Ki ne találkozott volna azzal a kellemetlen érzéssel, hogy a várost járva egyszer csak vécére kellett mennie. A jobb-rosszabb megoldások között persze ott találjuk a közvécéket is, de ezekről sokunkban még mindig az a kép él – joggal –, hogy rettenetes állapotban lévő helyek, ahonnan inkább elmenekülnénk. Csakhogy közben a helyzet változott. Még mindig kevés a közvécé Budapesten, viszont a meglévők közül egyre több éri el a 21. századi szintet.

Ne igyál annyit, mert béka nő a hasadban – ezt elég sokszor hallottam gyerekként. Aztán megtanultam, hogy vannak helyzetek, amikor csínján kell bánni a vízzel. Például indulás előtt. Mármint hogy indulás előtt eleve el kell menni pisilni, ezt valószínűleg a legtöbbünknek már gyerekkorban megtanították, mert útközben vagy a városban akkora macera a pisiléssel foglalkozni. És helyben is vagyunk. Legyünk akárhány idősek, amint kilépünk az ajtónkon, a pisilés egy megoldandó üggyé válik. Itt tudnának mesélni a kismamák, a szervi gondokkal küzdők, azok, akik közterületen dolgoznak, de a szorongásra hajlamos emberek is, merthogy ez utóbbi idegesebbé teszi a húgyhólyagot is. És úgy általában a nők, akiknek kisebb a hólyagjuk, és emiatt gyakrabban kell vécére menniük.
Ha az embert a városban éri a mehetnék, alapvetően három megoldás közül választhat – hacsak persze nem bokorban végzi a dolgát, amivel nemcsak közegészségügyi problémák vannak, hanem – mivel szabálysértés – meglehetősen drága, ha rajtakapnak a rendőrök.
Az egyik civilizált módja a vécézésnek, hogy bekéredzkedünk egy vendéglátóipari egységbe, vállalva, hogy vagy fogyasztunk valamit (újra iszunk?), vagy esetleg megsemmisítő tekintettel elhajtanak, hogy mit képzelünk. Második lehetőségként ott tornyosulnak a városi plázák, mint fix pontok, amiknek a mosdójában az ember könnyíthet magán. A harmadik választási lehetőség a nyilvános vécé, amire nem sokkal ezelőtt még azt írtam volna, hogy itt nem olyan rózsás a helyzet – ez a véleményem viszont sokat árnyalódott az elmúlt napokban, hamarosan el is árulom, hogy miért.

Nyilvános illemhely a Műcsarnoknál.

Bevallom, a vécék állapota afféle minimánia nálam. Meggyőződésem, hogy az emberi méltóságunkhoz és az egészséges életfeltételekhez való jogunkhoz hozzátartozik, hogy kulturált körülmények között végezhessük a dolgunkat. Ráadásul sokat elárul az adott helyről, városról, országról, hogy milyen állapotban tartja a vécéit, mennyire veszi figyelembe azt a nagyon alapvető testi funkciót, hogy az ember nemcsak eszik-iszik, hanem ürít is. És nemcsak az étkezés-ivás követel meg higiéniai sztenderdeket, hanem ez utóbbi is. Szóval magamban pontozgatni szoktam a mosdókat, és volt már, hogy nem mentem többet olyan helyre, ahol kiábrándítóan szutykos és hiányos állapotban találtam – hiába volt egyébként a cukrászda/kocsma/étterem többi része hangulatos és csalogató.

Mert mi legyen minimum egy vécében?

  • Tisztaság: látszódjon rajta, hogy valóban rendszeresen takarítják és fertőtlenítik. Igen, a mosdót használók egy része sajnos nem hagyja rendben maga után a vécét, de ez igazából nem lehet kifogás az üzemeltető/tulajdonos részéről.
  • Vécépapír és szappan.
  • Működjön: amikor négy vécéből három nem üzemel egy mosdóban, akkor nagy eséllyel nem egyik napról a másikra romlottak el mind, hanem nem foglalkoztak velük, halogatták a javítást.

A téma kapcsán viszont most nem a magántulajdonú bárok, éttermek, kocsmák stb. érdekeltek, hanem inkább a nyilvános vécék aktuális állapota – és mivel Budapesten élek, elsősorban ebben a városban. Ami nemcsak az ország fő- és bő másfél milliós lélekszámával a legnagyobb városa, hanem az elmúlt tíz évben egyre népszerűbb turisztikai célpont is (amin hosszú távon drasztikusan valószínűleg a koronavírus-járvány sem fog változtatni). Tehát a kérdés az, mire számítson az a magyar vagy külföldi, akire a budapesti utcákon tör rá a pisilhetnék.

Irány a 21. századi közvécé!

Nem tudom megmondani, mikor voltam utoljára nyilvános vécében Magyarországon. Gyerek- és kamaszkoromból felidézett tapasztalatok táplálták az előítéletet, hogy ide csak akkor megyünk, ha tényleg nincs más megoldás, és nagyon-nagyon muszáj. Mert a nyilvános vécék sötét, büdös, koszos helyek, nincsenek rendesen felszerelve, és egyébként is, csak el onnan minél gyorsabban.
Ehhez képest kellemesen csalódtam.
Szép nyári napon indultam felfedező útra, a sétához letöltöttem két ingyenes mobilos applikációt a Play áruházból, amik azt ígérték, hogy aktuálisan érvényes adatokkal jelzik, hol van a közelemben nyilvános mosdó. Az egyik a nemzetközi Where Is Public Toilet app, ami, miután a beállítás után érzékelte, hogy Magyarországon, magyarul akarom használni, váltott is magyarra. A másik a Kétfarkú Kutya Párt Pisi Appja (a telefonon ‘Hol pisiljek?’ néven fog megjelenni), ami országosan mutatja, hogy hol tudunk mosdóba menni.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Miért van ilyen kevés közvécé Budapesten?
Mit találunk az felújított közvécékben?
Mi a helyzet a közvécékkel a koronavírus-járvány idején?
Próbáld ki most kedvezményesen!