Arab tűz fűti a magyar táncos vérét – Moussa Ahmed története

Néptánc csavarral. A Nők Lapja 2020/34. számának Élettörténet rovata.

Félmeztelenül, kézen állva, a levegőben – sokszor cirkuszi mutatványosokat meghazudtolva járja a magyar néptáncokat Moussa Ahmed. A magyar–arab származású fiatal táncművész a modern mozgásművészet eszközeivel új dimenzióba emelte a hagyományos néptáncot. Egyedisége miatt sokszor került már ellenszélbe, mégsem érzi úgy, hogy feltétlenül másokban keresendő a hiba, bár meggyőződése, forradalmi törekvései mellett jót tenne a néptáncnak, ha az emberek elfogadóbbak lennének.

– Én is voltam kemény kalapos, csizmás, bő nadrágos népviseletbe öltözött néptáncos. Nagyon szerettem ezt a korszakomat is, de egy idő után úgy éreztem, nekem más utat kell járnom. Hogy miért? Mert nem kényelmes, nem élhető a 21. században az, ahogyan évtizedekkel ezelőtt elődeink éltek. Ide sem szekérrel, hanem autóval jöttem, miközben eredeti gyűjtésekből származó mezőségi zenét hallgattam. Szinte minden pillanatban a néptánc jár a fejemben, azon gondolkodom, milyen olyan új koreográfiával rukkolhatnék elő, amely a régmúlt szellemiségét ötvözi a jelenkor igényeivel. Ez a lényege az általam megálmodott és egyre népszerűbb új magyar táncstílusnak is – mondja Moussa Ahmed, a hagyományt és újszerűséget egyesítő Urban Verbunk táncformáció művészeti igazgatója. Majd kategorikusan kijelenti, a külsőségek ellenére semmiképpen sem modern táncnak, sokkal inkább néptáncnak tekinti az általuk képviselt műfajt.
– Ahogy általában a művészetre, úgy a népművészetre is igaz, hogy csak akkor lehet hitelesen képviselni, ha teljes mértékig önazonosak vagyunk vele. Gyorsan ráéreztem, ahhoz, hogy hiteles legyek, a régi alapokra építkezve kell megteremtenem a saját magam művészetét. Én nem tudok, és nem is szeretnék nap mint nap kalapban és ropogós szárú csizmában járni. A világ felgyorsult, ehhez igazodik a táncművészetünk a ritmikától a megjelenésünkig, és mi jól érezzük így magunkat. Amikor Kallós Zoltán vagy Martin György a Mezőségen, Erdélyben vagy Kalotaszegen járta gyűjtőkörútját, mások voltak a szociális és társadalmi viszonyok. Eredményeikből jól lehet meríteni, de szükség van a változásra. Nem kell félnünk az újtól, mert az is lehet ugyanolyan értékes, mint a régi. Én attól vagyok hiteles, hogy tisztelem a hagyományokat, de merek jövőbe mutató, továbbgondolt néptáncot alkotni. Meggyőződésem, hogy hosszú távon így maradhat életben elődeink hagyatéka. Hogy ez jó irány-e, vagy csak kísérlet marad, azt majd a közönség dönti el.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Honnan indult?
Kettős kultúra. Miként éli meg?
Mik a céljai a munkájával?
Próbáld ki most kedvezményesen!