Hogyan lehet ma valaki jó pótanya? A Nők Lapja 2020/31. számának Család rovata.

Hogyan találhatják meg magukat a nők a pótmama szerepében ma? Mi okozhat számukra nehézséget ebben a kapcsolódásban? A pszichológus szerint például az, ha a velük szemben támasztott elvárások tisztázatlanok, vagy ha nem fogadják el a féltékenység fájdalmát.

1.

Rita tíz éve él a férjével, Ivánnal, aki a megismerkedésükkor épp egy éve vált el, és a volt feleségével közösen nevelte a négyéves Bencét.
– Az ismerkedés fázisában szerintem nagyon fontos – emlékszik vissza Rita –, hogy milyen ösztönösen, automatikusan veszed át a gyerekgondozási feladatokat a gyerek apjától, és ő milyen ösztönösen, automatikusan tolja át neked. Fürdetés, biliztetés, öltöztetés, esti mese stb. Hallottam olyan párokról, ahol az új társ ettől elzárkózik, de nekem anno meg sem fordult a fejemben. Erre ma már sokkal tudatosabban figyelnék, mert később visszacsapott. Volt ugyanis két év, amikor Bence velünk élt, mert az anyukája ösztöndíjjal külföldön tanult. Akkor hirtelen minden a nyakamba szakadt: én jártam szülőire, én sütöttem muffint az iskolai vásárra, és többnyire én tanultam vele. Végül egyszer kirobbant belőlem, hogy nekem ez túl nagy teher. Szerencsére észbe kaptunk a férjemmel, és utána már nagyobb részt vállalt a gyerekkel kapcsolatos teendőkből.
A másik tapasztalatom, hogy akármilyen nyugodt, indulatoktól mentes a válás, a gyerek mindig harcszíntér marad. Például Iván hajlamos volt felfedezni a fiában az anyja olyan tulajdonságait, amelyek miatt elvált tőle. Gyakran rászólt, hogy „ez lehet, hogy a mamánál így van, de itt nem”. Bence pedig nyilván nem tudott egyik napról a másikra változtatni a szokásain, így inkább magába fordult, vagy épp az apja ellen. Sokszor éreztem úgy, hogy csak én akarom azt, ami a gyereknek igazán jó, mert a srác szülei nem látnak túl a saját kicsinyes sérelmeiken.

A szakértő:
– Ha ebben az érzelmileg megterhelő helyzetben valaki túl önfeláldozó, az ugyanolyan probléma lehet, mint ha elutasító, rivalizáló, vagy képtelen megbékélni a gyerekkel – mondja Fischer Eszter pszichológus. – A mostoha szerepéhez tudatosság, feszültségtűrés, nagyvonalúság és tapintat szükséges, ez persze egy ideál, aminek nem felelhet meg mindenki, de azért érdemes rá törekedni. Kompromisszumkészség nélkül sem megy, hiszen a mozaikcsaládban eltérőek az érzelmi érdekek. Az új feleség új alapokra helyezett, saját életet akar építeni, a gyerek a régi életét akarja megőrizni az apjával. A férj két tűz közé kerülhet, mivel sem a feleségét, sem a gyerekét nem szeretné megbántani. Senkinek sem teljesülhetnek maradéktalanul a kívánságai, de fontos, hogy ne olyan kompromisszum szülessen, amelyben valakinek aránytalanul sérülnek az érdekei.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Még 2 történet és a hozzájuk kapcsolódó szakértői reakciók.
Próbáld ki most kedvezményesen!