Ugyanaz az évszám, különböző történetek. Nők Lapja Téma a magazin 2020/42. lapszámából.

Hogyan él egy mai húszéves ahhoz képest, ahogyan a nagyszülei éltek ugyanebben az életkorban? Ég és föld. De feszítsük tovább a húrt, és gondoljuk végig, a magyar húszévesek történetei, helyzetei és lehetőségei is mennyire eltérhetnek egymástól. Talán soha nem volt ennyire igaz, mint ma, hogy nincs két egyforma történet.

Éva minden vasárnap este becsomagol a kis gurulós bőröndjébe, majd hétfő reggel felül a vonatra, mert egy vidéki egyetemen is tanít. Kedden kora délután utazik vissza. A vonaton dolgozik, vagy angol nyelvű hangoskönyvet olvas, hogy szinten tartsa a tudását. Éva ötvenhét éves, és amikor múlt hét végén kölcsönkérte a bőröndömet, mert az övének kitört a kereke, megkértem, mesélje el, hogyan élt az édesanyja ötvenhét évesen, és hogyan a nagymamája.
– Már nekem is eszembe jutott, hogy a nagymamám, aki 1921-ben született, mennyivel kevesebbet utazott, mint én. Szerintem egész életében ugyanabba a bőröndbe csomagolt, kint tartotta a mosókonyhában, és csak akkor hozta be, ha az évi rendes balatonszemesi nyaralásra utazott nagyapával. Illetve ha meglátogatta a húgát a Mátrában. Neki az utazás mindig nagy eseményt jelentett, sok izgalommal. A nagyi ötvenhét évesen már nyugdíjban volt, nyugalmas életet élt, pedig még dolgozott is mellette. Száraztésztát gyártott, azt adta el az ismerősöknek. Bőven jutott ideje a kertjére, a Szabó családra, a barátnőire, kézimunkára és ránk, az unokákra. Az övéhez képest az én életem állandó hajsza.
Éva nagymamája és édesanyja is nagymama volt már ötvenhét évesen, míg az ő fiának esze ágában sincs családot alapítani, és a lánya sem érzi aktuálisnak a gyermekvállalást, különösen úgy, hogy most szakított a barátjával, öt év után.
– Ha valami csoda folytán egy-két éven belül unokám születne, vajon mennyit látnám? – tűnődik Éva. – Hatvanöt évesen mehetek nyugdíjba, és állandóan attól félek, hogy talán még akkor sem, mert megváltoztatják. De az anyagi helyzetem miatt azután is dolgoznom kell valamennyit, ráadásul szeretem is a munkámat. Az én anyám rengeteget segített nekünk, nyugdíjasként boldogan unokázott. És még fiatal volt, emlékszem, négykézláb szaladgált a szobában, és a tíz-tizenkét éves gyerekeimmel kirándulni járt. Hogy fogok én kirándulni tizenkét éves unokával, ha majdnem hetven leszek, ráadásul sokkal fáradtabbnak érzem magam, mint anyám az én koromban? És tudok-e bármilyen érvényes tanácsot adni az esetleg csak harmincöt évesen szülő felnőtt lányomnak az anyaságról?

Generációk egymás sarkában  

Az életkor ma már szinte semmit nem ír le abból, hol tartunk az életünkben. Egy negyvenéves nő lehet kismama, de akár örömanya is, egyetemista vagy felső vezető, pályakezdő vagy pályaelhagyó, még vadakat terelő juhász is.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Mióta beszélhetünk egyáltalán generációkról?
Miért fontos leszámolni a generációs sztereotípiákkal?
Hogyan alakultak át a generációk közti viszonyok az idők folyamán?
Próbáld ki most kedvezményesen!