A kritizálás – akár a sav – kimarja az önbecsülést

Nem csak a labilis emberek önbecsülését lehet vele összezúzni.

„Ezt sem tudod megcsinálni? Jobban is sikerülhetett volna! Egyél már valamit, túl vékony vagy! Szar feleség vagy! Sosem lesz belőled jó anya! Annyira lusta vagy!

Csak pár mondat azokból a beérkező üzenetekből, amiket a Facebookon küldtek nekem, miután bedobtam a kérdést, kinek milyen emlékei vannak a neki címzett kritikákból. Valószínűleg te is fel tudnál idézni néhány olyan, neked és rólad szóló véleményt, amit a családban, az iskolában, a munkahelyeden, vagy a baráti közegedben kaptál.

Nem ritka ez Magyarországon, hiszen nemcsak a pékek, a polihisztorok, de a kritikusok országa is vagyunk: ha kell, ha nem, véleményt formálunk a másik külsejével, cselekedetével, viselkedésével, vagy produktumaival kapcsolatban.

Mindezt ráadásul sértő módon tesszük, csak kevesen tudják, hogy az nem kritika, ha egy adott teljesítményről, megnyilvánulásról vagy alkotásról minden hibát felsorolunk, amit találunk. Az ilyen jellegű véleménynyilvánítás nem építő jellegű, hanem nettó sértegetés, durvább esetben akár megalázás. A jó kritika egy olyan észrevétel, amivel ugyan rávilágítunk a javítandó aspektusokra, de nem romboljuk vele a másik önbizalmát.

Az otthonról hozott csomag része is lehet

„Természetesen egy-egy kritikát az ember megemészt, de ha az nagyon gyakori, és nem a segítő szándék vezérli, akkor mint egy sav, kikezdi az ember önbecsülését. Hatására a realitásérzék kezd eltorzulni, az illetővel elhiteti, hogy nem képes megoldani a dolgokat, hogy csúnya, hogy értéktelen, stb. Ezek a sértések mélyen beivódnak, és általuk egy hamis, negatív énkép alakul ki” – ezt már Barcs Krisztina pszichológus mondja, aki a praxisában gyakran találkozik olyan páciensekkel, akik a erős kritizálás áldozatai lettek. A szakember azt is hangsúlyozza, hogy nem csak a labilis emberek önbecsülését lehet így összezúzni.

„Ha a másik teljes hozzáférést kap hozzánk, ha a nap 24 órájában tolhatja ránk a negatív visszajelzést, azzal bármennyire is stabilak vagyunk, kimozdíthat a belső egyensúlyunkból”

– mondja, hozzátéve, hogy a kritizálás gyakran megjelenik a bántalmazó kapcsolatokban, és jellemzően a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő emberek módszere. Ők ezt általában mesterfokon űzik, és képesek arra, hogy humorba csomagolják a kritikájukat, vagy kedvességnek álcázzák azt, ami még veszélyesebb és ártóbb, mint az explicit formája. Azokban a kapcsolatokban, amelyekben a kritikát bántalmazásként használják, a partner szempontjai, érzései nem számítanak, gyakori a gúnyolódás, a cinizmus, az arrogancia.
László ezt megtapasztalta a párkapcsolatában és a munkahelyén is, így sajnos jól tudja, milyen az, amikor folyamatos kritizálással aláássák az ember önbecsülését. Az ilyen jellegű kritika ugyanis nem egyetlen, jól körülhatárolható, konkrét dologra vonatkozik, hanem a viselkedésre vagy a jellem egészére vonatkozó negatív megállapítás. „Amikor semmi nem jó, azt először nem is veszed észre, hanem még el is hiszed, mert valójában ezek az emberek nárcisztikus személyiségek, és nagyon jól manipulálnak. Utána döbbensz rá, hogy valójában nem is vagy annyira rossz,

de olyankor, amikor csak állandó kritizálás megy melóhelyen vagy kapcsolatban, akkor sérülsz és nehéz az önbecsülést visszaépíteni”

– magyarázza László. A szakember egyetért a férfi tapasztalataival, a kritizáltak önbizalma ugyanis valóban extrémen sérülhet, a folyamatos sértések (mert ezek azok) következtében az önbizalom elkezd összemenni, főleg, ha olyan ember értékel le minket, akit szeretünk. A folyamatos kritizálás hatására az illető magáévá teszi a személyére vonatkozó negatív véleményt, a kapcsolatban alárendelődik, szabadkozni kezd önmaga és a cselekedeti miatt. Megalázva és elutasítva érezi magát, és végül maga is elhiszi, hogy kevésbé szerethető, hogy kevésbé értékes.

A párkapcsolatokra kimondottan romboló hatással van

Kutatások igazolják, hogy azok a párkapcsolatok, amelyekben gyakori egymás kritizálása, bejósolható időn belül véget érnek. John M. Gottman 14 éven keresztül követte nyomon 79 amerikai házaspár életét, kutatása eredményeként pedig felfedezett 4 olyan tényezőt, ami előre jelzi a szakítás bekövetkezését. Ezeket a viselkedési formákat az Apokalipszis lovasainak nevezte el, a négy lovas egyikének pedig a kritizálást jelölte meg. A másik három a megvetés, a védekezés és a falépítés. Gottmann szerint ezek a jellemzők már a párkapcsolat elején is jelen vannak a két ember kommunikációja során. Vagyis, ha tudjuk, mire figyeljünk a kapcsolatunkban, akkor esélyünk van arra, hogy változtassunk rajta.

Természetesen a kritizálás, mint bevett eszköz nem csak úgy megjelenik az életünkben, sok esetben otthonról hozzuk ezt a fajta attitűdöt. A korábban látott szülői minták, nevelési módszerek nyomot hagytak rajtunk: alakították, változtatták a szokásainkat, a személyiségünket.

A kritizáló szülő gyermekének például károsodik az énképe, magával szemben is túlságosan szigorú lesz, mindig a hibáira fókuszál, és mivel sosem kap dicséretet, így később ő maga sem tudja, vagy csak nagyon nehezen tudja értékelni a saját sikereit. Felnőttként nagy eséllyel súlyos önértékelési problémákkal, önbizalomhiánnyal fog küzdeni, ami az élet számos területére kihat. Arról nem beszélve, hogy aki kritizáló közegben nőtt fel, felnőttként valószínűleg maga is sértegetni fog másokat, de az is lehet, hogy a mártír szerepet görgeti tovább.
Júlia (a nevét megváltoztattuk) kritizáló szülők gyermekeként nőtt fel. Jelenleg egy jó hírű cégnél dolgozik, olyan sikereket ért el, amire minden szülőnek büszkének kéne lennie. Ám a most harmincas éveiben járó nő gyerekkorától kezdve csak negatív kritikát kapott otthon, melyeknek hatásaival a mai napig küzd. 

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
A sértegetés nem kritika. Még ha mi annak is használjuk.
Az élet minden területén romboló tud lenni. Érintettek mesélnek.
A szakember tanácsa, hogy jól kritizáljunk.
Próbáld ki most kedvezményesen!