Mikor veszélyesebb a kismama gyógyszeres kezelése és mikor annak elmaradása a magzat egészségére nézve?

Első terhességem alatt, úgy a 16. héten kitört rajtam egy lázzal és sok folyadékvesztéssel járó vírus. Mivel feltételeztünk, hogy az én esetleges kiszáradásom valamilyen módon hat a magzatra is, és mivel hétvége volt, elmentünk az ügyeletre, bízva abban, hogy ott majd megmondják, milyen kezelés lehetséges az állapotomra való tekintettel. Amikor az ügyeletes orvos számára nyilvánvalóvá tettem, hogy kismama vagyok, szinte elsápadt és azt a meglepő választ kaptam, hogy „eszébe ne jusson bármit is bevenni, egyen rizskását, főtt répát és banánt”. Akkor azt gondoltam: ez a terhesség így hosszabb lehet, mint hittem. Vajon tényleg semmit nem lehet bevenni az ilyen hétköznapi betegségekre sem, mint a gyomorrontás, fejfájás, láz? Mikor veszélyesebb a kismama gyógyszeres kezelése, és mikor annak elmaradása a magzat egészségére nézve?
Ahogy kutakodni kezdtem a témában, egyre erősödött az a benyomásom, hogy a kérdés idehaza meglehetősen megoszthatja az orvos- és gyógyszerész társadalmat. Az orvosok egyik része ugyanis az „inkább semmit” elvet vallja, mások pedig úgy gondolják, hogy kevés az a gyógyszer, amelyik maradandó károsodást okoz, ezért ha a kismama jól-léte (ami értelem szerűen szorosan összefügg a magzat fejlődésével) szempontjából is indokolt a gyógyszeres kezelés, akkor bizonyos orvosságok biztonsággal alkalmazhatók. A megoldás valójában itt is a két véglet között húzódik, amikor a kockázatok és az előnyök mérlegelése után szakértőkkel hozzuk meg a jó döntést (vagy a kisebbik rosszat), ám ez a fajta együttműködés sem teljesen magától értetődő még idehaza.

Egy hatvan évvel ezelőtti gyógyszerbotrány árnyékában

A sok ellenérzést a kismamák gyógyszeres kezelésével kapcsolatban ma is egy régi gyógyszerbotrány és az információhiány okozza. Az óvatosságnak is megvan tehát a maga előzménye, a Contegran-botrány néven is elhíresült jelenség, aminek voltaképp a következménye lett a sokszor talán túlzásba vitt gyógyszertilalom. Ez az eset a ’60-as években sokkoló következménnyel ébresztette rá a kismamákat és az orvosokat arra, hogy milyen káros következményei lehetnek az ellenőrizetlenül szedett gyógyszereknek: a Contegran nevű készítményt terhesség alatt szedő nők gyermekei nagyon sok esetben végtag(ok) nélkül születtek. Csavar a történetben, hogy ezt a készítményt Európa-szerte, főként Németországban éppen a terhesség első trimeszterében jelentkező émelygés és rosszullét ellen írták fel, a benne található thalidomid hatóanyag okozott olyan mértékű magzatkárosodást, hogy gyerekek ezrei végtag nélkül születtek meg ebben az időszakban. Őket Contergan-generációként tartják számon Németországban.

Contergan gyerekek 1960 körül. (Fotó: Wolfgang Hub/Getty Images)

A 2015-ben elhunyt világhírű kutatóorvos, Czeizel Endre, a „másik oldal” úttörőjeként is erre az esetre szeretett hivatkozni – hiszen az eset akkora port kavart, hogy nagymértékben meghatározta a hozzáállást a terhesség alatt szedhető gyógyszerekkel kapcsolatban hosszú évtizedeken keresztül. Ennek azonban az lett a – Czeizel által is gyakran hangoztatott következménye – hogy rengeteg magzat éppen a kismama kezeletlen betegsége miatt lehetett veszélyben. Czeizel a 8300 forgalomban lévő gyógyszerből 41 olyat ismertetett, amelyek kifejezetten ellenjavalltak terhesség, illetve szoptatás alatt. Remélte, hogy ez az ismeret oldhatja a gyógyszeres kezeléssel kapcsolatos aggodalmakat.

Hasznos gyűjtőoldalak vs. információhiány

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Milyen adatbázisok állnak rendelkezésre várandósok és szoptató anyukák számára a különböző hatóanyagokról?
Milyen típusú gyógyszerek ellenjavalltak és mi szedhető biztonsággal?
Miért más szoptatás és miért várandósság alatt gyógyszert szedni?
Próbáld ki most kedvezményesen!