Vajon nem tévedtünk végzetesen, amikor elhittük és élveztük a férfiaktól való függetlenséget?

Azt is mondhatnánk, hogy valamikor a kilencvenes évek elején kezdődött, de valójában a folyamat sokkal előbb elindult. A nők – hála az égnek – elkezdtek küzdeni az egyenjogúságért, a Szex és New York kultúra pedig ennek az abszolút csúcspontja volt. De vajon nem tévedtünk végzetesen, amikor elhittük és élveztük a férfiaktól való függetlenséget?

A 40 az új 40?

Néhány éve beszélgettem egy számomra nagyon meghatározó  újságíróval, aki évekig vezetett egy népszerű női magazint. Arról volt szó, hogy hány olyan, a negyvenes éveihez közeledő nő dolgozott korábban velünk, akinek még mindig nincs társa, és gyereke sem. „Lehet, hogy hülyeségeket írtunk, amikor folyamatosan arra biztattuk a nőket, hogy legyenek függetlenek?” – tette fel a költői kérdést az egykori főszerkesztő, és emlékszem, milyen felszabadító volt ez az őszinte önvizsgálat, amit ott a telefonban rögtönzött.
Aztán nemrég beszélgettem egy kiváló pszichológussal egy másik témában, és csak úgy mellékesen az egyik félmondatában megjegyezte, hogy a Szex és New York üzenete igencsak összekapcsolódhat azzal a jelenséggel, hogy manapság nagyon sok nő és férfi maradt egyedül. Ezek az egyedülálló, a negyvenes éveikben járó emberek egyre inkább vágynak párkapcsolatra (és gyerekre), egymásra viszont valahogy nagyon találnak, mert van valami hiba a rendszerben.

Alapvető emberi igényünk, hogy szeressünk és szeretve legyünk, de mintha elfelejtettük volna, hogyan kell ezt csinálni.

Sokan kiélveztük a szingliséget, megjártuk minden bugyrát, utaztunk, karriert csináltunk, mondogattuk, hogy a 40 az új 30, de közben elteltek az évek, és ami 30 évesen még vonzó volt, az 40 évesen sokszor már inkább büntetés. Kiszórakoztuk magunkat, és ennek mintha most élnénk meg kicsit a böjtjét. Vajon hibás volt a Szex és New York üzenete? Tényleg olyan vonzó a férfiaktól függetlenül élni, mint ahogyan azt a szingli-mítosz hirdette? És milyen beleszólásuk volt ebbe az egészbe a férfiaknak? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, Páli Patrícia pszichológus segítségével.

A nő mint lázadó kamasz

„Ha a világ működését szeretnénk megérteni, akkor azt mondanám, hogy lázadó korszakban lévő tinédzserek vagyunk. Azaz kaptunk egy világnézeti, gondolkodásbeli csomagot az ősöktől, mint egy gyerek a szüleitől, és mást sem csinálunk, mint kihelyezzük magunkon kívül ezeket a gondolatokat, felülvizsgáljuk, hogy jók-e vagy nem jók, kellenek-e nekünk, vagy sem, fellázadunk, és ebből a lázadásból eljutunk egy szélsőséges állapotig. Majd amikor átmentünk ezen az egész folyamaton, elkezdjük visszaszedegetni, hogy mik voltak azok, amelyek mégiscsak jók voltak, ezeket saját magunkra átformáljuk, amiből kialakul egy stabil értékrendünk, és majd ezt adjuk tovább a következő generációnak.
Amikor erről a témáról gondolkozom, mindig eszembe jut a Mona Lisa mosolya című film. Ebben a történetben megismerhetjük a lányok lázadását az ötvenes években, akiknek akkor az volt a sorsuk, hogy várták a középiskola végét, hogy férjez menjenek, és onnantól gyereket neveltek és a háztartást vezették. Innen pedig ugorjunk most kicsit a kilencvenes évek végére, amikor szingli a nő, nem is gondol arra, hogy családot alapítson, gyereket szüljön, és a férfitől teljesen függetlenedik.
A női létnek van egy nagyon érdekes evolúciója. Korábban egyszerűbb volt a képlet: a férfinak joga volt ahhoz, hogy tanuljon, karriert csináljon, de közben a nőnek egy fizikailag is nagyon szűk helyről kellett kitörnie, a tűzhely mellől. Az ötvenes években elkezdődött ez a változás, aminek következtében most egy nagyon érdekes evolúciós állapotban van az emberiség. Mint egy lázadó kamasz, megnézi, hogy milyen mintákat kapott az elődöktől, és elkezdi újradefiniálni magát” – mondja szakértőnk.

Te vagy a hibás, Samantha?

Mielőtt bárki azt hinné, hogy ebben a cikkben a Szex és New York alkotóira szeretnénk fogni, hogy annyi egyedülálló, és köztük sok-sok magányos ember él közöttünk, mindjárt az elején szeretnénk tisztázni, hogy ez nem célunk. A Szex és New York üzenete nem ördögtől való, élveztük, szerettük, és szakértőnk szerint ennek az evolúciós folyamatnak teljesen természetes velejárója volt. Hiszen minden lázadás egyszer eléri a végpontját, egy szélsőséget, ahonnan kezdődhet a rendszer újraépítése.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Mit köszönhetünk a híres sorozatnak?
Mit történt mindeközben a férfiakkal?
Hogyan tudunk újra megtanulni párkapcsolatban létezni?
Próbáld ki most kedvezményesen!