Hogyan lett egy naiv kislányból Európa egyik legnagyobb uralkodója?

A Nagy Katalin – A kezdetek az év eddigi egyik legjobb sorozata: pimasz szatíra, ami csupán inspirálódott a valós eseményekből. Ez nem jelenti, hogy ne lenne tele látványos jelmezekkel és díszletekkel, csak az alkotókat sokkal izgalmasabb kérdések foglalkoztatták, mint hogy csupán történelmi képeskönyvet forgassanak.

Hogyan lett egy szentimentális és naiv kislányból az a nő, aki Európa egyik legnagyobb uralkodójaként irányította Oroszországot, miközben olyan legendás gondolkodókkal levelezett, mint Diderot vagy Voltaire? Alig futott le tavaly ősszel Helen Mirren főszereplésével a már idősödő II. Katalinról szóló sorozat, tavasszal megérkezett a cárnő hamvas ifjúságát bemutató Nagy Katalin – A kezdetek. Ha viszont utóbbitól valaki azt várja, hogy hiteles történelmi képeskönyvként meséli el a német hercegnő trónhoz vezető útját, csalódni fog.

Egy alkalmanként igaz történet

Tony McNamara a forgatáson (Forrás: IMDb)

A fenti, főcím alá biggyesztett megjegyzés azonnal fityiszt mutat a klasszikus történelmi filmeknek, hiszen a sorozatot vállaltan csupán megihlették a valós események, aztán önfeledt játékba kezdett velük. Ez a játékosság leginkább szatirikus, időnként sokkoló, de mélyen szimbolikus is. Úgy tűnik, mintha a saját színházi drámáját képernyőre adaptáló Tony McNamarát inkább olyan örök érvényű kérdések érdekelték volna, mint hogy mi tesz alkalmassá az uralkodásra? És mi köze van mindennek a felnőtté váláshoz? Mik azok a beavató felismerések és elköteleződések, amik érett emberré tesznek, és mik azok a viselkedésformák, amikkel felnőtt testben is csak gyerekek maradunk? Mindehhez pedig kitűnő színészek asszisztálnak látványos ruhákban és díszletek közt, szellemesen pergő párbeszédekkel szórakoztatva.

Egy felvilágosult nő találkozása az orosz udvarral

Kiindulópontként maradhatunk tehát annyiban, hogy a szigorú történelmi hitelesség nyilvánvaló hiánya nem kell hogy bárkinek kedvét vegye a Hulu Nagy Katalinról szóló sorozatától, sőt. Csak senki se akarjon ebből tájékozódni a történelmi eseményekről, a régiek életmódjáról – ami azt illeti, a filmek és sorozatok valójában amúgy is alkalmatlanok erre, inkább olvassunk melléjük megbízható könyveket és cikkeket.
Ha a főszereplőket vesszük – mert az első évadban legalább annyira fontos szereplő Péter cár is –, az igazi II. Katalin például már 33 éves volt, mikor vértelen katonai puccsal trónra került. III. Péter pedig nem Nagy Péter cár fia, hanem volt köztük öt másik Romanov-uralkodó, és majdnem fél évszázad.
A sorozat kezdetén viszont Katalin egy ártatlanságában és naivitása miatt gyermeki fiatal nő, III. Péter pedig egy szeszélyes, a dicső apa árnyékától frusztrált, de amúgy gyakran érzéketlen kéjenc. Egyáltalán nem az az eszményi és romantikus férj, akit a lány elképzelt magának. Katalin álmai és az orosz valóság közti különbség mellbevágó, illetve konkrétan hasba, ahogy azt Péter be is mutatja mindjárt az első epizódban.
A palotában feltűnő fekete szereplők egyébként pont nem a lazán kezelt történelmi hitelesség képviselői. A források szerint több „mór” is élt a cári udvarban, például a tábornok, hadmérnök, Reval kormányzója Abram Petrovics Hannibal. Őt Nagy Péter cár szabadította fel, és állítólag ő a költő Alekszandr Puskin dédapja.

De térjünk vissza az elejére!
A sorozat azzal indul, hogy az idealista Katalin megérkezik a cári udvarba, hogy feleségül menjen Péterhez. Mint kiderül, a lányt azért választották, mert ugyan részben orosz származású, a családja nem elég befolyásos ahhoz, hogy a későbbiekben bármilyen módon zavart keltsen. Ahogy az egyik udvarhölgy egy ponton közli is a cárnéval, nem több ő a palotában, mint egy „tolerált méh”, akinek egyetlen feladata, hogy örököst szüljön. A korabeli mércével is rendkívül művelt és felvilágosult Katalin azzal szembesül, hogy az orosz udvar erőszakos és civilizálatlan. A nők nem tanulhatnak, mert minek, a férfi kegyencek és vezetők zöme pedig a cárhoz hasonlóan hedonista, részeges vagy korlátolt.

Ha a desszert mellé svéd katonák levágott fejét szolgálják fel a vacsorán, senki sem lepődik meg, a poharak törése-zúzása pedig túlmutat önmagán.

Nemcsak egy úri szokás, hanem arra is utal, ahogy egy értékkel – mint az ország, a nép vagy az élet – a vezetők bánnak. Az első és még néhány sokk után Katalin végül nem kétségbe esik, inkább makacsul elszánja magát, hogy megreformálja és felvirágoztatja az országot.

Nicholas Hoult és Elle Fanning (Forrás: IMDb)

Elhisszük ennek a lánynak, hogy képes felnőni a feladathoz?

Azokban a filmekben és sorozatokban, amik a főszereplő hőssé válásának útját kísérik végig, mindig az egyik kardinális pont, hogy nézőként végül is elhisszük-e nekik, hogy tényleg megcsinálták. Másképpen megfogalmazva, sikerül-e az alkotóknak a játékidő miatt sűrítve, mégis hitelesen bemutatni a jellem, a személyiség formálódását úgy, hogy közben nézőként tudjuk, hogy az életben mennyire sok idő, mennyi kisebb-nagyobb tapasztalat, felismerés és belső munka vezet a valódi változásokhoz.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Hogyan állják meg a helyüket a színészek ezekben a nehéz szerepekben?
Mi az egyetlen gond a sorozattal?
Kinek ajánljuk?
Próbáld ki most kedvezményesen!