Ha egy gyerek Afrikában nyomortelepen él, nem sok esélye van arra, hogy változtasson a sorsán – kivéve, ha lehetősége van iskolába járni. A magyar Afrika Másként alapítvány tehetséges és szorgalmas szegény gyerekek taníttatását támogatja, ám a tevékenysége nem merül ki ennyiben. Például özvegyek és elhagyott feleségek számára szerveznek varrótanfolyamot, akik így a mosható betétek gyártásával bevételhez juthatnak, és nem mellesleg a menstruációs szegénységet is enyhítik. Az alapítvány képviselőivel beszélgettünk arról, mit jelent ma Nyugat-Afrikában nyomornegyedben élni, miért nehezíti meg ez a tanulást, és mi vár a lányokra csak azért, mert nőnek születtek?

Gyerekek sora kelt át a szemetes, mocsaras területen, majd eltűntek a nyomornegyed két lepusztult épülete között. A derekukon kicsike padokat egyensúlyoztak, amiken messziről látszott, hogy házilag barkácsolták össze mindenféle deszkából. A különös menetre Morris Andrea (az Alapítvány volt tagja) lett figyelmes Bamakóban, a nyugat-afrikai Mali fővárosában, amikor mintegy nyolc éve ott élt. Kíváncsian a gyerekek nyomába eredt és így talált rá az Ecolé Chérifoula iskolára, ahol megkereste az igazgatónőt és felajánlotta, hogy szívesen tanítana angolt a gyerekeknek. A magyar nőt örömmel fogadták, de a munkája nem tarthatott sokáig, mert az országban polgárháború robbant ki, és a családjával menekülniük kellett.

Az École Chérifoula iskola épülete. Mali. Fotó: Gyurácz Andrea

Támogatási ötletét a Magyar Afrika Társaság (AHU) karolta fel, és akkori önkéntesükkel, Gyurácz Andreával a malibeli helyzet rendeződését követően visszatért Bamakóba, és két héten át reggeltől estig járták 50 fokos melegben a nyomornegyedet, hogy megismerjék a helyiek életkörülményeit és a gyerekek lehetőségeit (illetve annak hiányát). Ennek alapján indult el 2014-ben, még az AHU szárnyai alatt a bamakói gyerektámogatási program, ami 2016-tól önállóan folytatódott az Afrika Másként alapítvány szervezésében. Mostanra három országban, mintegy 200 tehetséges, szorgalmas, de sokszorosan hátrányos helyzetből induló gyerek tanulmányait támogatják – illetve koordinálják ezt a támogatási rendszert, amelybe bárki beszállhat.

A tanulás a legerősebb fegyver, amivel megváltoztathatod a világot.

Az Alapítvány mottója Nelson Mandela apartheidellenes aktivistától, a Dél-Afrikai Köztársaság első fekete elnökétől származik, és azóta a tudományos kutatások is ugyanerre jutottak. A nyomor, a társadalmi és azon belül a nemi egyenlőtlenségek csökkentésében kiemelkedő szerepe van az oktatásnak.

Az Alapítvány fő profilja röviden tehát az, hogy a nyomortelepeken élő okos és eltökélt gyerekek a jó bizonyítványért cserébe tandíjat, tankönyvet kapnak – de ennél sokkal többről van szó, ahogy az kis is derült, mikor az Alapítvány két kuratóriumi tagjával, Gyurácz Andreával és de Jager Katalinnal beszélgettünk.

Luxus a magánsuliban: csak nyolcvanan egy osztályban

Az állami iskolákban 200-250 gyerekkel indulnak az osztályok, ezzel szemben az Afrika Másként Alapítvány által támogatott magániskolákban csupán 80 körül. És úgy általában, a tanulás keretei itt elképesztően messze esnek attól, amit mi ismerünk.
Az Alapítvány Maliban, Szenegálban és Ghánában aktív, előbbi két országban franciául, utóbbiban angolul folyik az oktatás minden iskolában – akkor is, ha a gyerekek csak a törzsi nyelvükön beszélnek. A helyi iskolarendszerekben a tanulók elvben az első években, a tantárgyakkal együtt sajátítják el a gyarmati korból megörökölt hivatalos állami nyelvet. Gyurácz Andreáék azonban megerősítik azt a sejtelmemet, hogy ez gyakran nem történik meg, és sok jó képességű gyerek azért morzsolódik le, mert így, ebben a formában nem tud megtanulni franciául/angolul.
Ráadásul a mélyszegénység bugyrairól beszélünk, ami eszközhiányt is jelent. Az iskolákban sokszor még a tanároknak sem jut tankönyv, nemhogy a gyerekeknek, nincs füzet, amibe jegyzetelhetnének, amiből otthon tanulnának, tehát azzal kell boldogulniuk, ami nap közben rájuk ragadt.

Galéria | 23 kép

Magyarok, akik jövőt adnak a nyomorgó afrikai gyerekeknek

Magyarok, akik jövőt adnak a nyomorgó afrikai gyerekeknek

Fotó megosztása:

Éppen ezért az Alapítvány tevékenységi köre is egyre szerteágazóbb. A könyvtárprogramjukkal tankönyvet vesznek a támogatott gyerekeknek, akik azt év végén leadják, és utána más gyerekek is használhatják az iskolában. A cél, hogy valamennyi gyereknek jusson tankönyv.
Az iskolák fejlesztése is napirenden van. Az Alapítvány építtetett már tantermet, számítógépes termet, beköttettek ivásra alkalmas vizet és internetet is az iskolába, elindult az informatikai oktatás, rendszeresen visznek és küldenek eszközöket. „Ezer darab ceruza nélkül el sem indulunk”, mondja mosolyogva de Jager Katalin. Ezen túl az Alapítvány azt is támogatja, hogy a tanárok nyári francia/angol nyelvtanfolyamot tartsanak a gyerekeknek, hogy legyen esélyük a tanév során.
Kifejezetten szimpatikus és előremutató, hogy nem magyar önkénteseket küldenek a feladatok elvégzésére, hanem módszereket tanítanak és munkát adnak a helyi, állás és fizetés nélkül tengődő embereknek. Az Alapítvány részéről a kinti feladatok inkább a kapcsolattartásra, a program koordinálására, a családlátogató terepmunkára, a nyári táborok szervezésére irányulnak.

Ezért kell meggyőzni a szülőket, hogy hagyják tanulni a gyereket

Az iskolai fejlesztések mellett legalább olyan fontos, hogy a szülők megértsék, ha engedik és hagyják a gyereküket tanulni, azzal jövőt is adnak neki. A kinti családlátogatások jórészt erről szólnak.
A gyerekek ugyanis aktívan részt vesznek a családi munkamegosztásban, és ha a szülők nem tudják fizetni az iskolát, iskola-előkészítőt, akkor a gyerekek is mennek ki például a piacra dolgozni. A nyomornegyedekben általában több generáció él együtt egy udvarban, a családok 80 százalékában egyik szülőnek sincs állandó állása, aki éppen alkalmi munkához jut, az támogatja a többieket is.

Ráadásul az emberek sokszor csak a saját törzsi nyelvükön beszélnek, a támogatott gyerekek szüleinek 95 százaléka nem tud franciául vagy angolul, és közel ugyanennyien egyáltalán nem jártak iskolába.

Mali. Fotó: Gyurácz Andrea

A gyerekek zöme ezért otthon nem tud segítséget kapni a tanuláshoz – ami még inkább felértékeli a nyári felkészítő táborokat.
Persze mindez fordítva is igaz. Ahol a családban már van valamilyen iskolai végzettség, ott jobban értékelik, ha a gyerek tanulhat, és a gyerek is motiváltabb. Az Alapítvány egyik támogatottja például egy olyan kislány, aki a nagynénje nyomdokaiba lépve orvos akar lenni – és ez meg is látszik a bizonyítványán. A tehetséges és szorgalmas gyerekeket az iskolák az eredményeik alapján ajánlják a programba, de ha egy gyerek eltökélt, az Alapítvány megadja az esélyt. Ilyen volt az a kisfiú, aki az egyik látogatás során állt Gyuráczék elé, hogy ugyan a helyiek nem válogatták be, de tanulni akar. Ő már érettségizni fog, bányamérnök szeretne lenni. Egy gyerek tandíját Maliban havi 3500 forint, Szenegálban és Ghánában havi 5500 forint fedezi, a programban maradáshoz pedig feltétel, hogy a gyerekek elérjenek egy bizonyos tanulmányi átlagot, majd jól vizsgázzanak. Az eredmények biztatóak, a támogatott tanulók 98 százaléka továbbtanul.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Miért nem ismerik az afrikai gyerekek a zebrát és a struccot?
Mennyi egy feleség ára?
Kikből lesz női példa a nyomortelepek lányai számára?
Próbáld ki most kedvezményesen!