Rendhagyó útikalauz a Nők Lapja 2020/28. számából.

Ha kirándulást terveznek a Dunakanyarba, tudok egy kihagyhatatlan helyet Esztergom tetején. Babits Mihály és Török Sophie egykori nyaralója ez, ahol a barátokat fogadó, a kutyájával és a kerttel foglalatoskodó költő új arcát is megismerhetjük.

„Ebéd után, elpilledve, tompán / benn ülünk a függönyös verandán. / Kávé gőzöl, édes-erős illat. / És a pasziánszot rakja ujjad.” – írja Babits Mihály 1932-ben Esztergomban. Szavai nyomán szinte érezzük a meleget a tarkónkon, halljuk a forró szél susogását, látjuk a felhőtlen eget. Egy eldugott kis utcában, az Előhegy tetején ma is belekóstolhatunk ebbe a hangulatba, miközben megnézzük, hol töltötték az időt tavasztól őszig Babitsék. A pasziánszhoz használt kártya mása ma is ott van az asztalon. Az a család adta kölcsön a másolat elkészítéséhez az eredeti paklit, akik Babitsékkal valóban összejártak kártyázni.
A költő és felesége 1923 augusztusában járhatott először Esztergomban, művészbarátaiknál. Annyira megtetszett nekik a környék, hogy a barátokat arra kérték, ha tudnak eladó házat, szóljanak nekik. Szóltak. Babits, miután megkapta a Dante Paradicsomának fordításáért járó honoráriumát, a pénzt a tőzsdén befektette, méghozzá olyan szerencsésen, hogy két hét alatt a dupláját érte. Ebből vették meg 1924-ben a rossz állapotú, szoba-konyhás présházat.
– Babitsék vidékre vágytak, kiszakadni a belvárosi zsúfoltságból – kezdi Gerstmayerné Tóth Franciska irodalmi muzeológus, aki a hivatalos nevén MNM Babits Mihály Emlékház felújítását vezette. – A 8. kerületi Reviczky utcában laktak, ahonnan feloldódni, kikapcsolódni jöttek az óriási, teraszos kerttel rendelkező, lassan-lassan felújított és átalakított házba. Hol hajóval, de a legtöbbször vonattal érkeztek, és az állomástól olykor esőben, térdig érő sárban felsétáltak az akkor még beépítetlen városrészbe.

„Mintha szállna”

Ez a kert konkrétan és szimbolikájában is erősen megjelenik Babits költészetében (A gazda bekeríti házát, Hegyi szeretők idillje, Holt próféta a hegyen). Megérkezni a zárt, belvárosi miliőből ebbe a kitárulkozó, elnyúló tájba, fellélegezéssel érhetett fel a filozófus-költő számára. Ahogy Pilinszky János fogalmazta meg: „A barbárság ‚tengerszintje’ felett” élhetett itt, ahol a környék egyik legszebb kilátása nyílik a tájra. A gyárkémény és a lakótelep látványát próbáljuk átugrani, és inkább a bazilikát nézzük, vagy a Hegyfarok, a Gerecse, a Nyerges, a Lábatlan vonulatait, a Duna kanyarulatát! Babitsot is a bazilika látványa ragadta meg először, bár ilyenkor nyáron alig látni a kert zöldbe borult olajfáitól; a levelek rezgésének hangja, ahogy a szél fújja, pont olyan, amilyennek egykor ő hallhatta.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Miért lett Babitséké a nyaraló?
Mire számíthatunk, ha ellátogatunk a házhoz?
Próbáld ki most kedvezményesen!