Hogyan lett egy naiv kislányból Európa egyik legnagyobb uralkodója?

A Nagy Katalin – A kezdetek az év eddigi egyik legjobb sorozata: pimasz szatíra, ami csupán inspirálódott a valós eseményekből. Ez nem jelenti, hogy ne lenne tele látványos jelmezekkel és díszletekkel, csak az alkotókat sokkal izgalmasabb kérdések foglalkoztatták, mint hogy csupán történelmi képeskönyvet forgassanak.

Hogyan lett egy szentimentális és naiv kislányból az a nő, aki Európa egyik legnagyobb uralkodójaként irányította Oroszországot, miközben olyan legendás gondolkodókkal levelezett, mint Diderot vagy Voltaire? Alig futott le tavaly ősszel Helen Mirren főszereplésével a már idősödő II. Katalinról szóló sorozat, tavasszal megérkezett a cárnő hamvas ifjúságát bemutató Nagy Katalin – A kezdetek. Ha viszont utóbbitól valaki azt várja, hogy hiteles történelmi képeskönyvként meséli el a német hercegnő trónhoz vezető útját, csalódni fog.

Egy alkalmanként igaz történet

Tony McNamara a forgatáson (Forrás: IMDb)

A fenti, főcím alá biggyesztett megjegyzés azonnal fityiszt mutat a klasszikus történelmi filmeknek, hiszen a sorozatot vállaltan csupán megihlették a valós események, aztán önfeledt játékba kezdett velük. Ez a játékosság leginkább szatirikus, időnként sokkoló, de mélyen szimbolikus is. Úgy tűnik, mintha a saját színházi drámáját képernyőre adaptáló Tony McNamarát inkább olyan örök érvényű kérdések érdekelték volna, mint hogy mi tesz alkalmassá az uralkodásra? És mi köze van mindennek a felnőtté váláshoz? Mik azok a beavató felismerések és elköteleződések, amik érett emberré tesznek, és mik azok a viselkedésformák, amikkel felnőtt testben is csak gyerekek maradunk? Mindehhez pedig kitűnő színészek asszisztálnak látványos ruhákban és díszletek közt, szellemesen pergő párbeszédekkel szórakoztatva.

Egy felvilágosult nő találkozása az orosz udvarral

Kiindulópontként maradhatunk tehát annyiban, hogy a szigorú történelmi hitelesség nyilvánvaló hiánya nem kell hogy bárkinek kedvét vegye a Hulu Nagy Katalinról szóló sorozatától, sőt. Csak senki se akarjon ebből tájékozódni a történelmi eseményekről, a régiek életmódjáról – ami azt illeti, a filmek és sorozatok valójában amúgy is alkalmatlanok erre, inkább olvassunk melléjük megbízható könyveket és cikkeket.
Ha a főszereplőket vesszük – mert az első évadban legalább annyira fontos szereplő Péter cár is –, az igazi II. Katalin például már 33 éves volt, mikor vértelen katonai puccsal trónra került. III. Péter pedig nem Nagy Péter cár fia, hanem volt köztük öt másik Romanov-uralkodó, és majdnem fél évszázad.
A sorozat kezdetén viszont Katalin egy ártatlanságában és naivitása miatt gyermeki fiatal nő, III. Péter pedig egy szeszélyes, a dicső apa árnyékától frusztrált, de amúgy gyakran érzéketlen kéjenc. Egyáltalán nem az az eszményi és romantikus férj, akit a lány elképzelt magának. Katalin álmai és az orosz valóság közti különbség mellbevágó, illetve konkrétan hasba, ahogy azt Péter be is mutatja mindjárt az első epizódban.
A palotában feltűnő fekete szereplők egyébként pont nem a lazán kezelt történelmi hitelesség képviselői. A források szerint több „mór” is élt a cári udvarban, például a tábornok, hadmérnök, Reval kormányzója Abram Petrovics Hannibal. Őt Nagy Péter cár szabadította fel, és állítólag ő a költő Alekszandr Puskin dédapja.

De térjünk vissza az elejére!
A sorozat azzal indul, hogy az idealista Katalin megérkezik a cári udvarba, hogy feleségül menjen Péterhez. Mint kiderül, a lányt azért választották, mert ugyan részben orosz származású, a családja nem elég befolyásos ahhoz, hogy a későbbiekben bármilyen módon zavart keltsen. Ahogy az egyik udvarhölgy egy ponton közli is a cárnéval, nem több ő a palotában, mint egy „tolerált méh”, akinek egyetlen feladata, hogy örököst szüljön. A korabeli mércével is rendkívül művelt és felvilágosult Katalin azzal szembesül, hogy az orosz udvar erőszakos és civilizálatlan. A nők nem tanulhatnak, mert minek, a férfi kegyencek és vezetők zöme pedig a cárhoz hasonlóan hedonista, részeges vagy korlátolt.

Ha a desszert mellé svéd katonák levágott fejét szolgálják fel a vacsorán, senki sem lepődik meg, a poharak törése-zúzása pedig túlmutat önmagán.

Nemcsak egy úri szokás, hanem arra is utal, ahogy egy értékkel – mint az ország, a nép vagy az élet – a vezetők bánnak. Az első és még néhány sokk után Katalin végül nem kétségbe esik, inkább makacsul elszánja magát, hogy megreformálja és felvirágoztatja az országot.

Nicholas Hoult és Elle Fanning (Forrás: IMDb)

Elhisszük ennek a lánynak, hogy képes felnőni a feladathoz?

Azokban a filmekben és sorozatokban, amik a főszereplő hőssé válásának útját kísérik végig, mindig az egyik kardinális pont, hogy nézőként végül is elhisszük-e nekik, hogy tényleg megcsinálták. Másképpen megfogalmazva, sikerül-e az alkotóknak a játékidő miatt sűrítve, mégis hitelesen bemutatni a jellem, a személyiség formálódását úgy, hogy közben nézőként tudjuk, hogy az életben mennyire sok idő, mennyi kisebb-nagyobb tapasztalat, felismerés és belső munka vezet a valódi változásokhoz.

Az okos forgatókönyv és Elle Fanning alakítása pedig együttesen átmegy a teszten, azaz érzékletesen mutatja be ezt az egyet előre, kettőt hátra típusú, nehézkes folyamatot úgy, hogy közben működő dramaturgiai íve is legyen. Katalin próbálkozásai, a hibái, majd az újabb próbálkozásai ritmusából elkezd felépülni egy egyre erősebb nő alakja. Az a lány, aki korábban képes volt színes macaronnal etetni egy ujjait és látását vesztett katonát a bűzös-mocskos fronton, tudatos, megfontolt, illetve szó szerint harapós nővé érik, akivel jobb vigyázni.
Katalin átalakulása mellett végig ott látjuk a férjét, III. Pétert, a kettősük közt vibráló, lendületes dinamika pedig a sorozat legerősebb eleme. Péter nemcsak a hőst ellenpontozó, funkcionális árnyék vagy legyőzendő ellenfél, hanem a maga jogán érvényes és élő karakter, aki minden szörnyű hibája ellenére részvétet is ébreszt. A nárcisztikus cárt alakító Nicholas Hoult annyira jó a szerepben, hogy sokszor simán lejátssza a színről Fanninget. Igaz, a komolyság (amit jórészt Katalin képvisel) ritkán látványos – ehhez képest egy infantilis, a következményekre vak és csupán mások szadista bántásában kreatív fickót eljátszani alapvetően hálás feladat. Hoult képességeit dicséri, hogy nem csúszik át az olcsó ripacskodásba.

Nicholas Hoult és Elle Fanning (Forrás: IMDb)

Katalin és Péter figurája úgy kering egymás körül a tíz epizódos első évadban, mintha eszmék, értékrendek csatáját is látnánk, nem csak két ember személyes drámáját. Ez a szimbolikus sík pedig tulajdonképpen nagyon is illik ahhoz a századhoz, amiben olyan filozofikus gúnyiratok születhettek, mint a Candide című szatirikus regény.

Ki tud királlyá válni a saját életében?

Annak a bizonyos történelmi hiteltelenségnek is jórészt az az oka, hogy a Nagy Katalin – A kezdetek elsősorban egy erősen szatirikus, a napjainkra is reflektáló sorozat.

A történelmi kosztümös filmek hagyományain belül marad, de folyamatosan feszegeti azok határait és gátlástalanul játszik velük.

Néha anakronisztikus a zene, a 18. századi ruhák szabásában mai vonalakat fedezünk fel, és a metszően szellemes párbeszédekben újra meg újra kiszólnak valamilyen modern jelenségre. Az egyéni ízlés kérdése, hogy ez a fajta pimasz, kikacsintós humor és stílus kinek tetszik. Nekem nagyon, mert okosan oldották meg, inkább az a kifogásom, hogy ennyi cselekmény elfért volna nyolc epizódban is.
Annyi viszont biztos, hogy a végeredmény egy különös fikció lesz, amiben a 18. századi valóságot a 21. századdal fűszerezik. A sorozat így olyan filmek nyomában menetel, mint a Sofia Coppola rendezésében készült Marie Antoinette, és főleg Yorgos Lanthimos Oscar-díjas A kedvenc című filmje – aminek egyébként Tony McNamara volt az egyik forgatókönyvírója és Nicholas Hoult is kapott benne egy fontos szerepet.

És ahogy a szatíra kiváló kereteket teremt ahhoz, hogy markánsan ellentétes álláspontokat ütköztessen szórakoztatóan és elgondolkodtatóan egymás mellett, azt is sikerült megoldani, hogy az udvar jellegzetes figurái is emlékezetesek legyenek. Az abszurdan bunkó és kíméletlen világban, amibe Katalin csöppen, többféle megküzdési stratégiát látunk működni. Az intelligens és művelt, de gyáva politikusét (Sacha Dhawan), az egyház érdekeit a felvilágosodás eszméivel szemben védő ortodox püspökét (Adam Godley), a felvágott nyelvű ex-nemes szolgálóét (Phoebe Fox) vagy a jelen szépségeit értékelni képes, életigenlő szeretőét (Sebastian de Souza). Ki az, aki a nehéz helyzetben önazonos tud maradni, ki fejlődik, ki az, aki behódol, ki az, aki manipulál, ki az, aki megtörik? Mit lát és tanul ezekből a cári pár? Az uralkodás sok mesében annak a szimbólumaként is értelmezhető, hogyan irányítjuk az életünket, és ez a sorozat nagyon hasonló kérdéseket feszeget:

ki tud felnőni az irányítás és a felelősség feladataihoz – úgy egy ország számára, mint a saját életében.

A Nagy Katalin – A kezdetek című sorozat 1. évada megnézhető az HBO GO kínálatában.

Ha úgy érzed, az itt felvetett gondolatok közül néhány, vagy akár több is megszólított, gyere beszélgetni a Nők Lapja Szövegelő csoportjába!

(Kiemelt kép: Elle Fanning Forrás: IMDb)