„Éljen a Balaton!” – ilyen volt egy nyári tábor a háború után

Balatonon önfeledten pancsoló kiskamaszok, focipálya építés és kis létszámú tanórák egy nemesi villa kertjében. Nem egy korszerű alternatív iskola programja, hanem a második világháborúban megmenekült gyerekek háború utáni emlékei ezek.

Nehéz elképzelni, hogy a nyár akkor is nyár, ha épp egy világégést követ. Az éhség és a létbizonytalanság mellett idilli élményekben is részük lehetett a Sztehlo Gábor evangélikus lelkész által megmentett, majd az általa alapított gyermekotthonban lakó gyerekeknek is – derül ki a Sztehlo-gyerekek visszaemlékezéseiből.
Sztehlo Gábor 1944-ben kapta a püspöki megbízatást: a Jó Pásztor Alapítvánnyal együttműködésben kezdje meg a megkeresztelt zsidó gyerekek kimentését a csillagos házakból és a budapesti gettóból, és ellátásuk megszervezését. Sztehlo a „megkeresztelt” kitételt nem tartotta be.

Mentési akciójának köszönhetően mintegy kétezer, többségében zsidó származású ember, köztük 1600 gyerek menekült meg a kiüresedett budai villákban megszervezett gyermekotthonokban.

Sztehlo Gábor

A háború után minden nehéz sorsú gyerek vallási és felekezeti hovatartozástól és származástól, szülei politikai irányultságától függetlenül helyet kaphatott az általa alapított Árnyas úti, illetve Budakeszi úti Pax gyermekotthonban, ahol egyedülálló pedagógiai programjának köszönhetően a Gaudiopolis gyermekköztársaság is létrejött. A gyermekotthonban fiúk és lányok egyaránt éltek, a lányok azonban kimaradtak a Gaudiopolis alapításából és a gyermekköztársaság kormányzásából, az ő szigetük a Leányvár nevű épület volt, míg a fiúk a Fecskefészek és a Farkastanya fantázianevű szállásokon laktak. Főként a nagyobb, Farkastanyán élő fiúk voltak a kiváltságosok – közülük kerültek ki például Gaudiopolis miniszterei is. Az óvódáskorú gyerekek épületét pedig Napsugárnak hívták, ott fiúk-lányok vegyesen éltek. Bár az egykori Sztehlo-gyerekek itt közölt nyári visszaemlékezései fiúktól származnak, az érintettek elmondták, hogy a Leányvár lakói is nyaraltak itt, csak másik turnusban. A visszaemlékezésekből az is kiderül, hogy az éhezés és a nélkülözés mellett igazi nyári élményeket is szereztek a gyerekek.
1946 nyarán a Keresztény Leányegylet tihanyi nyaralójában nyaralhatott a gyerekek egy része, 1946–47 nyarán sportpályát építettek maguknak az Árnyas úti villa udvarán. Ez nem volt kis teljesítmény, mivel a dimbes-dombos telket el is kellett egyengetni. 1947 és 1948 nyarán Balatonaligán (más visszaemlékezések szerint Balatonvilágoson), Lichtenstein hercegné villájában nyaraltak negyvenfős turnusokban.

Kifosztott üdülő és szilvás gombóc

„Emlékszem az 1946-os év nyarára, amikor a Tihanyi-félsziget csúcsánál, a rév közelében lakhatóvá tettünk egy elhagyott, part menti épületet és néhány hétre leköltöztünk.

A háború viharaiban kifosztott, ablakok nélküli, siralmas állapotban lévő épületet kitakarítottuk, a közelben nádat vágtunk és a padlóra terítettük fekvőhelynek.

A konyhát is rendbe hoztuk, ott készült a Budapestről magunkkal vitt hozzávalókból a napi kosztunk. Egy alkalommal szóba hoztuk, hogy de jó lenne végre egyszer szilvás gombócot enni. Semmi gond – volt a válasz – csak szerezzetek hozzá szilvát! Több sem kellett nekünk, szétszéledtünk a félszigeten szilvafákat keresni. A legtöbbje persze bekerített, magántulajdonú kertekben volt. Kalandos beszerző útjainkon nem egyszer megkergettek, de végül összehoztuk a szükséges szilvamennyiséget, és a finom gombócokat nagy élvezettel és a ››jó munka‹‹ eredményének büszke tudatában fogyasztottuk el. Természetesen sokat fürödtünk a Balatonban, ahol akkortájt nem lehetett zsúfoltságról beszélni. Versenyeket is rendeztünk. Mi, csillaghegyiek, úszásban persze uraltuk a mezőnyt. Szegő Tomi nyerte a gyorsúszást, én pedig első lettem mellúszásban és háton. A komp kikötőjének mólójáról műugró versenyt is szerveztünk, ahol nem kis büszkeséggel jelenthetem: Mósa Mikivel végül holtversenyben lettünk elsők. Ezek a sikerek egyrészt jót tettek önbizalomszegény lelkivilágomnak, másrészt elismertséget szereztek nekem társaim körében” – írja Levelek a túlvilágra című könyvében Andrási Andor, egykori Sztehlo-gyerek.
Ugyanerről a tihanyi nyaralásról többen őrzik azt az emléket, amikor átúsztak „a nagytiszteletű úrért” Tihanyból Szántódra:

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Szabadság és gyümölcsök – milyen élményeik voltak a többieknek erről a balatoni nyaralásról?
Hogyan készült el a gyerekek focipályája?
Milyen beszámolót írtak saját újságjukban a nyári csínytevésekről és milyen híres költők inspirálták a tizenéves szerzőket?
Próbáld ki most kedvezményesen!