Interjú a virágkötészet hazai fenegyerekével

Németh Attila az a virágkötő művész, aki ha rád néz, azonnal egy virágkompozíció jut eszébe rólad. Egyáltalán nem találja unalmas virágnak a szegfűt, imádja a szecessziót, a nagypolgári századfordulós nosztalgiát, szerinte igenis van helye a giccsnek, otthon mégis a letisztultságban érzi jól magát – egyetlen pálmafájával. Interjú.

Ahogy a Pauler utcában sétálok Attila virágüzlete felé, még mindig érzem az egykoron lüktető alkotói légkört, a pezsgő művészi élet szellemét a polgári Krisztinavárosban. A múlt században is írók, költők, zeneszerzők, művészek éltek a környéken, a sarkon álló Déryné kávézóban olvasták a napi nyomtatott sajtót, ott vitatták meg a közéleti helyzetet és szerelmi életüket. Ha Márai Sándor szokásos kávéja után most itt sétálna haza, akkor egész biztosan ő is betérne Attilához virágcsokorért, hogy Lola feleségét kiengesztelje.
Most, miközben helyet keresünk valamelyik bisztróban a sok közül, úgy látom, mintha maga a Pauler utca lenne Attila lakása, otthonosan jön-megy, én pedig nevetek magamon, ahogy alacsony termetemmel kapkodom a lábam a nálam majd kétszer magasabb virágkötő után. Nem titok, az én esküvői csokromat is ő készítette, azóta tudom, hogy fogok én még vele beszélgetni arról, hogyan lépett túl – elsők között – az egyencsokrokon, a krepp papíron és a celofánon, és arról is, hogy milyen érzés lehet a nap nagy részében flow-élményben dolgozni. Patinás rendezvények, gálák, konferenciák virágdekorációiért felel, neves színművészek csokrát készíti, számos versenyt nyert el. Virágkompozíciói megszólítanak, védjegye az izgalmas, részletgazdag ízlésvilág. Jeremy Irons feleségének készített virágot, operabált díszített, Nők Lapja címlapunkon pedig Pokorny Lia kezében is az ő csokrát látjuk.

 Tudatosan készültél erre a pályára vagy a szerencsének is köszönhető, hogy megtaláltad a virágkötő művészetet?
A természet- és a növényszeretetet a vidéken élő nagyszüleimtől kaptam. Gyerekkorom nagy részét náluk töltöttük, a lovardában, az utcán, a gabonaföldön, nagymamám kertje pedig mindig tele volt virágokkal. Óvónő édesanyámmal pedig sok kreatív dolgot készítettem, emlékszem, karácsonykor imádtam pattogatott kukoricából és színes karikából láncot készíteni a karácsonyfára vagy diót festeni. Először a kertépítést, tájtervezést céloztam meg, de időközben Imre Kata virágkötő mesterhez kerültem, aki nagy hatást gyakorolt rám. Ő már akkor struktúrát adott a csokroknak, amikor még Magyarországon egyáltalán nem volt hagyománya a kreatív, művészi virágkötészetnek.

Említetted, hogy mély vízbe dobott téged.
Olyan feladatokat kaptam Katától, amit a többiek nem. Például amíg elment áruért, rám bízta az üzletet. Akkor még nem tudtam igazán, hogy mi is a célja az oktatómnak, de most már nagyon hálás vagyok neki, mert akkor tanultam meg kezelni a stresszes helyzeteket. Sokan ilyen helyzetben visszaélnek ezzel a fajta bizalommal. Most nekem kell ezt a főnök-alkalmazott viszony fenntartását tanulnom, mert hajlamos vagyok nagyon közvetlen és baráti kapcsolatot kialakítani. Bár értek már kellemetlen élmények ebből kifolyólag, továbbra is megadom a lehetőséget minden alkalmazottamnak.

Szerinted a kreativitás adottság vagy tanulható a szakmádban?
Van egy velünk született látásmód, érzék, de azt hiszem, valamennyire fejleszthető is. Jó, ha az ember precízen, aprólékosan dolgozik, de emellett még az is fontos, hogy magától is kitaláljon egy új kompozíciót vagy stílust.

Mitől függ szerinted ez a látásmód?
Az ember lelkületétől, hogy valaki mennyire nyitott, befogadó, mennyire tudja inspirálni egy film vagy egy zene. Ha ránézek egy képre, vagy zenét hallgatok, azonnal eszembe jut egy új ötlet. Sokat járok kiállításokra, imádom az új design dolgokat, képzőművészetből is sokat merítek. 

Ezeket az impulzusokat elraktározom magamban, és később egy hangulat, színkombináció, vagy érdekes forma képében újra eszembe jutnak.

Virágkötő versenyeken gyakran olyan feladatot is kapunk, hogy egy kiválasztott operadarab hangulatát kell visszaadnunk csokor formájában, vagy egy festményhez virágkompozíciót megálmodnunk. Szerintem a mi szakmánk összemosódik sok más területtel. Ahhoz tudnám hasonlítani ezt az alkotást, mint ahogyan egy festő az üres vásznán a festéket elkeni, ami egésszé áll össze és ki tudja vele fejezni az érzéseket.

Zenéről, festményről jut eszedbe egy csokor, de ismert celebritásoknak is személyre szóló virágokat készítesz. Rólam is eszedbe jut egy csokor, ahogy beszélgetünk?

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Miben tudnak segíteni az emberek mindennapjaiban a virágok?
Milyen virágokkal dolgozik Attila a legszívesebben?
Hogyan fér meg nála egymással a giccs és a minimalizmus?
Mi a véleménye a hazai virágkötészet-oktatásról?
Próbáld ki most kedvezményesen!