Bántalmazás a virtuális térben, és minden, amit tudni kell róla a Nők Lapja 2020/38. számának cikkében.

Cyberbullying – igazi szószörnyeteg. Sajnos a jelentésében sincs semmi kedves, erről főleg azok tudnának beszélni, akik célponttá váltak az online térben. Ismerjük meg, miről van szó, mert ennek az aljas támadási formának legideálisabb cinkosa a közöny.

Bottal sem nyúlnék hozzá! Ne képviselő akarjon az ilyen lenni, menjen inkább fogyiklubba! Részvétem a férjének…! Mindezt az önkormányzati választások időszakában írta az egyik jelöltről egy egyébként háromgyerekes apa egy vidéki városka ügyes-bajos dolgainak megbeszélésére szerveződött Facebook-csoportba. De senki se higgye, hogy az indulatok a kampányidőszakban szabadulnak csak el, hiszen hányszor olvassuk egy „Eladnám az autómat”, „Keresem a kutyámat” feliratú poszt alatt, hogy az utolsó bejegyzések már ilyenek: Anyádat! Tiédet!
Tombolnak az indulatok az online térben. Nyilvánvaló, hogy sokkal több a sértés, a vagdalkozás, a gúny és a vádaskodás, mint a személyes kommunikációban. Miért? Ha élőben vitázunk, a szavak mellett szerep jut a tekintetnek, a gesztusoknak, a testtartásnak és annak a tanult magatartásnak, hogyan is kell viselkednünk másokkal. Ez komoly visszatartó erő, ráadásul a másik reakciója is hat ránk. Ha észleljük – márpedig élő beszélgetésben észleljük –, hogy fájdalmat okozunk, az esetek többségében visszakozunk, csak ritkán engedjük szabadjára dühünket.
Ám ha a másik ember helyett billentyűzet és egy képernyő van jelen, ez a tanulásból, tapasztalatból és jóérzésből megalkotott szűrőrendszer sokaknál nem, vagy alig működik. Az ember egyedül van az indulataival, véleményével, igazságával, a benne lévő feszültséggel, és kontrollt vesztve kiengedi azokat. Nem szembesül a következményekkel, olyan, mintha bokszzsákot sorozna, és az nagyon más, mint valakivel küzdeni a ringben.
Sajnos az online bántalmazást elszenvedőnek is jobban fáj, mint a négyszemközt vagy társaságban kapott sértés. Úgy érzi, mindenki tudja, mindenki olvassa, nem lehet belőle kilépni, nincs menekvés. Mintha egy pólót viselne megalázó felirattal.

Használjunk virtuális pajzsot!

Látható, hogy a közösségi oldalak nem tudnak mit kezdeni a problémával. Míg egy fedetlen keblű Vénusz-szobrot posztolót eltiltanak az ellenőrök, addig a másokat válogatott szavakkal becsmérlők nyugodtan lincselhetnek, akár csapatokba verődve is, mint a piranhák. A Facebook szabályzata mintha csak a potenciális terroristákat akarná távol tartani, egyéb tekintetben kapaszkodnak a véleménynyilvánítás szabadságának fontos, ám ebben a témában vitatható eszméjébe.

Tűrni, tiltani? – Szinetár Dóra döntései

– Az UNICEF Magyarország jószolgálati nagyköveteként úgy gondolom, az internetes zaklatás a gyerekekre nézve a legveszélyesebb – magyarázza Szinetár Dóra. – Beszélni kell az online térben való kulturált létezésről, hogy megvédjük a gyerekeinket a többiektől és saját maguktól, de ha a jövőben élhetőbb online teret szeretnénk, az is rajtuk keresztül lesz elérhető. Az UNICEF oldalán egy Amerikából átvett videó arról szól, hogy a szülők sokszor bébiszitternek használják a monitort. Nyugodtak, hogy a gyerek otthon van, miközben három kattintással sötét mélységekbe, nem nekik való tartalmakhoz juthatnak. A gyerekeimnél életkoruknak megfelelően hoztuk meg az otthoni gépezés szabályait. A legkisebb, Benjámin, most lesz hároméves, nem néz mesét, nincs kapcsolata a monitorral. Csak a telefonnal készült videóinkat nézi meg néha, vagy az apukája mutat neki cicás, babás videókat, hogy le tudjam vágni a körmét. A múltkor egy hosszú autóúton már elénekeltük az összes dalt, mondókát, ezért beraktunk egy rajzfilmet, de fél óra után megunta. Zorka (12) lányom nem tévézik, vagy játszik számítógépes játékokat, és egy közösségi oldalon sincs fent. Az osztályában most hoztak létre iskolai chatcsoportot, de azt javasoltam, hogy inkább videóchateljenek, mert élőszóban és képpel könnyebb kommunikálni, mint a sokszor félreérthető mondatokkal. Tudom a jelszavát, az engedélye nélkül sosem olvasom el a bejegyzéseket, de ha szükségesnek érzem, megkérem, hadd nézzem meg őket. Egy gyereknek ugyanis joga van a titkokhoz és a magánélethez, ám a védelemhez való joga erősebb. Eredetileg azért hoztam létre hivatalos Facebook-oldalt, hogy az érdeklődőkkel megosszam a koncertjeim, színdarabjaim időpontját, de azt vettem észre, hogy ha a személyes életemről posztolok, az sajnos több embert érdekel. Ezért úgy döntöttem, hogy számomra fontos témákról fogok írni, ami viszont állandó konfrontálódást jelent. A negatív kommentekre is mindig válaszolok, ha az illető megpróbál érvelni, még akkor is, ha nem értek vele egyet. De ha valaki agresszív és elutasító, azt letiltom. Az egyik legutóbbi bejegyzésemre több mint nyolcszáz hozzászólás érkezett. Ilyenkor napokig „takarítom” az oldalt, de van, hogy úgy érzem, elvesztettem a fonalat, elengedem az összes komment megválaszolását. Ha felteszek egy sokaknak tetsző képet, óriási szeretetáradat ömlik rám, de ha valaki bántót ír rólam vagy a családomról, az olyan, mintha gyomorszájon vágna egy esernyővel. Jó lenne, ha végre észrevennénk, hogy a verbális bántalmazás a fizikaival egyenértékű.

– Az abuzív, erőszakos kommenteket a közösségnek kell jelentenie – mondja Gombos Zsolt, az Online Marketing Akadémia egyik alapító trénere. – Ritka, hogy a rendszer kommentet töröl, mert a Facebook a véleménynyilvánítás terepe, mindenki elmondhatja az álláspontját. Itthon nincs külön törvényi szabályozás az online zaklatásra, de Amerikában ezért letöltendő börtönbüntetés járhat. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Internet Hotline jogsegélyszolgálata viszont segít a neten talált jogsértő tartalmak eltüntetésében. Ha bármilyen abuzáló tartalmat látunk, vagy minket zaklatnak, készítsünk mindenről képernyőfelvételt, és csatoljuk a bejelentő űrlaphoz. A Facebookon minden bejegyzés jobb felső sarkában van három pötty, alatta lenyíló menü, ahol a kényes bejegyzéseket jelenteni lehet. Rövid idő alatt eldöntik, törlik-e őket, vagy maradhatnak. Az NMHH statisztikai adatai szerint 2019-ben 824 bejelentés érkezett, ennek 33,5 százaléka pedofil, 18 százaléka hozzájárulás nélkül hozzáférhetővé tett tartalom, de magas az adathalász honlapok aránya is. Egy Facebook-oldalon meg is előzhetjük a negatív kommenteket. Az oldalbeállításoknál beírhatunk olyan szavakat, amelyeket ha tartalmaz egy hozzászólás, akkor meg sem jelenik. Aki írta, azt látja, közzétette a hozzászólást, de valójában mégsem, így az oldal tulajdonosa döntheti el, jóváhagyja-e, vagy tiltva marad.
Sokan álprofilok mögé bújva gyalázkodnak. De honnan tudjuk, hogy ezzel van dolgunk? Vannak bizonyos erre utaló jelek. Például, ha a profilkép nem saját. (Erről a Google képkeresőjében meggyőződhetünk.) Sokan virágot, állatot, rajzot használnak valós arc helyett. A kamuprofilok általában kevés ismerőssel (100-200) rendelkeznek, fotóikon, videóikon nincsenek valódi emberek, és sok hangulatkeltő posztjuk, kommentjük van, személyes tartalom nélkül.

Mit tehetünk, ha zaklatnak? 

Nézzük, mit tehet az, akit valaki vagy valakik súlyosan megtámadtak az online térben. Bírósághoz fordulhat rágalmazás és becsületsértés miatt. Nem a rendőrséghez, mert ez nem köz-, hanem magánvádindítvány, és mindenképpen érdemes ügyvédet bevonni a folyamatba. Fontos tudnivaló, hogy minderre a sértettnek harminc napja van attól kezdve, hogy tudomást szerzett a dologról, vagyis ne rágódjunk hosszasan a sérelmeken.
– Posztban és kommentben is írhat valaki becsületsértésre vagy a becsület csorbítására alkalmas kifejezést, illetve állíthat valakiről olyat, ami nem felel meg a valóságnak – magyarázza dr. Asztalos Dániel ügyvéd. – A poszt nagyobb eséllyel jut el többekhez, mint egy komment, de a rágalmazás vagy becsületsértés vádja mindkettőnél megállhat. Ha hozzám fordul valaki ilyen ügyben, azt szoktam kérni, mutassa meg a posztot, nézzük, hányan látták, mi van benne. Ha nagy nyilvánosság előtt, aljas indokból, komoly érdeksérelmet okozva követték el, súlyosabb a minősítés. A büntetési tétel akár két év szabadságvesztés is lehet, de ez azért ritka.
Közszereplőként többet kell tűrni, de ennek határa a bírói gyakorlaton alapul. Fontos még, hogy az elkövetőnek nem kell leírnia a nevet, elég, ha a szöveg alapján beazonosítható a sértett (például: a volt férjem, a főnököm stb.).
Nehéz meghúzni a határt, ki mit érez méltóságában bántónak. Az ügyvédi iroda praktikus tanácsot szokott adni a hozzájuk fordulóknak.
– Ha olyan kifejezések vannak a szövegben, amiket ha valaki elolvas, utána más szemmel nézhet az illetőre, akkor érdemes fontolóra venni, hogy eljárást indítsunk. Például, ha törvénybe ütköző cselekedettel vádolják, vagy azt írják róla, hanyagul végzi a munkáját, nem ért hozzá, ezek súlyos vádak. Ha valakiről azt állítják, hogy lopott, és ő eljárást kezdeményez, akkor a poszt vagy komment írójának bizonyítania kell a vádjait. Ha nem tudja, akkor felelősségre vonhatják értük.
A rágalmazás ezek szerint jobban körülírható, mint a becsületsértés, de régóta tudjuk, hogy az emberi viszonyok teljességét a jog nem képes szabályozni. Az viszont felmerül, nem felelős-e az oldal üzemeltetője, a csoport létrehozója, az admin az általa kezelt felületeken lévő megjegyzésekért.
Mindkét szakértőnk egybehangzó véleménye alapján: nem.
– Alapvetően nincs jogi felelősség – szögezi le dr. Asztalos Dániel. – Más személy nyilatkozatáért nem vonható büntetőjogi felelősségre senki, a poszt gazdája sem.
– Az admin feladata, hogy a közösség jól működjön – mondja Gombos Zsolt. – Ezért bárkit kitilthat, aki nem tartja be a közösségi elveket, posztot, kommentet törölhet. Talán nem kell rögtön törölni valakit, érdemes előbb felhívni a figyelmét a házirendre.
Jó lenne hinni és tapasztalni, hogy az online közösség kiveti magából a gyalázkodókat. A szabályozás helyzetét és a rendelkezésre álló eszközöket nézve ez tűnik a legreálisabb célnak. Így legyen.

Piranhák nemzetközi vizeken

Egy huszonöt éves dél-koreai énekesnő öngyilkos lett, nem bírta tovább az online zaklatást. Ugyanezért dobta el az életét egy japán valóságshow-szereplő, akit tömegesen gyaláztak az interneten. Utóbbi eset után a japán kormány fontolgatta, hogy szabályozza a véleménynyilvánítást, és gátat vet az online lincselésnek. Szülése után az énekesnő, Adele egyik zaklatója azt kürtölte világgá, hogy kisfia nyilván kövér, és fogyatékos is. Miley Cyrus a cyberbullying elleni küzdelem élharcosa, egyik könyvében írt arról, mi mindent kellett elszenvednie iskolásként a társaitól. Justin Bieber egy show-műsorban biztatott mindenkit, hogy ha ilyet tapasztal, ne hallgasson, álljon ki a célponttá vált személy mellett. Volt barátnőjére, Selena Gomezre is rávetették magukat az online gyűlölködők, amikor még Bieberrel randevúzott. „Az egész családod legyen rákos, és haljanak meg mind!” – hörögte egy féltékenységtől fékevesztett tinilány.
Nem kell ismertnek lenni, hogy valaki célponttá váljon. Egy tizenöt éves kanadai diáklány azért lett öngyilkos, mert egy férfi rávette, hogy videóbeszélgetésük során mutassa meg a mellét. Felvételt készített róla, az keringett a lány ismerősei körében. Az áldozat iskolát váltott, próbált menekülni, hiába… Nem bírta tovább.
Ahogy az az amerikai diáklány sem, akit azért gúnyoltak és aláztak, mert az apja börtönbe került. Ő az iskolája közelében akasztotta fel magát, hogy a társai lássák, mit tettek vele.
Van egy másik, az online térben erőteljesen ható jelenség, amely ellen nemrég százötvenkét ismert ember lépett fel közös nyilatkozatban. Többek között J. K. Rowling, Francis Fukuyama és Garri Kaszparov az elnémítás kultúrájának (cancel culture) veszélyére hívta fel a figyelmet. Ennek az a lényege, hogy bizonyos csoportok igyekeznek az övéktől eltérő véleményeket egyszerűen rossznak, ártalmasnak és üldözendőnek beállítani. Amikor például a Harry Potter-regények szerzője, Rowling arról értekezett, hogy „az emberek, akik menstruálnak” megnevezés helyett mégis jobb lenne a „nők” szót használni, hatalmas méretű és erejű támadás célpontjává vált. Transzfóbnak bélyegezték, aki nem tűri, elítéli, sőt gyűlöli (!) a transznemű embereket, miközben az írónő csupán annak adott hangot, hogy hallgassunk a józan eszünkre a szélsőségig vitt politikai korrektséggel szemben. Természetesen mindenkinek joga van vitába szállni vele, ám ami utána történt, annak már semmi köze nem volt a transzneműek vagy bárki más védelméhez, csakis a támadáshoz. A tömeghisztéria hatására a kiadója elhalasztotta egyik kiadványának megjelentetését, és sok kommentelő egyenesen könyvei elégetésére szólított fel…
Hasonló élményben volt része Catherine Deneuve-nek, aki a metoo mozgalom túlkapásaira hívta fel a figyelmet, pontosabban több mint száz másik nővel együtt aláírt egy erre figyelmeztető nyílt levelet. („Nőként nem találjuk a helyünket ebben a feminizmusban, amely túlmutat a hatalom kihasználásának leleplezésén, és táplálja a férfiakkal és a szexualitással szembeni gyűlöletet.” – többek között ez állt a levélben.) A nők méltóságát és védelmét zászlajukra tűzők nem kímélték a méltóságát, nem tisztelték a véleményét, nem kevesen még a francia kulturális életből való kizárását is követelték.
Itt tartunk most, 2020-ban. Értelmes viták helyett a verbális lincselés dívik, az eltérő véleményekkel szembeni megértés és megengedés helyett marad az agresszió, a másik megbélyegzése, ellehetetlenítése és elhallgattatása, ami minden nyilvánosan véleményt alkotó embert túlzó óvatosságra int.
Mindez a civilizációnk egyértelmű visszafejlődése. Csak fekete és fehér van, árnyalatok nélküli, félelmetes világ. Ezt akartuk?

Kommentetikett

  • Kommentelés előtt olvassuk el alaposan a szöveget, amire reagálunk.
  • Konstruktív vitában nincs helye személyeskedésnek, gyűlölködésnek, kirekesztésnek és szélsőséges indulatoknak, kerüljük a faji, etnikai, vallási meggyőződést és a nemi identitást sértő hozzászólást is.
  • A kulturált kommentelésbe nem fér bele illegális tevékenységre utalás, mások személyes adatainak közzététele, sem vulgáris kifejezés.
  • Legyünk nyitottak a miénktől eltérő vélemények befogadására, más nézőpontok megismerésére.
  • Az internet nem a frusztrációk levezetésére való. Ha valaki káromkodik, agresszív vagy lekezelő, az visszakereshető, és a nyilvános személyes imázs részévé válik.

Fotó: Getty Images

Kérünk, segítsd a munkánkat, és szánj pár percet a kérdőívünk kitöltésére, mert tudni szeretnénk a véleményedet a Nők Lapjáról és a nőklapja.hu-ról! 

Próbáld ki most ingyen!

Regisztrációdért
5 előfizetői tartalmat
megnézhetsz. Te döntöd el, melyiket.