Tanulságos történet arról, hogy lopni nem szabad. A Nők Lapja 2020/29. számának Mese rovata.

Hallottatok már Lusta Lőrincről? Lusta Lőrinc nem ember ám, hanem ló. És nem is akármilyen ló: tündérló! És nem is akármilyen tündérló: Lusta Lőrinc mindennél jobban szereti az almákat, ezért ő az almáskertek őre. Angliában azt tartják az öregek, hogy minden almáskertnek megvan a saját Lusta Lőrince. Ő vigyáz a gyümölcsökre, és ha netán valaki almát próbálna lopni, akkor azt megkergeti, zölden villogó szemeivel megijeszti, olykor meg is harapdálja.
Élt egyszer egy gazda a feleségével. Csinos almáskertjük volt, sok-sok régi fával, termett is benne mindenféle alma: édes, savanyú, piros, sárga, zöld, pitébe való, almalének való. Bár sohasem látták a kertjük Lusta Lőrincét, mindketten hittek benne, hogy ott lapul valahol az almafák között, és minden este, mielőtt hazatértek volna, kitettek neki egy vödör friss vizet meg egy tál tejszínt. Hogy Lőrinc volt-e, vagy sem, azt nem lehetett tudni, de az biztos, hogy másnap reggelre a vödör és a tálka mindig üresek voltak. Néha még patadobogást is véltek hallani a fák között: klipp-klopp, klipp-klopp.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Vajon hogyan végződik a történet?
Próbáld ki most kedvezményesen!