„Pedofil nagypapákról olvasni nem éppen felemelő érzés...”

Ez itt a coming out helye: az utóbbi évek egy sor híres bestsellerét nem olvastam. Nem olvastam disztópiákat, ahol szexuális rabszolgaként tartják a nőket, vagy szülőgépként használják őket. Nem olvastam fantasyket, ahol képzeletbeli lények változatos módokon gyilkolják egymást, szabadidejükben pedig számomra visszataszító szexuális praktikákat gyakorolnak. Nem olvastam krimiket, ahol a szereplők a másik testi-lelki gyötrésének hátborzongató eszköztárát vonultatják fel. Némelyik ilyen sikerlistás könyvbe belekezdtem, majd az első (második) brutális jelenetnél letettem. Máskor csak a fülszövegéig jutottam, és már az alapján eldöntöttem, nem ez az a regény, amelynek társaságában este nyugovóra akarok térni. (Ugyanis gyakran megkérdezik tőlem: te mikor érsz rá olvasni? Mire azt szoktam válaszolni: akkor, amikor te sorozatot nézel!) A rekordot kétségkívül az a képzeletbeli szigeten játszódó történet állította fel, amelyikben a kislányokat a saját apjuk erőszakolja meg szisztematikusan, minden egyes éjszaka. Mikor ezt megláttam a hátsó borítón, úgy dobtam el a könyvet, mintha megégette volna a kezemet. Nekem is van egy lányom, most tényleg komolyan gondolta bárki is, hogy én ilyen sztorikat végig tudok/akarok olvasni?

A farkas helyét átveszi a gyilkos bohóc

A népszerűségi listákat nézve azonban az álláspontommal láthatólag kisebbségbe szorulok, ezért megkérdeztem a témában nálam járatosabbak véleményét. „Az ilyen típusú könyvek pszichológiailag úgy hatnak ránk, hogy a legmélyebb belső félelmeinket fogalmazzák meg – mondja dr. Belső Nóra pszichiáter. – Az emberben mindig élt az ismeretlentől és az agressziótól való szorongás, hiszen az egyik legfontosabb célunk a biztonságra törekvés, és amikor bármi megzavarja a biztonságérzetünket, akkor azt fenyegetésként érzékeljük. Manapság rengeteg olyan hatás ér bennünket, ami a biztonságérzetünket folyamatosan megingatja, ezért az ingerküszöbünk eléggé magasra csúszott. Az ilyen témákkal foglalkozó művek megadják a befogadónak azt a borzongást, amit egyébként jó megélni, mert nem velünk történik meg, és megnyugvást hoz a cselekmény vége. Így alakul ki bennünk a katarzis élménye, ami mindig is a regények, a drámák egyik fő célja volt.”

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Minek köszönhetik elsöprő sikerüket a skandináv krimik?
Miért lehet hasznos valós traumákról olvasni?
Mire figyeljünk, ha megrázó könyvnek készülünk nekikezdeni?
Próbáld ki most kedvezményesen!