Hét emberöltő kell ma Magyarországon ahhoz, hogy valaki kitörhessen a szegénységből. De kitörni nagyon nem egyszerű: gyakran a közeg is visszahúz, és meg kell megküzdeni az előítéletek sorával is.

Szerencsére van segítő kéz: a biharkeresztesi Oláh Regina és a kisvárdai Szanyi Vivien példája igazolja, ha van egy jó ösztöndíjprogram, amelynek keretében figyelemmel, óvó törődéssel fordulnak a fiatalokhoz, a legnagyobb álmok sem elérhetetlenek. Ehhez a programhoz azonban értő és a társadalmi felelősségüket felismerő cégek is kellenek. Szerencsére, vannak ilyenek Magyarországon. Jóvoltukból pedig működik a ROMASTER program.

7 generáció

Biztosan sokan vagyunk, akik valamikor a tanulmányaink során elakadtunk: nem ment valamelyik tantárgy, sorra gyűjtöttük a rossz jegyeket. Talán azért, mert kamaszodtunk, de az is lehet, hogy feszült családi helyzet blokkolt minket. Esetleg egész egyszerűen semennyire sem kötött le az iskola. Ilyenkor azok a szülők, akik ezt megengedhetik maguknak, valamilyen módon odaállnak a gyerekük mellé, s ha az kell, másodállást is vállalnak, hogy teljen magántanárra, nyelvtanfolyamra. Korrepetáltatják a gyereket, hogy ne maradjon le a tanulásban, így biztosan bejusson a középiskolába, egyetemre. Mert a szülők tudják, hogy aki lemarad, kimarad. De mi történik akkor, ha egy család mindezt nem engedheti meg magának? Ha a szülő maga is alacsony képzettségű, nincs jó, a családot segítő állása, és nem tud segíteni a gyerekének? Ha a közmunkán megkeresett pénz nem elég arra, hogy a gyerekek, ha rosszul állnak az iskolában, még többet tudjanak tanulni, esetleg magánórára járni? Mi van akkor, ha nincs pénz edzésre, táborokra, fizetős, iskolán kívüli fejlesztő programokra?
A Nemzetközi Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) a társadalmi mobilitásról szóló elemzésében szomorú adatokat közölt a magyarországi társadalmi mobilitásról. Számításaikból kiderült: a szegénységben élő magyar családoknak éppen olyan nehéz előrébb lépni, mint a kasztrendszerben létező Indiában. Döbbenetes adat: egy átlagos, szegénységben élő magyar családnak hét generáció szükséges ahhoz, hogy tagjai az átlagos jövedelmi szintet el tudják érni. Ez lényegében azt jelenti: aki ma Magyarországon szegénynek születik, az is marad. Hét emberöltő (azaz nagyjából 7 x 25-30, azaz közel 200 év) kell ahhoz, hogy valaki kitörjön a szegénységből. Az OECD-átlag 4,5 generáció, Magyarország a 7-tel a tagországok utolsó harmadában van. A legnagyobb mobilitás Dániában van, ahol két generáció már elég ahhoz, hogy egy család kikecmeregjen a szegénységből, a többi skandináv országnál – Norvégia, Svédország, Finnország esetében – 3 generáció kell a változáshoz. Bár Magyarországon is vannak a szegénységben élő családoknak tanulást segítő programok, de ezek összességében pontosan annyira hatékonyak, amennyit ezek az adatok mutatnak.

(Forrás: OECD)

A társadalmi mobilitás szempontjából kulcskérdés a szakma és az érettségi megszerzése, a kutatások azt jelzik, hogy az érettségivel kombinált szakmával lényegesen jobb kereseti lehetőségekhez lehet hozzájutni.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Mekkora bérelőnyt jelent az érettségi megléte a szakmunkás végzettséghez képest? És mekkorát a diploma az érettségihez képest?
Regina és Vivien elmesélik, hogyan sikerült a szegénységből a tanulás útján kitörniük.
Mitől különleges a HBFL ROMASTER Program? Miért olyan fontos a mentorálás?
Próbáld ki most kedvezményesen!