Nehéz az otthonról hozott csomagokat letenni, de Jane Fondának sikerült, ahogy a boldog öregedés is.

82 évesen szabadabbnak tűnik, mint valaha, de hosszú volt az út, amíg megtalálta önmagát, és az is sok időbe tellett, hogy rájöjjön, sokáig férfiak elvárásai és az otthonról hozott minták határozták meg a személyiségét. A nő, aki sokáig a csinos külsejéből élt, azt nyilatkozta pár éve, hogy nincs az a pénz, amiért újra fiatal lenne. A magyarázatokról részletesen is mesélt már interjúkban, az önéletrajzi könyvében, és a róla forgatott dokumentumfilmben, (Jane Fonda öt felvonásban – a szerk.). Már nem akar megfelelni senkinek, olyannyira nem, hogy egy évvel ezelőtt ő volt az a piros kabátos nő Washingtonban, akit a Capitolium lépcsőjén a rendőrök őrizetbe vettek, mert békésen tiltakozott a klímaváltozás ellen. Nem ez volt az első és, nem is az utolsó ilyen jellegű letartóztatása Fondának, aki szerint az idősebb nők mindig is a legbátrabbak voltak

Jane Fonda jó kislány szerepben

Saját bevallása szerint évtizedekig egy élő gyurma volt, vagyis úgy viselkedett, ahogy a környezetében élő férfiak kívánták.

„Sokáig férfiak próbálták meghatározni, hogy ki vagyok. Nem éreztem magam igazinak”

– mesélt a már említett, róla szóló filmben azokról az évekről, amikor szerepben maradt akkor is, ha vége volt a jelenetnek. Egy jó kislány szerepben, amelyet az apja kedvéért játszott. „Henry Fonda lánya voltam, mi jelentettük az amerikai álom megtestesülését. De ez inkább a látszat volt. Soha nem éreztem igazinak” – mondta.

A Fonda család egy pikniken, 1949. (B – J: Peter Fonda, Frances Fonda, Jane Fonda, Henry Fonda és Frances de Villers Brokaw). (Fotó: Genevieve Naylor/Corbis via Getty Images)

Az ideális család képe csak a kirakatnak szólt, a valóság ennél jóval sötétebb volt, sőt, a háttérben már készülődött egy szörnyű tragédia. Gyerekként mindebből csak annyit érzékelt, hogy az édesanyja mindig gyenge és szomorú volt, olykor még ebéd közben is elsírta magát.  „Apám volt az erő, a siker. Én pedig a nyerő csapatba akartam tartozni” Jóval később, felnőttként kezdte megérteni, hogy mennyire mérgezően hatott a személyiségfejlődésére az, amiben otthon szocializálódott. Hogy édesanyja bipoláris depressziója, édesapja nárcisztikus személyisége determinálta őt is, és csak súlyos tapasztalatok árán tudta a generációs csomag nagy részét letenni. De addig még nagyon hosszú volt az út.
12 éves volt, amikor arra a hírre ment haza, hogy az édesanyja, Frances Ford Seymour szívrohamot kapott. Hosszú évekre rá egy újságcikkből tudta meg, hogy anyja valójában öngyilkosságot követett el: egy borotvával elvágta a saját torkát. Ekkor a tizenéves Jane épp egy internátusban élt, ahová Henry Fonda küldte, aki ekkor már az új, a lányánál mindössze pár évvel idősebb feleségével élt együtt. Jane a bentlakásos iskolában jött rá, hogy más, mint a többiek, és nemcsak azért, mert az apja egy ünnepelt híresség, aki érzelmileg elérhetetlen, hanem mert a családjukban soha sem volt folytonosság, állandóság, meghittség. Ettől függetlenül továbbra is magában kereste a hibát, azt hitte, valamiért ő nem szerethető, és kétségbeesetten igyekezett megfelelni édesapja elvárásainak, legyen szó a viselkedéséről, vagy a kinézetéről.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Saját bevallása szerint is sokáig tartott, míg megtalálta önmagát.
Hatvanéves koráig mások elvárásai szerint él.
Átírta az öregedés fogalmát.
Próbáld ki most kedvezményesen!