A Nők Lapja 2020/41. számának Irodalom rovata.

Mentünk a templomba, a torony úszott odafenn a habosvirágos bokrok között, himbáltatták a bokrok, ahogy ugrabugráltunk a Hugival, ecpec, kimehecc, büdös disznó, bejöhecc. És kicsit összebuccant a vállunk, csak olyan viccesen. Vagy ecpec, kimehecc, rohadt élet, kimehecc. És megint kicsit összedöccentünk, és nevetés. Vagy ecpec, kimehecc, dilis liba, kimehecc. Itt Hugi egyszeriben megbotlott és ijedten elterült, mint a gyalogbéka, és egy kicsit kiszakadt a szép fehér harisnyája, felhorzsolódott a bőre, anya meg összeszidott, én meg védekeztem, nem direkt volt, előtte is ezt csináltuk, összebucódtunk vállal, nem mutatta, hogy nincs benne a játékban, hát ha akkor jó volt neki, akkor most meg mit problémázik, mit esik össze, mint a gyógyegér. Nem is löktem meg erősebben, csak egy kicsivel, de azt anyának nem kell tudnia, szipogva érkeztünk a habosan ringatózó templomhoz, a jószagához.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Vajon hogyan végződik a történet?
Próbáld ki most kedvezményesen!