Mit érdemes tudni a neuropátiás fájdalomról? Például azt, hogy nehezen diagnosztizálható és kezelhető.

Eddigi életem során nem sok dolgom volt a fájdalommal, egyszer azonban hat hétig fájt a hátam. Bár elviselhetetlen nem volt, de lelkileg annyira meggyötört – egyrészt a testem működésének tökéletességébe vetett hit megrendülése, másrészt az állandó nyomás, szúrás –, hogy teljesen elkeseredtem. Mások ennek a százszorosával élnek együtt nap mint nap, és ők nagy részben nők.
A fájdalom alapvetően jó dolog: aki nem lát vagy hall, az számíthat hosszú és teljes életre, de aki fájdalomérzet nélkül születik, általában nem éri meg a felnőttkort. Ennek kapcsán arra tippelnénk, hogy azért nem jó fájdalom nélkül élni, mert a beteg nem veszi észre, hogy rátenyerel a sütőlapra, holott az a sokkal veszélyesebb, hogy nem tudja megállapítani, hogyha mondjuk félrelép, hiszen nem fáj a bokája, vagy ha fertőzése van, nem fáj a torka, így a betegség addig terjedhet, amíg kezelhetetlenné válik. Ha nem éreznénk fájdalmat, egyszerűen tönkretennénk a testünket, anélkül hogy észrevennénk. A fájdalom tehát általában egy tünet: annak a jele, hogy valami nem stimmel. Ez a normál fájdalom, aminek hatására a beteg valahogy megoldja a problémát, azaz gipszbe teteti a lábát, kiveteti a vakbelét, vagy megműtteti a csípőjét.
Sajnos azonban nem csak ez a fajta fájdalom létezik, hanem az úgynevezett krónikus vagy neuropátiás fájdalom is. Ez olyan fájdalom, ami kívülről nézve indokolatlannak tűnik, hiszen semmilyen kimutatható okot nem találnak rá az orvosok. Több fajtája is létezik, de mindegyikre igaz, hogy az idegrendszer hibás működése okozza. Azok a betegségek, melyekben ez gyakran előfordul, tipikusan autoimmun betegségek, amelyek nagyobbrészt a nőket érintik.

Hiába a gyógyulás, a fájdalom marad

Talán a legismertebb példa ezek közül az övsömör, amelyet a bárányhimlőt okozó vírus válthat ki, évekkel, évtizedekkel a fertőzés után. Az övsömörnél nem a tünet – a kiütések deréktájon – okozza a gondot, hanem a tünetek elmúlása után is fennálló fájdalom, ami nem múlik el. Ebben az esetben a vírus tönkreteszi a fájdalomérzékelést, az idegek folyamatosan impulzusokat küldenek az agyba, holott nincs semmilyen sérülés: ez a neuropátiás fájdalom.
Egy másik fajta krónikus fájdalom, ami eltér a normálistól, a központi érzékenység (central sensitivity), ez például a fibromyalgiában szenvedő betegeknél fordul elő: ebben az esetben az idegek normál módon működnek, de az agy és a gerincvelő felerősíti a fájdalomüzeneteket, azaz a beteg sokkal nagyobb fájdalmat él át, mint ami „indokolt” lenne. Ennél a típusú fájdalomnál a betegek érzékenyek a nyomásra illetve a hőre – ez kognitív problémákat is okoz, mert az agy gyakorlatilag minden bejövő információt felerősít és fájdalommá változtat. Ezt a betegséget Lady Gaga hozta be néhány éve a köztudatba, az énekesnő ugyanis ebben a gyógyíthatatlan kórban szenved.
Ritkább, de ugyanolyan nehezen kezelhető a komplex regionális fájdalom szindróma, mely a végtagokat érinti, és általában valamilyen sérülést követően alakul ki; ebben az esetben is az a helyzet áll fenn, hogy a beteg gyógyult, de a fájdalom egyre elviselhetetlenebb.
Vannak ennél sokkal kevesebb fájdalommal járó neuropátiás fájdalmak is, ezek az okozója a kezeletlen cukor- vagy az alkoholbetegség, melyek más okból kifolyólag, de ugyanúgy az idegeket támadják. Ezeknek a kezeléséhez azonban „inkább a betegnek a segítsége szükséges, mi csak kúrálunk, a természet gyógyít. Egy alkoholbeteg leszokhat az italról és akkor van esélye rá, hogy a fájdalma csökkenjen. A nehezebben kezelhető betegségeknél lesz nagyobb a mi szerepünk” – mondja Dr. Nagy János, a SOTE családorvosi tanszékének oktatója.

Nem tünet, maga a betegség

Ha normál fájdalommal van dolgunk, a fájdalom okát megszüntetjük, és nagyjából rendben leszünk, de a neuropátiás fájdalomnál ez nem ilyen egyszerű. Ilyenkor az idegsejtek jelzéseit kell blokkolni, vagy másik idegsejtjelet kell előállítani, ami blokkolja a fájdalomüzenetet. A kezelés sajnos nagyon bonyolult, nem utolsó sorban azért, mert a betegek nem kerülnek – itthon egyébként is alig előforduló – szakemberekhez. A háziorvosok többsége a nőket, akiknek nagy része az idősebb korosztályból kerül ki, nem igazán hallgatja meg. Ha azt mondja a beteg, hogy fáj, akkor az orvos felírja a fájdalomcsillapítót, és már mehet is haza. A komplex fájdalomzavarok esetén viszont a fájdalom nem tünet, hanem maga a betegség, ezért aztán a fájdalomcsillapítók szinte semmit nem hatnak. Ez a nőknél tízszer olyan gyakran fordul elő, mint a férfiaknál. Sokféle krónikus fájdalom létezik, ezek közül csak a klaszter fejfájás, a köszvény okozta fájdalom és az arcidegzsába gyakoribb a férfiaknál, mint a nőknél. Érdekes is, hogy ezeket a „férfibetegségeket” szinte mindenki ismeri, de ki hallott például a komplex regionális fájdalomzavarról? Szinte senki, ennek pedig az az oka, hogy nem csak a fájdalomkutatás, de a közbeszéd is ignorálja a nők fájdalmát, holott ez a betegség például iszonyatos szenvedést tud okozni: az említett komplex regionális fájdalom szindrómánál egy apró húzódás hatására néhány héttel később a végtag bevörösödik és begyullad, és hónapokig vagy évekig okoz iszonyatos kínokat. A beteg még a ruhát sem bírja el a fájdalmas testrészen, sőt még ha ráfújnak, az is elviselhetetlenül fáj. Az SLE (szisztémás lupus erythematosus) is azok közé a betegségek közé tartozik, melyek tízszer gyakrabban érintik a nőket, mint a férfiakat, ez is egy nagyon sok fájdalommal és kimerültséggel járó autoimmun betegség. A reuma és a szklerózis multiplex is négyszer gyakoribb a nőknél, mint a férfiaknál, és ezek mind neuropátiás fájdalommal járó betegségek.
Az orvostudomány egyelőre nem tudja teljesen pontosan, hogy miért a nők érintettebbek a krónikus fájdalommal járó betegségekben, de az tudományosan elfogadott tény, hogy a nők alapvetőebben érzékenyebbek a fájdalomra, azaz erősebben érzik azt, kisebb inger is kiváltja, mint a férfiaknál. Bár ez nem nagy különbség, nem is ez a magyarázat a fájdalomzavarokra, hanem inkább interakció a hormonok és az immunrendszer között. Úgy tűnik, hogy a nőknél gyakoribb az alacsony szintű, de folyamatosa gyulladás a szervezetben, és ezen belül az agyban és a gerincvelőben is.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Miért nem vették sokáig komolyan az ilyen tünetektől szenvedőket?
Hogyan segíthetnek az orvosok a krónikus fájdalommal élőkön?
Mi a legfontosabb a kezelés során?
Próbáld ki most kedvezményesen!