A mell gyarmatosítása, avagy a bérdajkaság kegyetlen története

Ma béranyát fogadnak, régen bérdajkát – akkor is, ha emiatt gyerekek haltak meg.

Alig egy hete, hogy a béranyáktól született, hotelben várakozó ukrán csecsemők sorsa ismét a béranyaságra irányította a nemzetközi közvélemény figyelmét. A béranyaság etikailag ellentmondásos, megosztó és többek között Magyarországon is illegális. Mert miről van szó? Egy gazdag nő kibérli egy szegényebb, rászoruló nő egyik szervét, mert megteheti. Ez a gyakorlat egyáltalán nem idegen az európai kultúrától, sőt, tömegek sorsát befolyásolta évszázadokig. Cikkünkben bemutatjuk, hogyan fonódott össze a bérdajkaság szétszálazhatatlanul a megesett lányokkal, a lelencbe adott újszülöttekkel, a csecsemőgyilkossággal, a csecsemőhalandósággal. És hogy a rendszerhez az egész társadalom asszisztált – Magyarországon is.
„Szoptatós dajkának ajánlkozik egészséges, erős cselédlány. Gyermekét kiadja. Megbeszélés mostani szolgálati helyén V. Falk Miksa-utca” – szólt a hirdetés a Pesti Hírlapban 1915 júniusában. A tömören szövegből kiugrik egy tétel, amelyet feladója külön mondatban is fontosnak tartott kiemelni: „Gyermekét kiadja”. A bérdajkaság mai szemmel felfoghatatlanul kegyetlennek tűnik, mégis több száz évig működött. 
A bérdajkák olyan kiszolgáltatott helyzetbe került megesett lányok vagy nagyon szegény asszonyok voltak, akiket módos városi polgárok és mesterek feleségei fogadtak fel, hogy a csecsemőjüket szoptassák. A kiválasztás szempontjai közé tartozott, hogy az alkalmazó anya és a majdani dajka gyereke közel egykorú legyen – csakhogy a bérdajka a saját babáját nem vihette a gazdái házához. Ezért olvashatjuk a hirdetésben is, hogy „gyermekét kiadja”, ami sajnos nagy eséllyel a csecsemő sok szenvedését és halálát jelentette. Egy olyan korban, amelyben a betegségek és a higiéniai körülmények miatt eleve sok gyerek meghalt már csecsemőként, a törvénytelen gyerekek körében még

magasabb volt a csecsemőhalandóság. Napjainkból visszatekintve különösen megdöbbentő, hogy a bérdajkákat felfogadó asszonyok, és a tágabb társadalom tudott erről. Ennek ellenére a bérdajkaság csupán az első világháborút és a nagy gazdasági világválságot követően indult hanyatlásnak Magyarországon, amikor a polgárság elszegényedett, és egyre kevesebben engedhettek meg maguknak ezt a kényelmi szolgáltatást.
A bérdajkaság ugyanis egyértelműen piaci alapon működő szolgáltatás volt, amely során a gazdagabb fél kibérelte a rászoruló nő mellét arra az időre, amíg a csecsemőjének szüksége volt rá. Utána a bérdajkát kifizették, és mehetett, amerre látott. 
Sokan fel is szólaltak ellene. Orvosok, papok, politikusok ostorozták az anyákat, illetve a bérdajkákat, de csak a 19. század végére jutottak oda, hogy kimondják: az egész társadalom felelős, hogy egy ilyen immorális és etikátlan rendszer minden tragikus elemével együtt működhet.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
De miért lett olyan népszerű a bérdajkaság?
Miért kellett a lelencbe adott gyerekeknek meghalniuk?
És kik vették védelmükben az elhagyott gyerekeket Magyarországon?
Próbáld ki most kedvezményesen!