Gyerekek kizsákmányolása vagy az ártatlanság védelméért írt kiáltvány?

Hogyan vált egy érzékeny felnövéstörténet 2020 legnagyobb kultúrharcának kirobbantójává? Miért gondolják a hőbörgők, hogy a Cukorfalatok című film gyermekpornográfia, annak ellenére, hogy a film szándéka tiszta és egyszerű?

Hetek óta hatalmas vihar van a Cukorfalatok (angolul Cuties, franciául Mignonnes) című film körül, olyannyira, hogy az Egyesült Államokban jobboldali politikusok politikai tőkét próbálnak kovácsolni az ellene való fellépéssel – Ted Cruz, Texas állam republikánus szenátora például egyenesen azzal fordult az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumához, hogy vizsgálják ki a filmet, mert gyermekpornográfia gyanúja merült fel. Tényleg pedofil tartalom lenne? Miért borultak ki annyian, miért kap a rendező, a 35 éves szenegáli-francia Maïmouna Doucouré halálos fenyegetéseket, és miért indult több petíció is azért, hogy a Netflix eltávolítsa a kérdéses tartalmat? Sőt – a change.org nevű oldalon már az ellen petíciót indítottak, hogy a streaming szolgáltató egyáltalán műsorra tűzze a filmet: ennek számlálója, noha már több mint egy hete elérhető a Netflixen a film, még mindig pörög, most 388 000 aláírásnál jár (amíg ezt a cikket megírtam, 3000-el nőtt a szám). Egy másik petíció 55 000 fölött, egy harmadik átlépte a 44 000-et, a Twitteren egyre több a #cancelNetflix hashtag, hogy az Egyesült Államokban mostanában szárnyra kapott, nagyon káros összeesküvés-elméletekről (amelyek összekötik a filmet az állítólagos hollywoodi és baloldali pedofil hálózatokkal) már ne is beszéljünk.
Pedig ha megnézzük a Cukorfalatokat, kiderül, hogy szó sincs ilyesmiről. Több tényező, elsősorban egy elhibázott marketingfogás vezetett oda, hogy egy érzékenyítő filmet, amely azért született, hogy párbeszédet indítson a filmben bemutatott problémákról és azok megoldását szorgalmazza (ezek egyébként a rendező szavai), most a gyermekpornográfia vádjával szembesült.
Indulatoknak most nincs helye, próbáljuk meg hidegvérrel, objektíven (már ha lehet filmekről objektíven beszélni, ez esetben azt jelenti, maradunk a tények boncolgatásánál), felnőttként végigvenni, mi történt, mi ez a hisztéria.

Egy kis előtörténet

Kezdjük azzal – elkerülve az elfogultság vádját –, hogy nekem egyébként nem tetszett ez a film. Nem mondom, hogy nem gondolkodtatott el, de messze volt a zsigerig hatoló filmélménytől, nem, hogy túl elvont, de számomra inkább már-már didaktikus volt. Olyan egyértelmű szimbólumokkal és képekkel dolgozik a rendező, olyan tiszták a motivációk, olyan egyértelműen rávilágít modern kultúránk veszélyeire, hogy annak direktsége szinte egy tömegfilmével vetekszik. A Cukorfalatok című alkotásért a rendezőnő idén megkapta a Sundance független filmfesztivál legjobb drámai alkotásáért járó rendezői díjat. Mivel a Sundance egy független fesztivál (nemcsak az USA-ban a legnagyobb, nemzetközi szinten is az egyik legjelentősebb), már megszokhattuk, hogy nem a mindenki tetszését elnyerő műveket mutatják be ezen, különösen nem a dráma kategóriában – sokkal inkább olyan alkotások kerülnek ide, amelyek szokatlan formanyelvi eszközökkel operálnak, témáikban tabukat döntögetnek, szóval szinte biztosra vehetjük, hogy komfortzónánkból ki leszünk mozdítva, ha ezeket a filmeket nézzük. A Cukorfalatokat ünnepelte is a szakma és a közönség, nemcsak a merészségért, de az őszinteségért is, amellyel azt tárgyalja, hogyan lesz gyerekeink ártatlansága az általunk működtetett társadalom áldozata. Totálisan rétegfilm, értékeléséhez kell, hogy az ember nagy képben gondolkodjon, és meg is maradt volna rétegfilmnek, de aztán történt valami. 

Fathia Youssuf, Medina El Aidi, Maimouna Doucoure, Myriam Hamma, Ilanah és Esther Gohourou az Angouleme-ben megrendezett frankofón filmfesztiválon. 2020. augusztus 28. (Fotó: Stephane Cardinale – Corbis/Corbis via Getty Images)

És akkor jöttek a tömegek

Fontos filmfesztivál ugyan, de a Sundance nem azokat szolgálja ki, akik a multiplexek viszonylag egyszerű, néha nevettető, néha akciódús világának értelmezési keretein belül működnek. De a Cukorfalatok felkerült a Netflixre, ami maga a nagybetűs nagyközönség: a streaming szolgáltatásnak csak az Egyesült Államokban 72,9 millió előfizetője volt 2020 második negyedévére, világszinten pedig 192,95 millió előfizetővel rendelkezik.

És mi történik, ha egy kényes kérdéseket boncolgató művészfilmet odadobsz majdnem 193 millió ember elé?

Az, ami most történik: hisztérikus reakciókat és felháborodást vált ki sokakból. Ez a film jó esetben néhány millió embert ért volna el még a Netflixen is, ha az eredeti plakáttal fut, de a csatorna egy olyan jelenetet választott „plakátjául”, nyilvánvalóan provokáló célzattal, amelyben a kislányok félreérthetetlenül szexin pózolnak tánc közben. Az eredeti plakáton az látható, hogy a csapat ruhákat dobál szét, egy shopping túra után. De ezzel az új plakáttal, a kiragadott jelenettel megtörtént a baj, és már azelőtt hatalmas felháborodáscunami indult, hogy egyáltalán megtekinthető lett volna a film és az emberek valóban véleményt formálhattak volna róla. (Könyvet a borítójáról, ugyebár.)

Az eredeti filmplakát és a Netlix által készített. (Forrás: Wikipédia, IMDb)

Egy ilyen környezetben jött el a premier napja, a Cukorfalatok pedig  már szeptember 15-én a 4. legnézettebb film lett a szolgáltatón (az USA-ban) a Pets United című animációs film, a The Social Dilemma (A társadalmi dilemma) című, a közösségi média hatásairól szó dokumentumfilm és A bébiszitter – A kárhozottak királynője című horror-vígjáték után. Legalábbis a Netflix szerint, ami azt jelenti, hogy a nézők legalább két(!) percet végignéztek említett alkotásokból. A patália pedig napokkal később sem csillapodik, sokan gyermekpornográfiát kiáltanak, egyesek úgy vélik, ez a film egy felhívás pedofiloknak keringőre, mások a kislányok tárgyiasítása miatt emelnek hangot, de sokan amiatt akadtak ki, hogy a szenegáli és muszlim tradíciókat mutatja be rossz színben. 

Amiről nem szól a film

Mindenkinek van róla véleménye, annak is, aki nem látta. Én láttam, és bevallom, nem értem a felháborodást. Miért nem értem a botrányt? Nem azért, mert szerintem rendben van, ha gyerekeket (vagy egyébként bárkit) szexuálisan tárgyiasítunk – de még mennyire, hogy nincsen rendben! Ez a film, noha kétségtelenül ilyesmit csinál, direkt csinálja, hogy ezzel görbe tükröt mutasson a nézőnek. A kislányok (11 éves gyerekek a főszereplők, akiket egyébként egytől egyig idősebb lányok alakítanak, az Amyt megformáló Fathia Youssouf például 14 éves volt a forgatás során) tárgyiasítása nem cél, hanem eszköz, a film szinte dokumentarista jelleggel mutat meg olyan jelenségeket, amelyek kétségtelenül léteznek a világban, csak mivel a gyerekek zárt közösségébe vagy be sem akarunk lépni vagy be sem vagyunk engedve felnőttként, nem igazán ismerjük őket.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Miről szól valójában a Cukorfalatok?
Honnan merítette az ihletet a rendező?
Ezért veszélyes a gyerekekre a közösségi média.
Mikor lesz valaki nő? Kinek a felelőssége a gyerekek ártatlanságának megőrzése?
Próbáld ki most kedvezményesen!