A kérdés nehezebb, mint gondolnád, el is mondjuk, miért. Szoknya, fűző, magassarkú, önkifejezés vagy rabság, avagy a rendszerből nincs menekvés.

Amikor a híres cipőtervezőt, Christian Louboutint arról kérdezte Garance Doré (2006-ban alapított blogjával ő volt egyébként az első influenszer, bár akkor még nem így hívták), hogy szerinte a férfiak mit találnak olyan vonzónak a magassarkú cipőt viselő nőkben, Louboutin azt mondta, hogy a magassarkú lelassítja a nőt, így a férfiaknak több ideje van őt szemügyre venni. „Hiszen mi az értelme annak, ha rohanni akarnak? Én azon vagyok, hogy a tempó lassuljon és a magassarkú cipő nagyon jó erre” – mondta. Mindezt 2013-ban, nem pedig valamikor a múlt században. Valószínűleg egy pillanatig nem gondolt bele, hogy véleményével egy nőket elnyomó rendszert támogat. Évezredek óta nemkívánatos dolognak számít, ha egy lány, nő „mozgásban van” és ily módon kívül esik a férfiak kontrollja alól. A magas sarok odaszegezi a repdeső asszonyt a földhöz, aki fölött így nagyobb hatalma lehet a férfinak.

Én használom a ruhát, vagy az használ engem?

De akkor a magassarkú az elnyomás eszköze volna? Hogyan lehetne, hiszen a többség nem azért hordja, mert kötelező, vagy mert másként nem tekintenék őket nőnek, hanem mert szeretik és az önkifejezés eszközének tartják. Függetlenül attól, hogy mennyire egészségtelen, rengetegen élvezik, hogy a magassarkú egyenesebb tartást ad, amitől szexisnek és nőiesnek érzik magukat. Persze az jó kérdés, hogy miért tartjuk nőiesen szexisnek, ha egy test két tűsarkon billeg, nyilvánvalóan bizonytalan és sérülékeny helyzetben tartva azt.
De nézzük a másik szimbólumot, a fűzőt:

dönthetek úgy, hogy önkifejezésként használom és önként választom? Vagy ha valaki most fűzőt vesz fel, arcon neveti a nőjogi mozgalmakat?

Keskeny a határ elnyomás és önkifejezés között, nem véletlenül, hogy mint megannyi társadalomtudományban, a divatelméletben is 20-30 évente dőlnek meg különféle elméletek. Hogy a két véglet közül melyik igaz? Mindkettő bizonyítására találunk választ: egyes elméletek azt vallják, hogy a divat csak a nők elnyomásában segédkezik, mások pedig azt, hogy mivel a divat az önkifejezés tudatos formája, valójában csak egyfajta felnőtt játék. Ez is jogos érvelésnek tűnik, hiszen kétségtelen, hogy a divatot használhatjuk arra is, hogy erősebbnek, magabiztosabbnak érezzük magunkat. Ha úgy érzed, hirtelen nem tudsz választani az elméletek közül, akkor a lényegre tapintottál: ebben rejlik a divattal kapcsolatos teóriák legnagyobb problémája is. Ez az a kettős természet, ami gyakorlatilag a kezdetek óta feloldhatatlan, és ami leginkább zavarja a társadalomtudósokat is.

A férfiak magassarkúban járnak

Abban hogy mi divatos vagy éppen nőies, a hangsúly a moston van: most nőiesnek, most divatosnak tartjuk. Vegyük a magassarkú példáját, amit most nőiesnek látunk. Pedig hogy így van, az csak egy társadalmi konstrukció, ami alakulhatott volna úgy is, hogy a lapos sarok lesz a nőiesség szimbóluma és a magas a férfiasságé. Ahogyan a cipő karrierje is indult: a magassarkút először ugyanis férfiak hordták, perzsa lovasok azért viselték, hogy cipőjük biztosabban álljon a kengyelben.

Perzsa lovas cipő a 17. századból. (Fotó: Bata Shoe Museum)

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Hogyan tudtak 54 centis cipőtalpakon járni a velencei nők?
Miért nincs mentség arra, ha valaki manapság fűzőt visel?
Már 1904-ben tudtuk? nem menekülhetünk a divat rabságából.
Ezért látták ártalmas szörnynek a divatot 1856-ban is.
Próbáld ki most kedvezményesen!