Senki sem áll készen a házasságra – a házasság tesz késszé a házasságra

"Nem engeded, hogy a partnered mélyen beléd lásson, amíg ezt te magad nem tetted meg" – hangsúlyozta Dr. David Schnarch párterapeuta és szexuálpszichológus, akinek meggyőződése volt, hogy egy házasságban fel kell nőnünk. Nem használhatjuk a partnerünket az önértékelésünk folyamatos megerősítésére, hanem meg kell tanulnunk önállóan is megállni a helyünket az életben. Ez viszont azzal is jár, hogy némi tér születik a partnerek között. Schnarch szerint ebben a térben marad fenn a valódi intimitás és a vágy.

Egy napon középkorú pár kereste fel a terapeutát. Theresa és Philip már harminc éve voltak házasok, hetente egyszer szexeltek, de az orgazmusig mindkettejüknek nehéz volt eljutnia. Theresát kétségek gyötörték, aggódott a külseje miatt, és bármit is tett, valójában arra számított, hogy visszautasítják. Philip titokban azon gondolkodott, vajon egy új partner jobban felizgatná-e. Harminc év után Theresa és Philip már nem csókolózott szex közben, Theresa arról panaszkodott, hogy bár kifejezetten kéri és elmagyarázza, mi hogyan esne jól, Philip már nem érinti meg úgy, ahogy szeretné. A felszínen úgy tűnt, hogy lusták szex közben, ám David Schnarch amerikai pár- és szexuálterapeuta rájött, nem pusztán a szenvedély hiányáról van szó, vagy hogy nem érzik magukat elégnek. Hanem hogy valójában a közelségtől való félelem választja el őket egymástól.

Senki sem áll készen a házasságra – a házasság tesz késszé a házasságra

írja Schnarch a Passionate Marriage című könyvében, amelyben konkrét esettanulmányokon keresztül azt tárja fel, hogyan őrizhető meg az intimitás és a szenvedély a házasságban (illetve vonatozik mindez az elkötelezett, hosszú távú kapcsolatokra is). Az intimitást sokan a szexualitás szinonimájaként használják, pedig valójában a lelkek közelségéről szól. Arról, hogy képesek vagyunk-e átengedni a partnerünket az álarcainkon és falainkon, megmutatkozni a magunk teljességében és sebezhetőségében – és viszont, el tudjuk-e fogadni ezt a társunktól. Azzal, hogy a szenvedéllyel együtt az intimitás is elpárolog a házasságokból (ha egyáltalán megvolt), sok pár találkozik, és ez vezethet megcsalásokhoz, válásokhoz. Sokan gondolják úgy, hogy a házasság kihűlése természetes folyamat, és emiatt Theresa és Philip esete is ismerős lehet. David Schnarch és párterapeuták sora viszont úgy vélekedik, hogy ez az eltávolodás, kihűlés megelőzhető, a vágy felébreszthető.
Ami elsőre furcsán hangozhat, hogy a gyógymód is a távolság – szakszóval a differenciálódás.

Azaz, ha képesek vagyunk elérni, hogy önálló, egyenrangú partnerekként vegyünk részt egy párkapcsolatban. Hogy az önbecsülésünket nem a másik megerősítéséből nyerjük, hanem elég önazonosak vagyunk ahhoz, hogy szuverén emberként, egészként legyünk jelen.

Csakhogy ez a legtöbb esetben nem jön magától, tennünk kell érte, ráadásul többféle tényező nehezíti a dolgunkat. Ezért mielőtt megnéznénk, mit tanácsolt Schnarch a hozzá forduló házaspárnak – lelövöm a fordulatot: végül sikerült új életre kelteniük a házasságukban az intimitást és a szexuális életüket is –, érdemes átvenni, milyen szakaszai vannak egy párkapcsolatnak. Illetve miért és hogyan ismételjük benne a szüleinkkel való viszonyunkat.

Dr. David Schnarch Evergreen-i otthonában. (Fotó: Lyn Alweis / The Denver Post via Getty Images)

Kik vagyunk egy párkapcsolatban?

Arról, hogy az anyánkkal, illetve gondozóinkkal való egészen kisgyermekkori kapcsolataink hogyan alapozzák meg az emberekkel való viszonyainkat, az Anyámtól örököltem podcastban beszélgettünk Orvos-Tóth Noémivel. A rákövetkező adásban pedig arról volt szó, hogy a kötődési típusok hogyan és miért jelennek meg a párkapcsolatainkban is. Mivel ezek a párkapcsolati szakaszokban is szerepet kapnak, íme, röviden a felnőttkori kötődés fajtái:

  • Biztonságos: rendben van magával, és pozitívan látja a partnerét is. Rugalmas, támogató és elfogadó a párjával. Nem aggasztja az egyedüllét, de könnyen tud közeledni is másokhoz.
  • Szorongó: az emberekhez, így a párjához való viszonyát is a szorongás határozza meg. Rengeteg intimitásra van szüksége, szinte összeolvadna a párjával – ebből függőség is kialakulhat. A párjánál jellemzően kevesebbnek érzi magát, és magát hibáztatja a problémákért.
  • Elutasító-elkerülő: az összeolvadni vágyó Szorongó ellentéte – olyan sok függetlenséget igényel, amiben már nem fér el a „mi”. Szerinte neki nincs szüksége szoros kapcsolatokra, hajlamos elnyomni az érzéseit. A partnerét gyakran kevésbé pozitívan látja, mint magát. Gyakran előfordul, hogy sűrűn váltogatja a partnereit.
  • Bizalmatlan–elkerülő: akik gyermekként veszteséget, bántalmazást vagy szexuális zaklatást éltek át, gyakran ezzel a kötődési típussal élnek felnőttként. Azaz vágynak az érzelmi közelségre, de nehezen viselik el, mert nem érzik magukat benne biztonságban. Negatívan látják magukat és a partnerüket is, sokszor elnyomják az érzéseiket és kevésbé is tudják kifejezni.

Amit még érdemes hangsúlyozni, hogy ezek a típusok nem merev határú kategóriák, hanem akár többféle működést is felfedezhetünk magunkban. Sőt, az élet is változtathat rajta. Egy traumatikus elválás vagy veszteség egy biztonságosan kötődőt is tehet elkerülővé, de egy szorongóból is válhat biztonságosan kötődő egy stabil, biztonságosan kötődő pár mellett.
Az anyánkkal való viszony a kötődésen túl a párkapcsolatunk egészséges fejlődésében is megjelenik. „Margaret Mahler írta le, hogyan válik egyre függetlenebbé a gyerek az anyjától.

A szimbiózis, a differenciálódás, a gyakorlás-önállósodás és az újraközeledés szakaszai pedig a párkapcsolatokban is megjelennek

– magyarázta Rekvényi Katalin szexuálpszichológus, akivel ezekről a szakaszokról beszélgettünk.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Miért káros a kapcsolatra, ha szimbiózisban él egy házaspár?
Hogyan szexel nagyon sok ember – és mit mond ez el róluk?
Milyen tanácsot kapott Theresa és Philip a szexuálterapeutától?
Próbáld ki most kedvezményesen!