Van egy, az átlag emberek számára láthatatlan gyerektömeg, amely súlyos, szinte behozhatatlan hátrányokat szenvedett el annak következtében, hogy a koronavírus-járvány miatt online tanulásra kényszerültek az iskolások. Nekik próbálnak kapaszkodót nyújtani elkötelezett szakemberek egy nagyvállalat segítségével. Eközben nem csak a kiesett tananyagot igyekeznek pótolni a mostani tanévkezdésig, ennél jóval többre szegődtek: áldozatos munkával próbálnak jövőképet is teremteni.

Lassan elindul az új tanév, de még az előzőről is csak hiányos ismereteink vannak. Az illetékes intézmény, a Klebelsberg Központ (KK) elnöke, Hajnal Gabriella tavasszal úgy tájékoztatta a közvéleményt, hogy a COVID-19 járvány miatt elrendelt karantén alatt az általános iskolások 5 százaléka nem tudott bekacsolódni a digitális munkarendbe. Ez körülbelül 35 ezer gyereket jelent. A Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézetének munkatársa, Hermann Zoltán közgazdász is készített idén tavasszal egy számítást, amelyhez a 2017-es Országos kompetenciamérés egyéni adatait vette alapul. Ebben a felmérésben ugyanis a nem állami fenntartású iskolák adatai is benne vannak, így jóval szélesebb kört ölel fel, mint amekkorára a KK elnöke rálát. Az ő eredményei szerint minden ötödik általános iskolás diák csak korlátozottan vagy egyáltalán nem fér hozzá az online oktatáshoz. Jelenleg 720 ezer diák tanul általános iskolában, ha tehát az ötödük részlegesen vagy teljesen kimarad az online oktatásból, akkor az azt jelenti, hogy nagyságrendileg 140 ezer gyerek kerül lényegében behozhatatlan hátrányba. Időközben Orbán Vikor miniszterelnök is adott egy becslést: a múlt héten a közrádiónak azt nyilatkozta, hogy szerinte „tíz százalék fölötti diák egyszerűen eltűnt a rendszerből, tehát nem kapcsolódott be, nem vett részt, vagy csak időnként vett részt az oktatásban”. Ha a 720 ezerhez hozzászámoljuk a középiskolásokat, akik 496 ezren vannak, akkor nagyságrendileg 120 ezer kimaradó tanulóról beszél a miniszterelnök. 

Tanulni? Nyáron?

Ezt a helyzetet ismerte fel az egyik legnagyobb karitatív szervezet, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, amely régóta dolgozik terepen, tudja, milyen nélkülözésben élnek családok, így pontosan érzékelte, mekkora a baj. Ezért nyár elején kidolgozott egy felzárkóztató programcsomagot, amelynek keretében több száz gyereket készítenek fel a mostani iskolakezdésre. Az összetett, hónapokon át tartó fejlesztő programhoz támogatóra is lelt a szervezet: az E.ON csoport összesen 50 millió forinttal járul hozzá a kezdeményezéshez, amelynek egyik fontos helyszíne a Somogy megyei kastélyosdombói nyári tábor, ahová – hetes váltásokkal – 18-20 gyerek érkezik a környező falvakból. Itt egy hétig tanulnak, sportolnak, játszanak. Sok gyereknek ez a néhány nap az egyetlen nyaralási lehetőség a vakáció alatt, mégis nehéz volt a toborzás.

Galéria | 10 kép

Talléros tábor: a hely, ahol az idősödő Robi robot a király

Talléros tábor: a hely, ahol az idősödő Robi robot a király

Fotó megosztása:

– Tanulni hívjuk a gyereket. Nyáron – magyarázza sokat sejtetően Rácsok Balázs, a segélyszervezet szociális igazgatója. És valóban, mindent megértünk a hangsúllyal teli „nyáron” kifejezésből, ha belegondolunk abba, hogy egy átlagos gyerekből milyen reakciót vált ki, ha a vakáció alatt felzárkóztató oktatást kínálnak nekik.
– Családról családra jártam, hogy elhívjam a táborba a gyerekeket. De amint kiejtettem a szót, hogy „tanulás”, már nem is érdekelte őket a lehetőség – erősíti meg Vencel, a tábort vezető pedagógus is a toborzás nehézségeiről elhangzottakat. Ugyanakkor a kastélyosdombói tábor egyetlen elemében sem emlékeztet az iskolai körülményekre, vagy akárcsak egy „sima”, tanulási lemaradásban segítő napközis táborra. Itt nincs frontális oktatás, csak élményeken és játékokon keresztül folyhat a felzárkóztatás. Külön elvárás a pedagógusok felé, hogy a táborozó gyerekeknek folyamatosan biztosítsák a foglalkozásokon a sikerélményt. A gyerekeknek az iskolához köthető negatív tapasztalatai mégis annyira erősek voltak, hogy nehéz volt őket meggyőzni arról, itt minden más lesz. Persze, a gyerekek maguk is érzik, hogy az előző tanév „nem sikerült tökéletesre”. Egy hatodikos kislány megsúgja, valójában alig nyitotta ki a tankönyveit, online tanórán nem is volt.
– Így, félbe vágva is működik? – csodálkozik az ötödikes Miki, amikor az E.ON fiatal mérnökei egy flexszel kettévágott elektromos autóval gurulnak be a tábor parkjába. Az autó egykor 100-130 kilométer/órás sebességet tudott produkálni, de ma már – bemutató autóként – jó, ha 10-15-el döcög. Ez a tempó pont alkalmas arra, hogy sétaautókázni lehessen vele, ami nem mindennapi élmény. Miközben kocsikáznak a gyerekek, afféle „láthatatlan” tanulás folyik: a járművet vezető mérnök srácok arról mesélnek, hogyan is működik az elektromos autó. Aki pedig éppen nem kocsikázik, egy néhány emeletnyi magasságig is felérő, kosaras teherautón „liftezhet”. Ezekből a kosarakból a villanyszerelő hozzáfér az utcafront fölé magasodó lámpákhoz és a magasabban futó vezetékekhez.

Galéria | 8 kép

Talléros tábor: a hely, ahol az idősödő Robi robot a király

Talléros tábor: a hely, ahol az idősödő Robi robot a király

Fotó megosztása:
Fontos a jövőkép

– Az E.ON több mint tíz éve stratégiai partnere a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnek, minden évben vannak közös programjaink, mint például a szervezet karácsonyi segélyakciója, ételosztás vagy az iskolakezdési támogatás. Így számunkra kézenfekvő volt, amikor tavasszal láttuk, a koronavírus milyen sok területen jelent majd gondot, hogy a segélyszervezettel közösen kezdjünk el gondolkodni azon, hogy felelős, a társadalmi problémákra érzékeny vállalatként miként tudunk olyan segítséget nyújtani, amely azokhoz jut el, akiknek a leginkább szükségük van rá. Ebből a beszélgetésből született meg a Kapaszkodó 2.0 ötlete, hogy azoknak a hátrányos helyzetben élő gyerekeknek nyújtsunk jelentős, nélkülözhetetlen segítséget, akik körülményeik miatt kimaradtak a digitális oktatásból, és támogatás nélkül behozhatatlannak tűnő hátrányt szenvednének el. Ez számunkra személyes ügy is, ezért dolgoznak önkéntes munkatársaink is minden táborban egy-egy napon és mutatják be a gyerekeknek játékos, interaktív formában az energia világát, beszélnek arról, hogyan lehet ebben az iparágban elhelyezkedni, mert nem csak anyagi támogatást szerettünk volna nyújtani a gyerekeknek, hanem élményt és – ami talán ennél is fontosabb – jövőképet – fejti ki a nőklapja.hu megkeresésére Losonczi Gergely, a vállalat szóvivője.

– Tiéd a kosaras autó, ha villanyszerelő leszel. Egész nap ilyen daruval mehetsz fel-le – beszélget az egyik mérnök egy kisfiúval. – És mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? – kérdezi a kosárban fel-le utazástól kissé megilletődött fiútól.
– Űrhajós – vágja rá. Tizenegy-tizenkét évesen még nem vette el az élet az álmait. Még hisz, még nem tudja, hogy abból a szegénységből, ahonnan ő érkezik, Magyarországon nemigen van kiút. Az egyik legfrissebb, társadalmi mobilitást vizsgáló jelentés szerint Magyarország az unió negyedik legrosszabbul teljesítő tagállama. A saját térségünkben, azaz a visegrádi négyek között is hazánk teljesít e téren a legsilányabban.
Vencel, a táborvezető tanár elmondja, nagy öröm egy pedagógusnak, ha nagy ritkán egy-egy gyereknek mégis sikerül gimnáziumba mennie. – A tanuláshoz olyan szülői háttér kell, amely támogatja eben a gyerekeket – fűzi hozzá, és bár nem mondja ki, szavai azt sejtetik: érzékeli e támogatói háttér hiányát. Az Ökumenikus Segélyszervezet az ilyen nehéz körülmények közül érkező gyermekeknek kíván kapaszkodót nyújtani a felzárkózást segítő programjaival, táboraival.
Közben folyik az élményalapú tanulás. A gyerekek a szervezők által kiosztott tableteken dolgoznak, kvízfeladatokat oldanak meg. A téma: hogyan csökkenthetjük az ökológiai lábnyomunkat. Az applikáció több lehetséges választ is megad: „szelektív hulladékgyűjtés”, „széntüzelésű fűtés”, tömegközlekedés”, „mindenhová autóval menni”, „műanyagpohár-használat”, „fakivágás”. A tanár először arról beszélget a gyerekekkel, mi is az az ökológiai lábnyom. Aztán egyenként megbeszélik, miért is káros mindenhová autóval menni, és miért is jó szelektíven gyűjteni a szemetet. Igaz, nincs nehéz dolga: ezek a gyerekek olyan nagy szegénységből jönnek, hogy egész egyszerűen értelmezhetetlen számukra, hogy valaki mindenhová az autójával közlekedjen. A háztartásban keletkező szemetet pedig nem szelektív gyűjtéssel hasznosítják, hanem úgy, hogy a kályhában elégetik. De mégis fontos, ha ilyenekről is tanulnak: az a remény jelenik meg, hogy egyszer, felnővén, már valódi döntési helyzetben lesznek, és eszükbe jut majd, mi is az az ökológiai lábnyom.

Galéria | 8 kép

Talléros tábor: a hely, ahol az idősödő Robi robot a király

Talléros tábor: a hely, ahol az idősödő Robi robot a király

Fotó megosztása:

A kvíznek vége, még átbeszélik, mitől újuk meg az energia. De a gyerekek már másra figyelnek: Robira, az E.ON egyik munkatársára. Robi csapatépítő tréningeken, sportnapokon segít a munkatársaknak bemelegíteni, hiszen képes mindenféle trükkös testmozgásra, a fekvőtámasztól a spárgáig. Táncol, beszél – igaz csak angolul –, és tornázik. Mi ebben a döfi, kérdezhetnénk, csak hogy Robi egy négyéves robot. És mint a legtöbb 2016-ban gyártott társa, az abban az évben futó slágerre, PSY Gangnam Style című dalára nyomja a legjobban. A gyerekek imádják: ők is énekelnek, és táncolnak Robival.
– Nagyon király esküszöm! – kiált fel lelkesen az egyik fiú.
– Repülni is tud? – kérdezi egy kislány.

Robi nem képes ugyan repülni, viszont igencsak otthonosan mozog a gyepen: jól focizik, igaz, ollózni nem tud, abba beletörne a dereka.

Robi kezd öregedni: fiatalon simán kibírt másfél órát, de ma már háromnegyed óra után töltésre van szüksége.

Galéria | 8 kép

Talléros tábor: a hely, ahol az idősödő Robi robot a király

Talléros tábor: a hely, ahol az idősödő Robi robot a király

Fotó megosztása:

Nem mindegy, hogy indul a nap

Míg a gyerekek Robival játszanak, az egyik pedagógussal, Erzsébettel beszélgetünk. Ő egy Somogy megyei kis iskola alsós tanítója, így pontosan érzékelte már év közben is, milyen hátrányok érik a szegény családok gyerekeit a digitális oktatás bevezetését követően.

– Sok családnál egyáltalán nem volt eszköz. Legtöbbjüknél még egy használható telefon sem – magyarázza. De nem csak az eszközhiány volt a gond. A nehézségek leküzdése sem ment jól. Márpedig a digitális munkarend minden napra rejtegetett valami akadályt. A gyerekek digitális elérése például annyira akadozott, hogy Erzsébet nem egyszer autóba vágta magát, elment azokba az utcákba, ahol a családok laktak, és a motorháztetőre kiteregetve a térképeket és a tanulást segítő táblákat, órát tartott. Ötlete is van, hogyan lehetne ezeknek a gyerekeknek segíteni, ha a vírus miatt újra bezárnák az iskolákat. A kis településeken is vannak internetelérési pontok, jellemzően a közösségi házban, ahol – a korábbi pályázati forrásoknak köszönhetően – 5-6 számítógép is van. – Ezeknél a gépeknél egy pedagógus felügyeletével 5-6 gyerek online tanulását lehetne egyidőben biztosítani. Amikor befejezik a tanulást, el kellene végezni egy alapos fertőtlenítést, de utánuk jöhetne a következő 5-6 gyerek – teszi hozzá.

Erzsébetnek, a tábor egyik pedagógusának van ötlete arra, hogyan lehetne ezeknek a gyerekeknek segíteni, ha a vírus miatt újra bezárnák az iskolákat. (Fotó: Nagy Tamás/nőklapja.hu)

Elmondja azt is, hogy bár a legtöbb gyerek nemigen vette a tanulási akadályokat, akadt olyan is, akire jó hatással volt az online oktatás. – Egy-egy jó képességű gyerek így sokkal bátrabban merte megmutatni, mit tud, s mivel nem az osztályteremben ültek, nem szégyellte a többiek előtt, ha valamit megtanult – mutat rá egy olyan jelenségre, ami szintén nagyon gyakori az iskolai közösségekben. Ez a kortárs csoport hatása. Az olyan iskolákban, ahol szinte kizárólag szegénységben élő, aluliskolázott szülők gyerekei járnak, hiányzik a tanulást támogató közeg, ezért a diákok alulmotiváltak, sok a hiányzás, a pedagógusok pedig nehezen boldogulnak. Ám a gyerekek pozitívan is hathatnak egymásra. Ezért fontos, hogy különböző hátterű gyerekek együtt tanuljanak: a jobb helyzetű diákok felhúzzák, ösztönzik a tanulmányi nehézségekkel küzdőket. Erzsébet azt mondja, itt a táborban a hangsúly a pozitív megerősítésen van.

– Mindig azon vagyunk, hogy dicsérettel záruljon egy feladat. Szeretnénk jó kapcsolatba kerülni a gyerekekkel, hogy bízzanak bennünk. A tanulási nehézségeik hátterében ugyanis gyakran a problémáik állnak. Rövid ez az idő arra, hogy összeszokjunk, de így is sok minden kiderül róluk.

Az előző turnusban volt egy kislány, aki azt mondta, „nem szabad bízni senkiben”. Nagyon megrázó ezt hallani egy 12 éves gyerek szájából. Beszélgettem vele sokat, kiderült, hogy sokszor bántalmazták. Aztán volt egy másik kisfiú, akinek meghalt az apukája. És úgy halt meg, hogy ő haragudott rá. Ezt a haragot nem tudta kezelni. Ez állt a magatartásproblémáinak hátterében – meséli. A legtöbb nehézség azonban a szegénység miatt alakul ki. – A táborban mindig megkérdezzük nap elején a gyerekektől, ki hogyan érzi magát. Ez nekem is fontos tanulság, ha elkezdődik a tanév, mindig úgy indítom majd a napot, hogy ezt a kérdést feltegyem. Lehet, hogy úgy indult el egy gyerek, hogy nem volt mit ennie, lehet, hogy úgy, hogy elfogyott a tiszta ruhája, ezért nincs rajta alsónemű. Meg kell teremtünk az időt, hogy kiderítsük, miként kezdődik a napjuk – mondja Erzsébet, hozzátéve, hogy a legtöbb családban az okozza a gondot, hogy nincs idő a gyerekekre. – Ha van a szülőknek munkájuk, azért, hiszen akkor éjjel-nappal dolgoznak, gyakran több műszakban, napi 12 órát, ha nincs, akkor viszont a pénztelenség őrli fel a családot – fűzi hozzá.

Galéria | 9 kép

Talléros tábor: a hely, ahol az idősödő Robi robot a király

Talléros tábor: a hely, ahol az idősödő Robi robot a király

Fotó megosztása:

A kastélyosdombói táborban a pedagógusok és a gyerekek közösen találják ki és alakítják a szabályokat, így könnyebb betartaniuk is. A szorgalmasan tanuló gyerekek a programok során tallérokat gyűjthetnek, amit később arra váltanak be, amire szeretnének, a választék széles: tanszerekre, sporteszközökre, okostelefonra vagy ruházatra, kiegészítőkre is költhetnek. Népszerűek például a márkás oldaltáskák, de az üvegsakk készlet is. Az Ökumenikus Segélyszervezet azért is tartja fontosnak a szabályok közös kialakítását, illetve a tallérok elköltésének szabadságát, mert ezt a demokratikus nevelés részének tekintik. – Nem mi szeretnénk egy-egy gyereknek meghatározni, mit kapjon, ha szorgalmas volt. Nem mi, hanem ő tudja eldönteni, mire van szüksége – egészíti ki Rácsok Balázs, aki elmondja azt is, hogy szeptembertől is lesz tanulást segítő foglalkozás: a nyáron megkezdett munkát hétvégenként tanműhelyekben folytatják, havonta egyszer pedig élménynapokat is tartanak. A segélyszervezet szakmai irányításával megvalósuló programokban több száz gyerek vesz részt a leghátrányosabb helyzetű településeken, Olaszliszkán, a Gönci járásban és Kastélyosdombón.

(Kiemelt kép: Nagy Tamás/nőklapja.hu)