Az ideális prédától az elavult szúnyogirtásig: nagy hazai szúnyogkörkép

Nyár, vízpart, szúnyogok. Új fajok, egyre durvább invázió és korszerűtlen irtási gyakorlat. Mit tehetünk a megelőzés érdekében és hogyan kezeljük a csípéseket? Nagy hazai szúnyogkörkép.

Idén nyáron Zempléni nyaralásunk alkalmával válhattam a szúnyogkérdés avatatlan szakértőjévé, miután már a reggeli kávé elfogyasztása is – az idilli környezet csodálása helyett – a szúnyogfelhő miatti bosszankodással telt. Helyi szomszédaink is azt mondták: csodálják, hogy ennyit vagyunk a kertben, és hogy máskor ennyire nem szokott durva lenni a helyzet.
Úgy emlékszem, hogy már a gyerekkori Tisza-parti táborainkhoz is hozzátartozott az invázió, de csak alkonyatkor, illetve a folyóhoz menet az ártérben kellett tűréshatáron túli szúnyogfelhővel számolnunk. Az ebből adódó általános nyafogást a táborvezetők egyszer azzal oldották fel, hogy az egész hetet végigkísérő csoportverseny utolsó feladataként minden csapatnak delegálnia kellett a szerintük legtöbb szúnyogcsípéssel rendelkező tagot. Minden csípés egy pontot ért, és a versenyt természetesen az a csapat nyerte, amelyiknél a zsűri több mint száz csípést számolt össze a delegált versenyzőn. Nem tudom, az illetőnek fájdalomdíjként elég volt-e a siker, mindenesetre az egész tábor igazságosnak érezte így: vastapsot kapott.

Az ideális szúnyogpréda

Az, hogy mennyire szeretnek bennünket és mekkorára dagadnak rajtunk a csípéseik, attól is függ, mennyire vagyunk jó partik a szúnyogok szempontjából, hogy érzékenyek vagyunk-e a csípésükre, illetve hogy milyen alfaj okozza azt.

Mivel a nőstény szúnyogoknak a peterakáshoz van szüksége az emberi vérre – és nem is akármilyenre – tulajdonképp érthető, hogy adnak a minőségre.

Több kutatás is kimutatta, hogy legjobban a nullás vércsoport, az izzadás, a melegebb testhőmérséklet, valamint testünk szén-dioxid-kibocsátása vonzza őket, és azokat is jobban szeretik, akiknek magas a tesztoszteron-, illetve koleszterinszintje. Mások szerint jobban szeretik a sötét ruhában lévőket és a férfiak vérét. Legkevésbé az A-s vércsoportúakat bírják. Vércsoportunk mellett az sem mindegy, hogy hol tartózkodunk és hogy mennyit mozgunk: egy ártérben például a kevésbé jó partik is könnyen szúnyogáldozattá válhatnak. A mozgó célpontokat jobban kedvelik, tehát egy kártyapartin kevésbé vagyunk kitéve a támadásuknak (főleg, ha egy ventilátor mellett zajlik), mint például focizás közben. Nem minden szúnyogfajta fanyalodik az emberre: a dalos szúnyog például csak madarak vérét szívja, a Culicoides imicola nevű törpeszúnyog faj pedig a szarvasmarhákat érintő kéknyelv-betegség terjesztése okán vált ismertté néhány éve, ahogyan a lovak halálát okozó Nyugat-nílusi láz terjesztéséért is egyes szúnyogfajok a felelősek.

Mennyire veszélyes a tigrisszúnyog?

Az elmúlt évtizedben hazánkban is megjelent három új, invazív faj a mintegy ötven őshonos szúnyogfajta mellett: a tigrisszúnyog, az ázsiai bozótszúnyog és a koreai szúnyog. Az új betelepülők közül a legismertebb az ázsiai tigrisszúnyog – ezen állomány feltérképezéséhez a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Ökológiai Kutatóközpontja a lakosság segítségét is kéri. A zebraszúnyognak is hívott ázsiai tigrisszúnyog egyelőre kizárólag a nyári időszakban található meg Magyarországon, a hideg teleket nem éli túl. Ebből arra lehet következtetni, hogy stabil populáció egyelőre nem alakult ki hazánkban, az állomány nyaranta települ be az országba, vélhetően Olaszországból és Horvátországból, ahol már stabil populációval rendelkeznek. Jó hír: ahhoz, hogy komolyabb kórokozókat is terjeszteni tudjon, stabil populációra lenne szüksége. Ugyanakkor a – akár a horvátországi nyaralásról a csomagtartónkban – behurcolt, invazív szúnyogfajok komolyabb fenyegetést is jelenthetnek, hiszen nincsenek meg a természetes ellenségeik, kórokozóik Magyarországon, agresszívan terjednek és maradnak fenn, miközben az éghajlatváltozással egyre kedvezőbbé válnak a feltételek ahhoz, hogy túléljenek és elszaporodjanak.
Ezek a körülbelül fél centiméter hosszúságú rovarok abban különböznek a hazai szúnyogoktól, hogy teljesen feketék, de a testüket különböző pontokon világos pikkelyek díszítik.

Ugyanakkor az őshonos fajok között is van csíkos, mint például a beszédes nevű gyötrő, vagy az elmúlt és az idei nyáron is inváziót okozó oldalfoltos szúnyog, amelyek a legnagyobb, legkellemetlenebb csípéseket okozzák, ám ezek csíkjai barna-feketék.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Miért elavult a hazai szúnyogirtási gyakorlat?
Mit tehetünk a megelőzésért és mikor kell orvoshoz fordulni szúnyogcsípéssel?
Melyik az a foglalkozás, amelynek képviselői örülnek a vérszívó szúnyogok jelenlétének?
Próbáld ki most kedvezményesen!