Az ember nem úgy születik, hogy félti magát: a gyerekkori megfázások sosem járnak halálfélelemmel. De akkor miért kezdünk el később annyian rettegni a különféle betegségektől?

A legjobb barátnőm tipikus hipochonder. Egyszer fájt a hasa, és addig hitegette magát, hogy vakbélgyulladása van és perceken múlhat az élete, míg ki nem hívta magára a mentőket. Holott az előző napot is kórházi kivizsgáláson töltötte a nevezett hasfájás miatt. A mentők ahogy azt kell, be is vitték a kórházba, ahol az orvos hathatós munkájának eredményeképpen kiderült, hogy olyan ételt evett, ami felfújta és hasfájást okozott. A belgyógyász a pszichiátriára irányította Orsit. Végül azt megúszta, és azóta a mentőt sem hívja ki mindenféle csip-csup ügy miatt, de a közelgő halál réme sosincs túl távol a gondolataiban.
Most, hogy mindenki kisebb-nagyobb mértékben, de tart az új koronavírustól, a tünetek kiújultak: hol retteg, hogy elkapja, vagy már el is kapta, hiszen nem kap levegőt, hol belenyugvással fogadta, hogy ebbe bele fog halni, és már túl is akart lenni az egészen. Vagyunk ezzel így egy páran, vagy legalábbis hasonlóan.
A hipochondriát, a képzelt betegséget saját vagy mások betegsége, illetve bármilyen médiatartalom is okozhatja, mert ha stresszes az ember, akkor jobban odafigyel bármilyen testi érzésre, melyet lehet betegségként értelmezni. Én például, a kilencvenes évek közepén, amikor minden tele volt AIDS-ellenes kampányokkal, meg voltam róla győződve, hogy elkaptam a betegséget okozó HIV-vírust, és csak vártam, hogy hány évig leszek tünetmentes, mielőtt majd kínhalált halok. Egyáltalán nem hatott meg, hogy még szűz voltam, hiába állították, hogy nem terjed a levegőben, én úgy féltem az AIDS-től, mint ahogy most félünk a koronavírustól.

A hipochonderek félreértelmezik a testük állapotváltozásait és arra a következtetésre jutnak, hogy komoly betegségben szenvednek, még akkor is, ha az orvosok megállapítják, hogy semmi bajuk.

A beteg azt gondolja, hogy az orvos nem vizsgálta meg elég alaposan, vagy nem jól értelmezte, amit látott. Ez a félelem orvosi vizsgálatokkal nem igazán mulasztható el, amikor a balatoni nyaraláson megharapott egy párhónapos kiskutya, aki éppenhogy belecsípett a bokámba a tejfogaival, rögtön veszettség elleni oltást követeltem a háziorvostól, a kutya tulajdonosait pedig addig zaklattam, amíg el nem faxolták a postára a kutya oltási könyvét (akkoriban még nem voltak okostelefonok).

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Mi is az a hipochondria?
Milyen kontextus kell egy testi tünetnek?
Hogy jön ide a szorongás?
Próbáld ki most kedvezményesen!
Ez is érdekelhet