Krúdy Tamás rovata a Nők Lapja 2020/30. számából.

Normális esetben a feleségem és én reggelenként jóval korábban kelünk fel, mint a gyerekek, különösen nyáron, amikor szünetel az iskola. Ám időnként előfordul, hogy valaki hamarabb ébred, és olyankor mindenféle ötletei támadnak. Így volt ez a minap a hétéves Bernivel is, aki a legszebb álmunkra törte rá az ajtót azzal, hogy „megjöttem!”.
Megfigyeltem, hogy a gyerekekben nincsen semmilyen együttérzés az olyan ember iránt, aki éppen alszik. Az emberek pedig két nagy csoportba sorolhatóak: vannak, akik könnyen ébrednek, és vannak, akik mogorván. Miután Berni megértette, hogy most jobb, ha kimegy a szülői hálószobából, távoztában még annyit mondott, hogy jó, de akkor megnéz egy mesét a laptopon.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Vajon mi lesz a történet tanulsága?
Próbáld ki most kedvezményesen!