Az állatmentéssel foglalkozó civil szervezeteket sem kímélte a koronavírus.

„Az állatvédők gondolkodásában a járvány, mint olyan, nem ismeretlen, hiszen az állatok között rendszeresen küzdünk ilyen-olyan fertőző betegségekkel, a karantén kifejezést is mindannyian ismerjük, alkalmazzuk” – mondja Németh Réka, az Eszkuláp Egyesület alapítója. Noha a házi kedvenceinket nem fenyegeti a koronavírus, és – szakemberek állítják – nem is hordozói annak, a járvány több fronton is nehezítette az állatvédők egyébként sem könnyű dolgát. Sőt, az is lehet, hogy a neheze csak most jön.

Utcára tett kedvencek

A legelső veszélyhelyzet – amelyet a különböző szervezetek egyébként eltérő mértékben érzékeltek – az volt, hogy miután elterjedtek a híresztelések, amelyek szerint a háziállatok is hordozói lehetnek vírusnak, sok gazda bepánikolt, és minden további információszerzés nélkül inkább úgy döntött, hogy megszabadul kutyájától/macskájától. „Amikor arról kezdtek cikkezni, hogy a háziállatok is terjesztik a vírust, akkor már tudtuk, hogy itt keményen  be kell majd avatkozni – meséli Szatmári Andrea, a Csutkarozi Menedéke menhely alapítója. – Veszélybe került egy csomó kutya és macska, mert sokan megijedtek a rémhírektől és gyakorlatilag kidobták az állataikat. Több újságban is megjelentek olyan cikkek, hogy kutyák pusztultak el a koronavírus miatt.

Kértük a lapokat, hogy helyesbítsenek, és hogy az ilyen kijelentéseikkel ne tegyenek extra terheket az amúgy is nehéz helyzetben lévő állatvédelemre.”

(Fotó: Facebook)

Kodolányi Endre, az EVÁR (Egyesített Vészhelyzeti Állatvédelmi Rendszer) létrehozója, illetve a Speciális Állatmentő Egység alapítója épp az árvaságra jutó állatok számának potenciális növekedése miatt hozta tető alá az EVÁR-t. „Mi is láttunk olyan eseteket, amikor utcára kerültek az állatok a félelem miatt. Aktív kommunikációt folytattunk a témában, hogy helyre tegyük az emberekben a félinformációkat, tévhiteket. A sajtót is próbáltuk jó irányba terelni ez ügyben. Hiszen nem szabad félni a saját házi kedvenceinktől: ha néhány alapvető szabályt betartunk, nem lesz semmi probléma. A vírus az állat szőrén tud megtapadni, épp mint egy szövetkabáton vagy kilincsen, de emiatt nem kell hipóban fürdetni a kutyát vagy utcára tenni, hanem elég néhány szabályt betartani. Pl. ismeretlen ne simogassa a kutyát, illetve ha nem muszáj, az eb ne játsszon más állattal. Nem szabad ezért megválni a kedvencektől, hiszen nem okoznak ők bajt. Nem a vírust terjesztik, hanem a szeretetet.
Amikor élesedett a veszélyhelyzet, úgy gondoltam, hogy mindenképp össze kell fogni a menhelyeknek. Nem láttuk még pontosan, mekkora méreteket ölt majd a járvány, csak az olasz helyzetet ismertük, és az aggodalomra adott okot. Hiszen ha rengeteg ember kerül kórházba, mi fog történni az otthon maradt állatokkal?
Egy informatikai platformot akartam létrehozni – ahol az állatvédelmi szervezetek össze tudnak jönni és közösen tudjuk kezelni az esetleges bejelentéseket, koordinálni az önkénteseket, összefogni a bajban. Jól alakult a dolog, már 52 szervezet lett tagja az EVÁR-nak.” Magyarországon nem okozott akkora gondot a járvány, mint más országokban, így szerencsére nem is kellett nagyon sok esetben közbelépniük. „Persze azért voltak „covidos” kutyáink – vagyis olyan kutyák, akiknek gazdái valamilyen szinten érintettek voltak, így nem tudtak gondoskodni az állatukról vagy nem tudták sétáltatni őket, mert hatósági karanténba kerültek.”

Megnőtt az örökbefogadási kedv

A kijárási korlátozások másik negatív velejárója az volt, hogy mivel sok állatvédelmi civil szervezet által fenntartott menhely korábban közkonyhák (pl. iskolák, óvodák) ételmaradékaiból tudta fedezni az állatok táplálékának jelentős részét, és a kialakult helyzet miatt erre belátható ideig még nincs lehetőség, így sok esetben az állatok élelmiszer nélkül maradtak. Erre a Magyar Állatvédők Országos Szövetsége közleményben hívta fel a figyelmet még március végén, segélykiáltásuk hatására sokan adományoztak pénzt vagy tápot a bajba került állatoknak. Nem utolsósorban az is nehezíti a civil szervezetek társadalmi munkáját, hogy az örökbe adást és az ideiglenes befogadást is át kellett szervezniük.

Békeidőben is össze kell fogni

A állatvédelmi rendszer természetesen azután is marad, hogy a járványhelyzet csillapodni látszik, hiszen közösen nagyobb hatékonysággal tudnak összefogni a bajba jutott állatok érdekében. „Amikor egy állat bajba kerül, legtöbbször az történik, hogy felteszuik mondjuk egy Facebook-csoportba a fotóját, aztán vagy jó a róla készült kép vagy nem, vagy eljut a híre egy állatvédőhöz, vagy nem. Ezért egy mobilalkamazást is szeretnék fejleszteni az EVÁR-ból, ami így olyan bejelentő rendszer lesz, ami mindig az esethez legközelebbi állatmentő szervezetet riasztaná, így minden állatnak lenne esélye” – meséli további terveit a civilben informatikai céget működtető Kodolányi Endre.

Egyes kisebb menhelyeken, mint amilyen a Putrinka-Mopszokért Alapítvány (ők a befogadás mellett keverék kutyusok ivartalanítását, rehabilitációját végzik) nem okozott gondot a tápszerhiány. A Putrinkánál inkább az önkéntesek elmaradozását észlelték az egészből. Mi családias állatmentést végzünk, akkor hozunk új kutyát, ha egyet örökbe adunk. Nálunk ez amolyan hobbi, úgy alakítjuk az életünket, hogy jusson mindig pénz az állatokra – mondja Joánovits Andrea, az alapítvány kurátora. – Így nálunk nem lépett fel táphiány sem. Mi nagyon előrelátók voltunk, igyekeztünk ebben a helyzetben is felelősen gondolkodni. Én egészségügyis vagyok, így már a vírus berobbanása előtt felkészültünk a helyzetre, betankoltunk mindenből. Szerintem azt fogjuk megérezni, ha realizálódik majd a kieső 1%. Mivel az jelenti szinte minden alapítványnak a fő bevételt, ez tényleg nagyon sok állatvédőt fog érinteni.

Joánovics Andrea (Fotó: Facebook)

Az is feltűnt, hogy többen jelentkeztek ideiglenes befogadónak, hiszen mindenki otthon volt. Az önkénteseknél azonban már negatívan éreztük a vírus hatását – amíg máskor négyen is jönnek is sétáltatni, a korlátozások miatt nem jártak ki, jó, ha egy-ketten érkeztek. De tény, hogy sok menhely esetében nagy érvágás volt a menzák hiánya, illetve jóval kevesebb adományt kaptak a menhelyek, mint máskor.”
Az Eszkuláp Egyesületnél azzal a jelenséggel nem találkoztak, hogy több állat került volna utcára, ők szintén az örökbefogadó kedv növekedését vették észre. (Hogy ennek miért nem örült sok állatmenhely, arról már korábban írtunk.) „Az otthoni munkavégzés, a több korlátozott módon felhasználható szabadidő megnövelte az érdeklődést az ideiglenes befogadási lehetőség iránt, több kutyánk költözhetett kennelből átmeneti családba, ami hatalmas segítség az örökbe adásokat illetően – meséli a történet jó oldalát Németh Réka. – A gazdisodások száma is megugrott, és bár sokan tartanak attól, hogy aztán az otthoni munkavégzés elmúltával ezek az állatok visszakerülnek, de mi a járvány idején is szigorúan szűrtünk, és tényleg csak olyan helyre gazdásítottunk kutyát, ahol biztosak vagyunk abban, hogy nem csak átmeneti állapotot hoztunk létre.”

Nagy gondok jöhetnek

A támogatások hiányát azonban Réka reális és nagy problémának tartja. „Sokak kerültek bizonytalan élethelyzetbe, elveszítették a munkájukat, extra kiadásaik keletkeztek stb. Ez rövid távon is rontja az adományok nagyságrendjét.

Az idei adó 1%-ot pedig nagyon meg kell becsülni, mert ez még egy normális, gazdaságilag erős év tükre lesz, a következő időszakban az újrainduló gazdaság zökkenői látszódni fognak a felajánlások számán és az egy főre jutó adó 1% nagyságrendjén is.

Jövőre arányaiban kevesebb támogatásra számítok ezen az ágon. Ez pedig egészen más modellt jelent, teljesen máshogy kell megtervezni egy szervezet üzleti évét. Mert mi ugyan non-profit egyesületek, alapítványok vagyunk, de a működésünket tekintve nem vagyunk mások, mint egy vállalkozás. Nekünk is vannak állandó és változó költségeink, fizetendő munkabér és járulékok, kötelezettségek, melyekre fedezetet kell teremteni. A felelős gazdálkodás a kiszámítható működés alapja, ez most átmenetileg kicsit több odafigyelést, intenzívebb kommunikációt és igen, talán nagyobb szerencsét is igényel.” Szatmári Andrea ennél borúsan látja a helyzetet. „Nagyon sok állatmenhely nagy bajba kerül emiatt.

(Fotó: Facebook)

Ha egy társadalomban sokan tönkremennek, ha sok munkahely megszűnik vagy éppen a munkavállalók ideiglenesen fizetés nélkül vannak, akkor elszegényednek az emberek, és ez bizony a következő évbe is átgyűrűzik, így eleshetünk a támogatásoktól. Ez egyébként teljesen érthető, hiszen minden embernek a saját élete a legfontosabb, nem fognak menhelyeket segíteni, ha a villanyszámlát nem tudják kifizetni. De ezeket az állatokat nekünk meg kell etetni, orvoshoz kell vinni őket. Nem dobhatjuk ki ezeket a kis nyomorultakat, az ő életüket sem lehet forintban mérni. Nem tudom, hogy tudjuk folytatni. A jelenleg nálunk levő állatok ellátása is nehézséget okoz, viszont a mentésre váró állatok száma egyre csak nő. De nem vagyok kétségbeesve, csak még nem látom előre, hogy hogyan fognak ezek a gondok megoldódni.”

 

(Kiemelt kép: Getty Images)

Próbáld ki most ingyen!

Regisztrációdért
5 előfizetői tartalmat
megnézhetsz. Te döntöd el, melyiket.