Pályuk Anna kárpátaljai mesemondó meséje: Nyírfaerdő királya

Tanulságos mese a jószívűségről a Nők Lapja 2020/30. számából.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyírfaerdő, ahol a fák kérge olyan fehéren ragyogott, mint a frissen hullott hó. Hogy miért? Hát azért, mert ezek a nyírfák egytől egyig nagyon kényesek voltak a megjelenésükre. Egy nap elhatározták, hogy királyt választanak; nem a legmagasabb fát, a legszélesebb fát vagy a legöregebb fát, hanem bizony azt, amelyik a legeslegszebb. Minden fa kicsípte magát, lerázták a száraz leveleiket, felemelték az ágaikat, illegették magukat. Sokáig senki sem tudta eldönteni, melyikük a legszebb. Vitatkoztak, kritizálták egymást; mindenkiben találtak kivetnivalót, az egyiknek görbe volt a törzse, a másiknak ritkás a lombja, a harmadiknak foltos a levele. Az erdőnek hosszú időn keresztül nem volt királya.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Vajon hogyan végződik a történet?
Próbáld ki most kedvezményesen!