Lehet-e sajátosan női olvasata, nőtörténete a trianoni döntésnek? Milyen hatással volt a nők életmódjára, politikai szerepvállalására az összeomlás? Mi minden derülhet ki korabeli női naplókból?

„Lázas készülődésben vagyunk az új élet, új otthon felé. Annyi a dolgom, hogy elmélkedni sem érek reá. A vagonsúrolás reggeltől d. u. 3 óráig tartott. Parciné hűségesen segített. Irmust ez nem érdekelte. Kissé bosszantott. Talán idegesebben jegyeztem meg, hogy ő is dolgozhatott volna, hogy hamarabb menjen a munka. Mindjárt láttam húga, Emma arcán, hogy nem tetszett az észrevételem” – írja egyik első naplóbejegyzésében 1921. május 28-án Czucza Emma bánffyhunyadi tanítónő, aki egyike volt annak a 400 000 erdélyi menekültnek, akik éhezve és kibírhatatlan forróságban hosszú hónapokig vagonokban várták, hogy sorsuk rendeződjön és munkához, lakhatáshoz jussanak az anyaországban.
Habár létező és egyre erősödő jelenség egy-egy történelmi eseményt a nőtörténet oldaláról is megvizsgálni, abban egyetértenek az általunk megkérdezett történészek, hogy Trianon értékelése ilyen szempontból egyelőre még várat magára. „A téma viszonylagos feldolgozottsága, tartalmi és műfaji gazdagsága ellenére (…) hangsúlyoznunk kell, hogy a hazai kutatás e téren (is) adós a hétköznapi emberek perspektíváját, tapasztalatát és értelmezését, gondolatvilágát bemutató munkákkal” – hangsúlyozzák a Trianon arcai – Naplók, visszaemlékezések, levelek című kötet szerkesztői a könyv bevezetőjében. Bódy Zsombor történész, a Trianon 100 kutatócsoport tagja pedig megkeresésünkre azt mondta, hogy sajátos női olvasata talán elsősorban azért nincs, mert a döntés mindenkit érintett – vallási és nemi hovatartozástól függetlenül.
„A női források mégis gyakran egészen más részletekre hívják fel a figyelmet, mint férfi szerzőktől született társaik. Hogyan érintette a család életét otthonuk kényszerű elhagyása? Eleget tudtak-e tenni új környezetükben is a nőkkel szembeni legalapvetőbb társadalmi elvárásoknak? Hiszen tartalmukat tekintve ezek a naplók, emlékiratok, sőt a női rokonok közötti levélváltások is elsősorban a háztartás vezetése, a gyereknevelés, a családi élet, a születés, halál, esetleg a társadalmi események, bálok kapcsán felmerülő problémákról vagy éppen sikerekről számolnak be” – írja Bitter Éva történész Az összeomlás nő szemmel című cikkében.

Vagonlakók: a versenyló és egy menekült tanítónő

Nagyon más képet kapunk az arisztokrata nők feljegyzéseiből, megint mást az irredenta nőmozgalom meghatározó alakjainak visszaemlékezéseiből, de talán a legérdekesebbet mégis az a napló adja, amelyet Czucza Emma, a már idézett tanítónő írt Hunyadról Pápára meneküléséről a vagonéletről, magányáról, honvágyáról vagy éppen udvarlójáról, akinek lelkes közeledését képtelen volt viszonozni. Az 1920-ban 33 éves Emma azért kényszerült elhagyni otthonát, mert nem akart felesküdni a román államra, ezért nem taníthatott tovább. Ez a döntése később mindig visszatér, miközben az állandó honvágy és lelkiismeret-furdalás is gyötri: „Magyarság ide vagy oda, nem lett volna szabad szeretteimet elhagynom!” A nehéz vagonélet mellett az egyedülálló nő hamar szembesül sok más megaláztatással is: „Felfedeztem egy nagyszerű kocsit. Üvegablaka van. Érdeklődtem, nem kaphatnám-e meg. Hogyan gondolok ilyent, hiszen az a versenylovaknak való?! Bocsánatot kérek, hogy rá mertem vetni a szemem! Versenyló – és egy menekült tanítónő? Esik az eső, istenigazában ömlik a vagonba. Azt sem tudom, hova tegyem az edényeket. […] Eső után elmegyek a raktárnok úrhoz […]. Nagy alázattal bekopogtatok, bocsánatkéréssel, szerényen előadom a kérésemet, egy kocsit illetőleg. A válasza udvariasan ez: Ma lehetetlen, mert még az állatoknak sem tudunk eleget tenni… Nem keseredem el. Dehogy! Visszafelé menet magamban jót kacagtam. Úgy hallom, nagyon lement az állatok ára, vele együtt az enyém is…” – írja, míg másutt a sok nehézség, éhezés és pénztelenség ellenére rendkívüli lelki alkatáról tesz bizonyságot:

„Ha vannak is kívánni való dolgaink a mi nyomorult csonka kis hazánktól, s nem teljesíti, én csak megbocsátani tudok, de követelni nem.”

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Milyen további kihívásokkal szembesül Czucza Emma a vagonélet, majd az integráció során?
Hogyan élték meg Trianont a korszak arisztokrata asszonyai?
Előremozdította vagy visszafordította a női esélyegyenlőségi törekvéseket az összeomlás?
Hogyan értelmezhető az anyaország kifejezés?
Próbáld ki most kedvezményesen!