A Mellékhatás merészet lépett, és képernyőre vitte a gyerekvállalás nagy tabuit: a meddőséget és a béranyaságot. Kérdés, mennyire sikerült ez neki, vagy esetleg az orvosi thriller teljesen maga alá gyűrte a húsba vágó kérdéseket?

Pár hete megrázó videó futott végig a nemzetközi médián: csecsemők tucatjai sírtak az ágyukban, miközben az ápolóik próbálták megosztani köztük a figyelmüket. A kisbabák alapvető fizikai szükségleteiről láthatóan igyekeztek gondoskodni, de a napnál is világosabb volt, hogy ezek a babák mégis mennyire elhagyottak. Az első benyomás az lehet, hogy a járvány áldozatai ők is, hiszen a korlátozó intézkedések miatt nem tudtak értük jönni a szüleik. Ha viszont jobban belegondolunk, a koronavírus itt is inkább a társadalmi, kulturális problémákra mutatott rá. Ezek a babák ugyanis egy ukrán béranyaklinikán születtek, a videóval pedig a cég kívánt nyomást gyakorolni a hatóságokra, hogy egyszerűsítsék le a szülők beutazását az országba. A babák biológiai szülei zömmel külföldről, az Egyesült Államokból, illetve Nyugat-Európából vették igénybe az Ukrajnában időközben önálló iparággá erősödött béranya-szolgáltatást. A hírportálok szerint május közepén több száz csecsemő várta, hogy érte jöjjenek. Ez a megfogalmazás persze túlzás, hiszen egy néhány napos, pár hetes emberke még nem vár, hanem csupán a mérhetetlen hiányt érzékeli, hogy nincs, aki ölbe vegye, babusgassa – ennek a pszichés traumának pedig később is nyoma maradhat a személyiségében.

Ápolók gondoznak csecsemőket a kijevi Velence Hotelben, 2020. május 22-én. (Fotó: Anastasia Vlasova / Getty Images)

Ez az eset tette különösen aktuálissá az RTL Magyarország első saját fejlesztésű sorozatát, a Mellékhatást, amely az előzetes ajánlók szerint komor hangolású orvosi thrillerként kívánt a meddőség és a béranyaság kérdésével foglalkozni. A témaválasztás több, mint üdvözendő, hiszen Magyarországon még mindig heves indulatokat váltanak ki a szülővé válás, illetve a szülővé nem-válás kevésbé konzervatív formái, amelyek el mernek térni a vélt vagy valós normáktól és természetességtől. Ez ugyanúgy vonatkozik a lombikprogramra, mint a művi vetélésre – amikhez képest a béranyaság gyakorlatilag tabusított szélsőség.

Mindig megtehetjük azt, amire képesek vagyunk?

A kilencvenes évek második felében még Magyarországon is aktív kérdés volt, és majdnem törvénybe foglalt alternatíva lett a dajkaterhesség, azaz a béranyaságnak az az altruista formája, amikor a terhességet vállaló nő nem kap fizetséget. Azóta nemcsak a magyar kormány, de 2016-ban az Európa Tanács is végleg elutasította a béranyaság gyakorlatát. De például az Egyesült Államokban, Grúziában, Oroszországban még mindig elérhető és legális ez a módszer, és részben emiatt a béranyaság továbbra is dilemmák sorát veti fel. Hogy mi van, ha nem az örökbefogadás az egyetlen gyermekvállalási lehetőség, amikor egy nő valamilyen egészségügyi okból képtelen teherbe esni? Mi van, ha az orvostechnikai feltételek már lehetővé teszik, hogy az embriót ne a biológiai anya méhébe ültessék be, és így egy másik nő hordja ki a gyereket?

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Miért baj, ha a sorozatban maffiózó fogad béranyát?
Miért kell beszélni a béranyaságról?
Miért olyan akut kérdés ez Magyarországon?
Próbáld ki most kedvezményesen!