Hogyan és mióta dolgoznak a szerelmi közvetítők, és miben különbözik munkájuk az online társkereső oldalaktól? Talán ők azok, akik sokak számára még megmentik az udvarlást, a szerelmet, és visszacsempészik a közösségi érzést a hétköznapokba?

Az online térben remekül lehet életet menedzselni: bevásárolhatunk, számlát fizethetünk be és társkereső oldalak algoritmusára bízhatjuk életünk szerelmének kiválasztását. Az 1990-es évek elején jött létre az első, kezdetleges angol nyelvű párkereső oldal, azóta már speciális szűrőkkel gazdagodtak ezek a felületek, a keresési feltételekben megadhatjuk, hogy milyen vallású illetőt keresünk, milyen hobbija legyen, de kitérhetünk a dohányzásra és a háziállatra is. Az online társkeresők fénykorukat élik, és már nem számít meglepődés tárgyának, ha egy házaspár az internetes ismerkedésükről mesél. Emellett már mindannyian hallhattunk történeteket balul elsült Tinder-randikról, vagy éppen mi magunk éltünk meg furcsa találkozókat, amin utólag jókat nevetünk. Nem ritka, hogy a randipartner fényképe köszönőviszonyban sincs a valósággal: magasabb, alacsonyabb, borostásabb, ápolatlanabb a megjelenése vagy az élő beszélgetés során tudálékosabb, feszengősebb, udvariatlanabb, körülményesebb, mint ahogyan bemutatkozott nekünk írásban. És hogy folytassam: kifizette a számlát, nem fizette ki a számlát, folyton a volt párjáról, édesanyjáról beszél, a második találkozó után eltűnik (ghosting) de hallottam olyan esetről is, hogy az első randin megjelentek a lány barátnői is, vagy kiderült, hogy egy szót sem tud angolul a férfi, és mindvégig Google Translate-tel kommunikált a hölgypartnerével. Igenis elfáradhatnak a komoly szándékú társkeresők a rapid randikban, és a jobbra-balra húzogatásban. Ekkor néhányan nagy levegőt vesznek, félreteszik a randiappot, és szakember segítségét kérik, mert rádöbbennek, hogy számukra hiányzik a társkeresésnek az a bizonyos egyedi és személyes fűszere, amit csak egy „professzionális fejvadász”, azaz a házasságközvetítő tud biztosítani.

Kemény munka sok szerencsével – Kánya Kata szerint

Kánya Kata társközvetítő harmincéves tapasztalattal háta mögött körülbelül harmincezer magányos nő és férfi történetét hallgatta már meg, látta az online társkeresők berobbanását, de irodáját mai napig sűrűn keresik föl az egyedülállók. „Azt hittük a kollégáimmal, hogy az internet kora után a személyes társközvetítő irodáink korszerűtlenné válnak majd, de úgy látom, hogy inkább csak megerősödött a munkám ››varázsa‹‹. Az elmúlt időkben sajnos mérhetetlenül megnőtt az elidegenülés érzése az emberekben. Azt is látom, hogy a kliensek sok esetben azért jönnek vissza hozzám, hogy újra és újra beszélgessünk, el tudják mondani a gondjaikat és én meghallgatom őket.”
Klientúrájában legfőképpen azok jelennek meg, akik messziről kerülik a technikát a személytelensége miatt, vagy csalódtak benne, de szép számmal ismer olyan embereket, akik nem bízzák a véletlenre: online és offline is keresnek párt. „Félve vallják be nekem, hogy interneten is ismerkednek. Ilyenkor azt válaszolom, hogy nagyon helyes, csináld, csináld, adj bele mindent! Végül is legyünk őszinték, a társtaláláshoz irdatlan nagy szerencse szükségeltetik” – mondja a szakember.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Mi az, ami a sikeres társkereséshez elengedhetetlen?
Hogyan működtek régebben a házasságközvetítők?
Világszerte nagy hagyománya van a társközvetítőknek – körkép.
Próbáld ki most kedvezményesen!