„A munkám fontos része, hogy álmodozom” – Interjú Flesch Andreával

A színház és a film varázsáról, felejthetetlen rendezőkről, az alkotás csodájáról és az inspirációk végtelenségérőlbeszélgettünk a nemzetközileg elismert jelmeztervezővel.

Van olyan filmélmény a gyerekkorodból, amelyben már megfogtak a jelmezek?
Azt hiszem, gyerekkoromban csak Chaplin és Louis de Funes filmeket néztem.
 
Chaplin rögtön nagyon érdekes jelmez szempontjából.
Igen, sőt, életem első iskolai farsangján Chaplinnek is öltöztem. De nem gondolom, hogy a jelmezek iránti érdeklődésem ilyen régre nyúlik vissza. Nem is a filmélmények miatt kezdődött ez nálam, hanem úgy, hogy valahogy nagyon korán színházi körökbe keveredtem. Gimnazista koromban a színházban éreztem meg, hogy ez engem érdekel. Még középiskolás voltam, amikor megkerestem Szakács Györgyit (Kossuth- és Jászai Mari-díjas jelmeztervező – a szerk.), hogy szeretnék tőle tanulni.
 
Szerencsés vagy, hogy már gimnazista korodban tudtad, mivel szeretnél foglalkozni.
Igen, bár egy kicsivel előbb még a színésznői pálya is felmerült bennem. Anyukám elengedett egy forgatásra, statisztálhattam a Hófehérke című filmben, de az pokoli volt. Kisminkeltek, beöltöztettek, és csak ültem és vártam egy padon egész nap, végül pedig be sem kerültem a filmbe. Ráadásul a főszereplő, a Hófehérkét alakító lány mellett annyira rondának láttam magam, hogy tudtam, hogy ez nem fog menni, nem lehetek színésznő. Ez ott el is dőlt.

Flesch Andrea (Forrás: IMDb)

 
Hogyan döntöttél úgy ilyen fiatalon, hogy a tanulásnak ezt a módját választod?
Nagyon nem szerettem az iskolát, tudtam, hogy biztosan nem fogok egyetemre menni, úgyhogy negyedikben meg is kerestem Györgyit. Ott volt a fejemben, hogy régen is volt olyan, hogy az emberek úgy tanultak, hogy nem jártak iskolába. Györgyiről anyukámtól is sokszor hallottam, ő mutatott be neki. Akkoriban ez nem volt divat, hogy asszisztensnek jelentkeztek az emberek, Györgyi pedig kedves volt, örült a segítségnek. Úgyhogy én már gimiben ott bóklásztam vele, amikor csak ráértem.
 

Névjegy:

Flesch Andrea nemzetközileg elismert jelmeztervező, legutóbbi munkája, a Colette, amelyben Keira Knightley volt a főszereplő, az Oscar-jelölés nagy esélyese volt. Jelmeztervezői karrierjét már 20 éves kora előtt elkezdte, először a színházban, majd a filmes világban bizonyította, hogy a legnagyobbak között van a helye. Dolgozott már együtt Peter Greenaway-jel, most legutóbb pedig a Szerelmes Shakespeare rendezőjével, John Maddennel.   Íme néhány film, amelyben az ő munkáit láthatjuk: Szomorú vasárnap (1999), Tulse Luper bőröndjei trilógia (2003), Mrs. Ratcliffe forradalma (2007), Kaméleon (2008), Valami Amerika 2. (2008), Halálos ébredés (2011), Tiszta szívvel (2016), Colette (2018), Fehér éjszakák (2019)

Akkor hamar megismerted a munka nem megúszós részét.
Nekem ez olyan volt, mintha beleszülettem volna. Elindultam Györgyivel, és fel sem tűnt, hogy ez munka. Akkor nagyon más volt a pénzhez való hozzáállás is, nem is igazán számított. Néha adott olyan feladatokat, amivel egy kis pénzt tudtam keresni, de ez nem volt szempont. Volt időm csak úgy vele lenni, és magamba szívni az egészet. Ő iszonyú sokat dolgozott már akkor is, gyakorlatilag éjjel-nappal, és én ezt szívtam magamba, nem is jutott eszembe, hogy lehet más. Azt tanultam Györgyitől, hogy nagyon keményen kell dolgozni, de mindez olyan élvezetes volt, hogy nem éreztem kemény munkának. Elképesztően inspiráló volt az egész színházi közeg, Kaposvárra jártunk, egyik szerelemből estem a másikba, csodáltam a színészeket, a rendezőket, minden varázslatos volt számomra.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Melyik a kedvenc műfaja?
Kik azok a világhírű rendezők, akikkel szívesen dolgozik?
Mi volt a legutolsó, izgalmas munkája a járvány előtt?
Próbáld ki most kedvezményesen!