A romantikus filmekben csak úgy nyüzsögnek a bántalmazók

Ha véletlenszerűen elindítunk egy szerelmes filmet, nagy eséllyel látunk benne olyan szituációt, amikor káros vagy akár egyenesen bántalmazó viselkedést romanticizálnak. Pszichológus szakértővel kerestük a választ, hogy miért látjuk sokszor romantikusnak a bántalmazást. Hogy miért befolyásolja ezt a kapcsolatunk a szüleinkkel? És miért vannak nehéz helyzetben a férfiak és a nők is? A cikk végére még egy lista is jutott, hogy milyen fordulatokra érdemes figyelni a romantikus filmekben.

Noah 365 szerelmes levelet küld Allie-nek, pedig egyre sem kap választ. Edward fényűző ajándékokkal halmozza el Viviant, de azért időnként emlékezteti rá, hogy csak egy prosti. Mark titokban egész nap kamerázza Julietet a lány esküvőjén, amikor a lány hozzámegy Mark legjobb barátjához. Ezek a férfiak a legnépszerűbb romantikus filmek szereplői: Szerelmünk lapjai, Micsoda nő, Igazából szerelem. Amellett, hogy elképesztően sikeresek, ezekben a filmekben az a közös, hogy romantikusként ábrázolnak olyan helyzeteket és viselkedésformákat, amik valójában mérgezőek és veszélyesek.
Az olvasók egy része most valószínűleg becsukná a cikket olyasféle gondolatokkal, hogy ez megint egy újságírói túlzás és túlérzékenykedés. Mégis kérek még egy kis türelmet és figyelmet. Ezzel a témával ugyanis főleg azért kellene többet foglalkozni, mert bár a legtöbben legyintenek a romantikus filmekre, hogy nem kell komolyan venni őket, hiszen csak vágybeteljesítő limonádék, ezek valójában nagyon erőteljesen hatnak arra, ahogyan a szerelemről és a párkapcsolatokról gondolkodunk. (Igaz ez a regényekre, versekre is, ebben a cikkben viszont most csak a filmekkel foglalkozunk.)
Ami tény, hogy nehéz és rossz érzés szembenézni azzal, hogy amit szeretünk és tetszik nekünk, akár káros is lehet ránk és a kultúránkban. Nekem például elég fájdalmas felismerés volt, hogy a Szerelmünk lapjai kitartóan szerelmes és szenvedélyes Noahja példaértékűen patológiás eset. Pedig előtte többször végignéztem, ahogy az első randimeghívástól fogva (amikor kizsarolja belőle a találkozót) folyamatosan manipulálja Allie-t, vagy nem igazán hallja meg, ha Allie valamire nemet mond. Nem azért, mert Noah direkt szemét akar lenni Allie-vel és tudatosan bántani akarja, hanem mert ahogy szerelmesként viselkedik, azzal messze túlmegy az egészséges határokon. Noah legendás kitartása, amire az egész sztori épül, valójában elég ijesztő lenne, ha nem a keserédes happy endre lenne kihegyezve a történet.

Ryan Gosling és Rachel McAdams a Szerelmünk lapjaiban (Forrás: IMDb)

A Szerelmünk lapjaiban és a hozzá hasonló romantikus filmekben az a trükk, hogy a kölcsönös, mindent elsöprő szerelem mindig igazolni látszik a problémás viselkedést.

Az egyik fél nemet mondott? Nem baj, majd a másik kitartása lesz az igaz szerelem bizonyítéka, és addig próbálkozik mindenféle módon, míg egyik végül maga előtt is „felismeri”, hogy valójában a másikat akarja, és megadja magát az érzelmek áradásának. Ezt a kitartó ostromot a valóságban zaklatásnak nevezzük, jogi kategória Magyarországon is, és amilyen rosszul hangzik, annál gyakoribb.
Ezen a ponton viszont érdemes elvégezni egy egyszerű tesztet:

  1. Képzeljünk el a kedvenc szerelmes filmünk egyik kulcsjelenetét velünk megtörténni, amikor a hős egy elképesztően romantikus gesztust tesz.
  2. És most képzeljük el, hogy ugyanezt valaki olyan csinálja velünk, akitől nem vesszük jó néven – mert az illető nem érdekel minket, esetleg kifejezetten nem kedveljük, vagy egy ismeretlen az utcán.

Ha úgy vagyunk vele, hogy egy csodálatos csokor virágot és szuperromantikus lánykérést a fél város szeme láttára végül is bármikor könnyen visszautasítunk, oké. De mi a helyzet az olyanokkal, mint amikor Edward azért tudja megmenteni Bellát a huligánoktól, mert egyébként folyamatosan követi? Sőt, még éjszaka is beoson a szobájába, hogy azt nézze, ahogy Bella alszik (Alkonyat). Vagy hogy amikor Joe rájön, hogy Kelly tulajdonképpen a nemrég tönkretett vetélytársa, akkor heteken át hazudik neki és manipulálja, hogy sikerüljön megszerettetnie magát (A szerelem hálójában). Mert lehet, hogy Joe-t Tom Hanks, a valaha volt egyik legkedvesebb és legszimpatikusabb hollywoodi színész alakítja – a manipuláció manipuláció marad. Az Alkonyatos követéses zaklatásról (stalking) már nem is beszélve.

Tom Hanks A szerelem hálójában. (Forrás: IMDb)

Olyan jó érzés akarva lenni – de hol a határ?

„A romantikus filmek tele vannak nem egyenrangú, hanem alá-fölé rendelő viszonyrendszerekkel, az érzelmi bántalmazás és a zaklatás különböző módjaival” – mondja Rekvényi Katalin szexuálpszichológus. „Ráadásul sokszor kifejezetten a nárcisztikus vagy borderline karakterjellemzőket romanticizálják.”
A nárcisztikus karakterek Rekvényi szerint tipikusan azok a nagyon különleges hősök, akik grandiózus gesztusokkal udvarolnak és gyorsan hódítanak az igaz szerelem ígéretével. A valóságban a kapcsolat elején a nárcisztikus emberek klasszikus hősszerelmesként viselkednek, de a szakértő szerint ez azért teszik, mert folyamatosan szükségük van az elismerésre. A nagyszerűségük csupán egy külső máz, egy homlokzat, amit igyekeznek fenntartani, miközben a mélyben tele vannak kétségekkel, negatív képzetekkel – éppen ezért valójában nem is engednek senkit közel magukhoz. Viszont nagyon szeretnek sok emberhez felszínesen kapcsolódni minél többször, hogy mások folyamatosan visszaigazolják nekik, hogy ők milyen csodálatosak.
A borderline-os elemek a nagy érzelmi szélsőségeket jelentik. Amikor nagy kirohanásokat látunk, amikor valaki mindent megtesz és feláldoz a kapcsolatért, amikor áll az esőben és bőg az utcán, vagy öngyilkossággal fenyegetőzik. „A nem tudok élni nélküled mondatról a filmek a elhitetik velünk, hogy milyen romantikus, miközben masszívan patológiás, ha valaki nem tud élni egy másik ember nélkül és érzelmileg zsarolja ezzel” – mondja Rekvényi.
A kontroll, a másik ember fölötti hatalom megragadása vagy a határok folyamatos megsértése a bántalmazó kapcsolatok tipikus jellemzője, amikről szerencsére egyre több szó esik az elmúlt években, mégis visszatérő romantikus elem a filmekben. „Egy nárcisztikus vagy egy antiszociális személyiség (akit korábban a szakemberek pszichopatának neveztek – a szerk.) egyáltalán nem tartja tiszteletben a másik ember határait” – mondja Rekvényi. „A nárcisztikus nem érzi, mert sokszor nem képes valódi empátiára, és ezért nem tudja, hogy a másiknak mi a túl sok. Vagy esetleg a túl kevés, mert van olyan is, hogy ha már megszerezte a másik embert, akkor utána egyáltalán nem foglalkozik vele. Az antiszociális elvileg tudja, hol vannak a határok, csak nem érdekli, mert nem érdeklik a szabályok. Például már szakítottak, de másoltat egy kulcsot az exe lakásához, és feljárkál, megnézi, mit csinál.
A borderline-oknak nincsenek vagy annyira fellazultak a határaik, hogy szétesnek, elárasztják a külvilágot az érzelmeikkel. Ha jókedvük van, akkor elbűvölőek, magával ragadó személyiségek, ezért egy borderline-ba nagyon könnyű beleszeretni – a filmek is sokszor romanticizálják az ilyen nagy szenvedéllyel égő karaktereket. Csak ennek az a negatív oldala, hogy ha nem kap támogatást a párjától (állandóan) vagy csalódik, akkor például pusztító dühvel megtámadja – őt vagy önmagát. Többnyire a vagdosásig jutnak. A Betty Blue című film nagyon hitelesen bemutatja ezt a típust.”

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Miért érezzük ennyire romantikusnak a mérgező helyzeteket?
Milyen rajzfilmet nézzen a gyerek a szakember szerint?
Mik a leggyakoribb káros elemek a romantikus filmekben?
Próbáld ki most kedvezményesen!