Tanulságos történet a jószívűségről és az önzetlenségről. A Nők Lapja 2020/33. számának Mese rovata.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kíváncsi, izgága vidra. Egy nap a folyóban úszkálva csodaszép, ezüstösen csillogó halat fogott. Olyan szép, olyan különleges volt az a hal, hogy a vidra úgy érezte, nem is illene csak úgy felfalnia, hanem oda kéne adnia valami nagyon fontos személynek ajándékba.
– Annak adom ezt a halacskát, aki a legnagyobb hatalmú uralkodó égen és földön – döntötte el büszkén a vidra. Meghallotta ezt egy közeli kövön üldögélő zangrang madárka, akinek nagyon tetszett a hal, szívesen megette volna.
– Add nekem azt a halat, vidrácska! Honnan tudod, hogy nem én vagyok a legnagyobb hatalmú uralkodó égen és földön?
A vidra gyanakodva nézett a madárra.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Vajon hogyan végződik a történet?
Próbáld ki most kedvezményesen!