Christa McAuliffe, egy kétgyerekes amerikai tanárnő lett volna az első civil űrhajós a világon. Csakhogy 1986. január 28-án Challenger űrsikló, amin hat társával utazott, felrobbant. A Netflix most dokumentumsorozatban jár utána, hogy miért pont őt választották a feladatra, miért volt olyan fontos, hogy egy tanárnőt is felküldjenek az űrbe, és kik a felelősek a haláláért.

Christa McAuliffe portréja. (Fotó: © CORBIS/Corbis via Getty Images)

„Nagyon örülök, hogy én lehetek az első civil az űrben. Nagyon izgalmas lesz a gyerekeknek, hogy a tévében azt látják, az űr mindenkié” – így beszélt Christa McAuliffe arról, hogy miért tartja fontosanak, hogy egyszerű középiskolai tanárként űrutazást tehet. Christa McAuliffe utazása azonban tragikus véget ért: 1986. január 28-án Challenger űrsikló, amin hat társával együtt utazott, a start után mindössze 73 másodperccel felrobbant a levegőben. A baleset még a légkörben bekövetkezett, a Challenger el sem érte az űrt.

Ennek a tragédiának állít emléket a Netflix új dokumentumfilm-sorozata, a négyszer egy órás Challenger: Az utolsó repülés (Challenger: The final flight). A készítők, Steven Leckart és Glen Zipper gyerekek voltak a baleset idején, és amerikai gyerekek millióihoz hasonlóan élőben nézték végig, ahogy felrobbant az űrsikló és meghaltak az űrhajósok. Kennedy elnök 1963-as meggyilkolásához hasonló nemzeti trauma volt ez, egy váratlan, tragikus esemény, ami megrengette az emberek hitét az országuk sebezhetetlenségében. Ráadásul sok gyerek ekkor szembesült először a halállal, egy közkedvelt ember, egy tanárnő brutális, élőben közvetített halálán keresztül.

De miért pont Christa McAuliffe? Hogy került egy 37 éves, New Hampshire-i, kétgyerekes tanárnő egy űrsikló fedélzetére? A Challenger: Az utolsó repülés egyik szála ezt mutatja be, hogy miért volt szüksége a NASA-nak (Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal) arra, hogy a profi, éveken át képzett űrhajósok mellett egy civilt is bevessenek. Valakit, akit az űrhajósokkal szemben mindössze pár hónap alatt készítettek fel az űrutazásra. 

Tanár az űrben

Christa McAuliffe kiképzése és űrutazása propagandacélokat szolgált. A hetvenes évek végére, a nyolcvanas évek elejére az amerikaiak érdeklődése csökkenni kezdett az űrhajózás iránt. Messze volt már a Holdra szállás emléke, a Föld körüli pályára állt űrsiklók kalandjai pedig egyre kevésbé izgatták az amerikaiakat. A NASA sajtómunkatársai döbbenten figyelték, ahogy az űrhajózással kapcsolatos hírek egyre hátrébb szorultak a lapokban, a címoldalakról szép lassan a mínuszos hírek közé. Ha pedig valami már nem népszerű, arra nehezebb pénzt szerezni. Ha az emberek már nem tartják érdekesnek vagy fontosnak az űrutazást, akkor előbb-utóbb az is felmerülhet bennük, hogy miért is költik erre az adójukat.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Miért volt szüksége a NASA-nak egy civil űrhajósra?
Miért pont egy kétgyerekes tanárnőre esett a választás?
Kik a felelősök Christa McAuliffe és a társai haláláért?
Próbáld ki most kedvezményesen!