. Márton raja nemcsak a fővárosban, de Szentendrén, Tahitótfalun, Dunabogdányban is eredményesen kutatott.

Bencze Gizella elsősorban azért tekinthető hősnek, mert részt vett a Baross téri felkelők és a Péterfy utcai ellenállók csoportjában, majd Gabriella néven beszervezte a hatóság, de megismerve a besúgó rendszer működését kikötötte: inkább vállalja az elítélést, de nem hajlandó társai ellen vallani. A hatóság végül úgy döntött, hogy nem viszik per elé az ügyet, mivel többet kockáztattak volna azzal, ha ennek következtében kiderül az operatív szerv működése és a beszervezések menete. Eörsi szerint „nem sok ilyen eset ismert, 1957-ben, a megtorlások, kivégzések idején, hogy valaki azt meri mondani a hatóságok előtt, hogy ezt nem csinálja. Ez igazán nagy hőstett.”

Ellátásban, beszerzésben

A szakértő szerint a felkelő csoportokban is vélhetően többen voltak a nők, mint amennyiről tudunk, de sokan háttérbe szorultak, mivel főként az ellátásban, beszerzésben, főzésben segítettek. Nélkülözhetetlen működtetői voltak a felkelésnek, de róluk – ahogyan az egészségügyi szolgálat tagjairól is, kevesebbet tudunk.
Az egészségügyi szolgálat megalakulása szinte a forradalom kitörésével egyidejűleg megtörtént: a Péterfy Sándor utcai kórházban október 24-én szervezték meg az önkéntes mentőszolgálatot és aztán minden fontosabb helyszínen alakult ilyen.

„Ha hallották, hogy valahol összecsapás van, azonnal mentek. Rendkívül veszélyes volt. A Kossuth téri sortűznél például nyomorékká lőttek egy nőt a mentőszolgálattól. Viszont, akik csak egészségügyi szolgálatot láttak el, és túlélték a forradalmat, azokat később nem ítélték el” – mondja a téma kutatója.

Az egészségügyi szolgálat egyik ismert és meghatározó karaktere volt Lehoczky Attilláné Mona Judit, aki férjével együtt a Corvin közi felkelők közé csatlakozott és a Páter utcában műtőnek is berendezett egészségügyi szobájában, megszállottan, éjjel-nappal kezelte a betegeket. Ellátta az ÁVH-s foglyokat is. Amikor ezt egy felkelő helytelenítette, és szigorúbb bánásmódot javasolt, így válaszolt neki: „Harcos! Hogy beszélhetsz így? Akkor mi is olyanok lennénk, mint ők.” Egyes források szerint a felkelőcsoportot érintő kérdésekben is szava volt  – olvasható a Pesti lányok című könyvben. Lehoczky Attilláné a forradalom leverése után emigrált, és igazságügyi orvosszakértőként később nagyon komoly karriert futott be az USA-ban.

Lehoczky Attiláné

Alvilági lányok

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Kik voltak a forradalom kevésbé hősies női szereplői?
Hogy működtek a felkelőkhöz csatlakozó alvilági csoportok?
Miben különbözött leginkább a háborús logikától '56 a nemi szerepeket illetően?
Próbáld ki most kedvezményesen!