Viola Ardone arról ír, amiről mindeddig nem illett beszélni. Mi lett az olasz gyerekvonatokon utazók sorsa? A pár hónapos jólét után hogyan illeszkedtek vissza a korábbi, szegényes életükbe?

A második világháború a civilek szenvedését tekintve messze az egyik legkegyetlenebb pontja volt a világtörténelemnek, és még a pusztítást követő évek is óriási nélkülözésekkel jártak. Viola Ardone nápolyi írónő erről az időszakról írt könyvet. A nyomorról, a nélkülözésről, a jövőtlenségről, és egy nehéz, sok kérdést felvető, ugyanakkor alapvetően mégis jó történetről: arról, amikor Olaszországban, a háborúk után szegény gyerekeket fogadtak be észak-olasz családok.
A szerző figyelmét egy rövid dokumentumfilm hívta fel a történtekre néhány éve. Kutatni kezdett, hogy megértse, miként zajlottak a gyermekvonatos események, de nem sok embert talált, aki szívesen beszélt volna róluk, annak ellenére sem, hogy sokan ismerték a sztorit.

Mint ahogy sok történelmi trauma esetében, itt is elmaradt a kollektív feldolgozás. 

Ezért is fontos, hogy Viola Ardone megírta a Gyermekvonat című művét, amely nemcsak a 2018-as frankfurti könyvvásár szenzációja volt, de később 25 nyelvre le is fordították.

Viola Ardone Gyerekvonat című könyve a magyar és az olasz kiadásban. (Forrás: Athenaeum Kiadó)

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Miért volt idáig tabu a gyermekvonatok története, amelyet alapvetően a jó szándék vezérelt?
Mitől érezték úgy a gyerekek, hogy ez az út kettészakította őket?
Nem ez volt az első ilyen jellegű akció a világtörténelemben.
Próbáld ki most kedvezményesen!