Egy megvalósult álom: a Főapátság új elemmel bővítette a földhöz és a gazdálkodáshoz kapcsolódó sokszínű tevékenységét: megnyitotta a sörfőzdéjét. Borrol sok szó esik, sörröl kevésbé, pedig ennek az italnak is nagy múltja van.

Írás, matematika, a számrendszer kialakítása, az első vízvezeték megépítése – ki tudja, mi mindent köszönhet az emberiség a sumér civilizációnak. E tudásnak van egy tudományos szempontból talán kisebb jelentőségű, de mégis, igencsak elismert eleme: a sörkészítés művészete. Az italhoz kapcsolódó szakralitás pedig életre kelt most Magyarországon is, hiszen a Pannonhalmi Főapátság megnyitotta a sörfőzdéjét.

A görögök által később Mezopotámiának elnevezett sumér birodalom vallási szertartásaiban fontos szerepet kapott a sör. Erről tanúskodik az i.e. 2. évezredből származó „Ninkaszi-himnusz”, azaz a „Sörivóknak való” című sumér vers, amelynek sorai Ninkaszi istennőt éltetik – ő a mitológiai források szerint a sörfőzés feltalálója –, s a sörivás örömeiről szólnak. Több évezreddel később egy magyar zenész ezt dalba is öntötte: Szörényi Szabolcs zenéje a Kocsmadalok című albumon hallható – talán nem véletlenül, ezen a lemezen van a híres „Lökd ide a sört” kezdetű nóta is.
„A nádkorsóban édes sör áll, ide hozzám, csapos, kocsmáros, sörfőző! Hadd hajtsam fel a sör áradó tavát, múlatni akarok, hej, múlatni akarok! Iszom a sört, szívem mámorban fürdik, iszom a szeszt, kedvem fellobban, vidám a májam már, boldog a szívem, szívemet kellemes érzés tölti el, és ujjongó májam előtt királynői lepel lebeg; Innin kedve most már megjött, az ég úrnőjének kedve most már megjött. Ninkaszi felelgető éneke” – így szól a dal, amelyet Komoróczy Géza fordításában ismerhetünk.
A historikus múlt ellenére talán meglepő, hogy a Bibliában – a számos borra való utalás és a borról szóló ige mellett – a sörről alig esik szó. Mindez és a szakralitás hiánya azonban nem akadályozta a különféle szerzetesrendeket és kolostori közösségeket abban, hogy a kereszténység italává nemesítsék a sört is. A parasztok például az egyházi adót gyakorta sörben fizették meg, valamint a szerzetesek maguk is főztek sört elsősorban azzal a célzattal, hogy a böjtöt ivással könnyítsék. A gyakori böjt okán aztán folyamatosan javítottak a főzési technikákon, és egyes vélemények szerint – ahogy azt a teológus-blogger, Sitku Tibor elárulja –, ők terjesztették el Nyugat-Európában a komlót is a sör ízesítéséhez.

Pannonhalmi Apátság (Fotó: Nagy Tamás/nőklapja.hu)

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Hogyan lehet a múltat, a tradíciókat modernné tenni?
Hogyan merült föl a sörfőzde létrehozásának gondolata?
Habbal vagy anélkül érdemes-e inni a sört?
Próbáld ki most kedvezményesen!